A baromfihús jövője a legbiztatóbb

Az USDA tanulmánya szerint azonban az Európai Unió annak ellenére is a világ második számú exportőre marad, hogy az új közös mezőgazdasági politika értelmében csökken a kivitel ártámogatása. Az előnyös pozíció megőrzésében szerepet kaphat az a körülmény is, hogy pár éven belül néhány közép- és kelet-európai országgal bővül majd az unió. A viszonylag alacsony termelési költségeknek köszönhetően az EU várhatóan megtartja majd versenyképességét.
A déli féltekén Ausztrália és Új-Zéland előreláthatóan fokozza majd exporterőfeszítéseit a baromfihúspiacon is - elsősorban Ázsiában -, miután a szűk belső fogyasztás erre készteti a lendületesen növekvő baromfiágazatot. Mindazonáltal újabb versenytársak felbukkanásával is kell számolniuk a jelenlegi exportőröknek, s ezek között elsősorban Tajvan, Thaiföld és India említhető.
Mindent összevetve az USDA szakértői arra számítanak, hogy Oroszországban, Japánban, Kínában, Szaúd-Arábiában, Hongkongban, Mexikóban és Dél-Koreában erőteljesen növekszik majd az igény az állati fehérjék iránt. Oroszország kivételével a keresletnövekedést elsősorban a népesség gyarapodásától várják, de ezenkívül az egy főre eső jövedelmek emelkedése is keresletnövelő hatású tényező. E tendencia a legkedvezőbb hatással várhatóan a baromfiágazatra lesz, mivel ez a legkedvezőbb árú húsféle.
Az elmúlt 10-15 év világkereskedelmi forgalmát tekintve is a baromfihús-kereskedelem szerepelt a legjobban: 1998-ban 13,9 millió tonna hús került a nemzetközi piacokra, s ennek 44,2 százaléka baromfihús volt, a marha- 33,4 százalék, a sertés- 13,6, a juhhús pedig 5,6 százalék. 1986-ban még lényegében ennek az ellenkezője volt igaz - a 7 millió tonnányi export fele marhahús volt, 21,7 százalék sertés, 16,6 százalék baromfi és 11,8 százalék juh.