Csak a kukorica árszintjének emelkedésére van esély

A búza és a kukorica heti chartja hároméves távlatával a tartós tendenciák megfigyelését is lehetővé teszi. A búza esetében két jól elkülönülő szakaszt láthatunk, egyrészt az 1996. évi nyári nagy árcsúcstól az 1998 őszéig tartó, határozottan csökkenő trendet, másrészt az azóta kibontakozott viszonylag szűk ársávot, konszolidációs szakaszt. Az alapvetően eltérő periódusok szemléletesen mutatják a trend és a szezonalitás egymásra hatását.
1998 szeptemberéig a trend dominált, azaz lefelé csorgó ár mellett a szezonalitás csak erősen korlátozottan érvényesült. (Az 1997. szeptember-októberi áremelkedés a vetési időszakkal, az 1998. márciusi enyhe szilárdulás a kockázati felár beépülésével, a júniusi pedig a mindössze kéthetes, aratás előtti aggodalommal hozható összefüggésbe.) 1998 ősze óta alapvetően megfordult a helyzet - a szezonalitás hatása tisztán megmutatkozik, sőt, mondhatni, döntő áralakító tényező lett. Jelenleg a jegyzés a sáv közepénél valamivel lejjebb van. Az alsó határoló vonal 225 centnél, a felső 300 cent körül húzható meg, és mivel mindkettőt többször tesztelte a piac, erős támaszt, illetve ellenállást képeznek. Ahhoz, hogy ebből az ársávból határozottan és tartósan kilépjen a jegyzés, nagyon lényeges eseménynek, fordulatnak kellene bekövetkeznie. A 41 százalékos zárókészlet/felhasználás mutató megnyugtató kereslet-kínálati helyzetet jelez, így erről az oldalról nem érezhető áremelési nyomás, emiatt a múlt évhez hasonlóan a szezonalitás markáns érvényesülésével számolhatunk az idén is. Jelentős kihatású, előre nem látható esemény, körülmény - például tartósan kedvezőtlen időjárás az Egyesült Államokban - bekövetkezése nélkül nagy valószínűséggel egész évben a berajzolt sávban marad a búza chicagói jegyzése. Ilyen forgatókönyv esetén a tavaszi szezonális erősödés során - március-áprilisban - a májusi jegyzés 280-290 centig emelkedhet. Az aratás idejére - július-augusztusban - a támasz újbóli tesztelése várható. Az őszre valószínűsíthető árszintet az idei termésen túl már az új termés vetésterületének alakulása is befolyásolja. Várakozások szerint ez nem tér el lényegesen a tavalyitól, kiváltképp nem felfelé. Mindezek alapján október tájékán, a szezonalitás hatása miatt, a decemberi terminre szóló jegyzés várhatóan megközelíti az ársáv tetejét.
A kukorica heti chartja fő vonalaiban hasonlít a búzáéhoz. Itt is jól elkülönül az árcsökkenés 1998 őszéig tartó szakasza és az azóta kialakult oldalirányú ármozgás. A szezonalitás kapcsán említett, áremelkedésre hajlamos időszakok (március-április, június, október) minden évben megfigyelhetők, bár hatásuk természetesen különböző mértékű szilárdulást eredményezett. A kukorica jegyzése mintegy másfél éve a 180 cent/bushel szintnél lévő támasz és a 230 cent/bushel körüli ellenállás által behatárolt sávban mozog. A következő hónapok nagy kérdése, hogy ezen (oldalirányú) trend megtörik-e, és átlépi-e a jegyzés valamelyik határoló szintet. A 18 százalékos zárókészlet/felhasználás arány (NAPI Gazdaság, 1999. január 19., 19. oldal) közepes értéknek tekinthető, hiszen az elmúlt húsz szezon során legtöbbször 10 és 25 százalék között volt ez a mutató. Ez a pillanatnyilag kiegyensúlyozott kereslet-kínálati helyzet megnyugtató kínálatot és megfelelő keresletet takar, ezért az árszint drámai változása idén sem valószínű. Ugyanakkor figyelmet érdemel az a tény, hogy a készleteknek az 1995/96-os mélyponttól tartó növekedése megállt. Ennek következményeként az idei ármozgás előreláthatóan a sáv felső felébe, tehát 200 cent fölé helyeződik át. A szezonalitás a kukorica esetében is fontos árbefolyásoló tényező lesz az év során, hasonlóan 1999-hez. Hangsúlyozott érvényesülését elsősorban az oldalirányú trend teszi lehetővé. Mindezek eredőjeként március-áprilisban 230 cent körüli jegyzésekre lehet számítani. Amennyiben Amerikában a tavaszi időjárás kedvezőtlen lesz, könnyen átlépheti a berajzolt ellenállási szintet. Ebben az esetben a jegyzés a 250-260 centes magasságban ütközhet a következő ellenállásba. Kicsi a valószínűsége annak, hogy a nyári időszakban a jegyzés a 180 centnél húzódó támaszt átszakítja, ideális tavaszi, kora nyári amerikai időjárás mellett is legfeljebb annak tesztelésére számítunk. A második félévi áralakulásra meghatározó hatással lesz az idei amerikai termés, hiszen a következő szezon zárókészlet/felhasználás mutatójának további süllyedése vélhetően áremelkedéshez vezet. Ahhoz, hogy ez ne következzen be, a tavalyihoz hasonlóan magas hozam és a vetésterület növelése szükséges.
A cikksorozatunk elején feltett kérdésre, hogy vajon az idei évben magasabb árak formájában szebb napok köszöntenek-e a gabonatermesztőkre, a válasz nemleges, hacsak az időjárás negatív hatása nem válik döntő áralakító tényezővé. Átlagos körülményeket feltételezve a búzaár mind az árszintet, mind az éven belüli ingadozását tekintve a tavalyihoz lesz hasonlatos, míg a kukorica esetében van esély az átlagárszint emelkedésére.
H. I.