A szezonalitás hatása a gabonaárakra

Annak ellenére, hogy az egész világot tekintve mind a búza, mind a kukorica termesztése és betakarítása tulajdonképpen folyamatos, a piac szezonalitása az Egyesült Államok termesztési szakaszait tükrözi. Úgy tűnik, az egyéb tényezők (mint például a világ készlethelyzete, a dél-amerikai termés) alig befolyásolják, néha felerősítik az ártendenciákat, de alapvetően nem módosítják a szezonális változásokat. A régi mondás, amely szerint a termés háromszor semmisülhet meg egy év alatt: vetéskor, beporzáskor és aratáskor, rávilágít a termés várható nagysága és minősége szempontjából legkritikusabb három időszakra. A szezonalitást ábrázoló grafikonok jól leképezik e megállapítás lényegét.
A gabonapiac sajátossága, hogy a fogyasztás folyamatosságával szemben a kínálat évente egyszer, betakarításkor lökésszerűen jelentkezik. Ekkor nagy mennyiségű áru zúdul a piacra (a raktározási kapacitások véges volta és a termelők pénzügyi kényszere miatt), s ez a szezonon belül általában aratás környékén szorítja le a legalacsonyabb szintre az árakat. Ez a sajátosság az egyik magyarázata annak, hogy a gabonapiac érzékenyebben reagál az ellátást veszélyeztető tényezőkre, mint a kereslet egyébként jóval lassabb változásaira.
A búza és a kukorica árának egy termesztési idényen belüli ingadozása alapvetően az említett kritikus időszakokhoz kapcsolódik, amelyeket az úgynevezett kockázati felár (risk premium) árba történő beépülése, illetve megszűnése határol be. A kockázati felár "mozgását" nem csekély mértékben érzelmek befolyásolják, ami sokszor az indokoltnál hevesebb és hosszabban tartó ármozgást eredményezhet.
A búza és a kukorica szezonalitását ábrázoló grafikonok az elmúlt húsz év átlagolt adatai alapján készültek. A függőleges tengely 1,00 értéke a szezon legmagasabb, míg 0,00 értéke legalacsonyabb árat reprezentálja. Az egyes napok így a szezon legmagasabb és legalacsonyabb ára között helyezkednek el. A grafikon csupán az ármozgás átlagos irányát mutatja, konkrét árszintek beazonosítására nem alkalmas és nem várható, hogy pontosan ezt kövesse bármely év áralakulása.
Az első kritikus időszak a Chicagóban jegyzett őszi búza esetében jellemzően szeptember-október, azaz a vetés. Ekkor az időjárás bizonytalansága (túl száraz, túl nedves, túl hideg egyszóval szinte bármilyen) okoz rendszerint áremelkedést. A vetés befejeztével általában kiderül, hogy a félelmek túlzottak voltak és az árak csökkennek. A tél - eseménytelensége miatt - többnyire stagnáló, oldalirányú ármozgással telik, és ezt a periódust gyakran a februárban tapasztalható árcsökkenés zárja. Az elsőnél kritikusabb időszak az őszi búza életében a beporzás, megtermékenyülés ideje, vagyis április. Ez ugyanis bizonyos időjárási feltételeket igényel, a túl meleg vagy túl sok csapadék igen hátrányosan befolyásolhatja a termés alakulását. Március és április során ennek kockázati felára épül be az árba, ekkor jó valószínűséggel számíthatunk árerősödésre. Áprilist követően, a félelmek múltával az ár esik. A harmadik lehetőség a termés mennyiségi/minőségi csökkenésére az aratáskori (ez az USA-ban július-augusztus) kedvezőtlen időjárás, ami szintén nemegyszer áremelkedést okoz.
A kukorica esetében a vetés március-áprilisban történik, aminek kockázata ekkor igen nagy valószínűséggel áremelkedést okoz. A legkritikusabb periódus a növény életében június, amikor gyakran szilárdul a piac, majd ezt - amennyiben az időjárás kielégítő volt - júliusban árcsökkenés követi. Július-augusztusban tapasztalható általában a legnagyobb volatilitás az éven belül. Szintén igen jó eséllyel számíthatunk a szeptemberi és novemberi, tehát betakarítás körüli árcsökkenésre.
H. I.