Egyelőre konszolidálódásra van kilátás

Az elmúlt heteket jellemző rövid távú emelkedő trend közvetlen folytatódásához azonban a fentiek ellenére sem fűzünk komoly reményeket. A jegyzés ugyanis még mindig nem tud elszakadni a hosszú távú csökkenő mozgóátlag vonzáskörétől. Ennek megfelelően egy újabb árcsúcs kialakulásával szemben nagyobb a valószínűsége van annak, hogy az árfolyam a 12-10 dolláros sávon belül ingadozik majd. Egy ehhez a tartományhoz kötődő, többhetes konszolidáció alapozhatja meg a Brent árfolyamának hosszabb távú emelkedő pályára állását.
Első látásra talán ellentmondásosnak tűnik, hogy a jelenlegi stabil emelkedés ellenére inkább konszolidálódást várunk. Ez jó okot ad arra, hogy röviden áttekintsük azokat a körülményeket, amelyek a jelenlegi piaci helyzetben az emelkedés megszakadását és egy ezt kiegészítő, oldalirányú ármozgást vetítenek előre. A legmegbízhatóbb következtetésekre akkor jutunk, ha bármilyen feltételezés helyett megnézzük, hogy korábbi hasonló helyzetekben mi történt. A hosszú távú csökkenő trendet a múlt nyár óta számos korrekció szakította meg. Mivel a jelenlegi P-R ellenmozgás elérte a hosszú távú MA2 mozgóátlaggörbét, kézenfekvőnek tűnik, hogy vizsgálódásunkat az ilyen jellegű korrekciókra korlátozzuk. A chartunk által átfogott időszakban az első olyan korrekció, amikor a jegyzés visszatért az MA2 szintjére, május elejére tehető (S-T). A csökkenő mozgóátlag erős taszító hatást gyakorolt az árfolyamra, ami hatására a jegyzés azonnal visszafordult.
A jelenlegi helyzettel azonban még jobban összefüggésbe hozható a múlt év szeptemberét és októberét felölelő D-G visszahajlás. Ebben az esetben ugyanis az árfolyam - akár a decemberi N mélypont alkalmával - a mozgóátlaghoz történő visszatérés előtt még lefelé jelentős mértékben eltávolodott az átlagoktól (D). Ez a rövid távon kialakult "túleladott" állapot egy erősebb ellenmozgást (F-G) tett lehetővé, amely hatására az árfolyam nemcsak elérte, hanem meghaladta mindkét mozgóátlag szintjét. Egy közel vízszintes, illetve emelkedő mozgóátlag felfelé történő átlépése nagy valószínűséggel trendváltozást jelent, illetve a trend meredekebbé válását valószínűsíti. A G maximum kialakulása idején ezzel szemben az MA2 mozgóátlag csökkenő tendenciát mutatott. A hosszú távú csökkenő mozgóátlaghoz képest a rövidebb távú, kevésbé megbízható emelkedés - mint az F-G - nagyobb valószínűséggel átmeneti korrekciónak, a csökkenő trend szempontjából "zajnak" minősül. Ezt tette egyértelművé októberben a jegyzés MA2 átlag alá történő visszaesése. Ez elegendő tehetetlenségi nyomatékot kölcsönzött a csökkenő trend számára, egészen december első feléig.
Az utóbbi időszakban kibontakozott rövid távú emelkedő tendenciára a 11 dollár közelében mutatkozó ellenállás volt fékező hatással, s visszatérésre kényszerítette a jegyzést (O-P). Előző elemzésünkben (NAPI Gazdaság, 1999. január 6., 14. oldal), részben ezért tartottuk valószínűnek, hogy a jegyzés egyelőre csak a 9,50-11 dolláros sávon belül konszolidálódik, s csak egy valamivel későbbi időpontban számítottunk a 11 dolláros ellenállás áttörésére. Az elmúlt heti 11 dolláros szintre történő visszatérés is alátámasztja álláspontunkat, amely szerint "korai volt" az ellenállás áttörése. Az emelkedés folytatódásának az esélyét tovább rontja, hogy a hosszú távú csökkenő mozgóátlag időközben elérte a 11 dolláros szintet. Mivel a jegyzés a szeptemberi F-G emelkedést követően is visszakényszerült az MA2 mozgóátlag alatti régióba, a jelen helyzetben is ez tűnik a legvalószínűbbnek. A jelen esetben az ellenállás a 12 dolláros szintnél található, ennek megfelelően 12-10 dollár közötti tartományon belül várható ingadozás. A 12 dollár közelében kialakult R időszaki árcsúcs sikeres megdöntésének az esélye rövid távon kicsi, erre legkorábban csak 2-4 hét múlva számítunk.
SZ. Z.