Év végi ajándék a "longoknak"

A legutóbbi elemzésünk óta eltelt három hét meghozta a várt korrekciót a CBOT határidős búzapiacán. A 7-tel jelölt napon a decemberi jegyzés 222,5 cent/bushel szintre csökkent (1 bushel = 27,216 kg), majd innen - az 1977-ben regisztrált mélyponttól mint támasztól - visszapattanva 236 centen fejezte be pályáját.
A heti chartra azóta a márciusi jegyzések kerülnek, így jelenleg újból 15-20 cent távolságra vagyunk a nagy "történelmi" támaszoktól.
A frissen kibontakozott korrekció hamar kilépett a meglehetősen szűk és nagy meredekségű csatornából. Az emelkedés harmadik napján, amikor a napi ársáv első ízben hagyta el a csatornát, a befektetési alapok igen aktív (nettó 4,5 ezer kontraktusnyi forgalmat eredményező) vételi tevékenysége kényszerítette ki a szilárdulást, és adta meg az "alaphangot" a következő napokra is. Az árerősödés a 6-7 szakasz 38,2 százalékáig folytatódott, majd visszaesés következett. A chartunk utolsó három napi értékei arra utalnak, hogy ezt az első ellenállási szintet még egyszer teszteli a piac, és ekkor dől el, hogy újból lefelé fordul-e a jegyzés, vagy a 265 cent körüli következő ellenállási szint lesz a célpont. Mindkét eshetőség mellett és ellen vannak érvek. A nagyobb kiterjedésű ellenirányú ármozgás valószínűsége mellett szól, hogy ez még csak az F-7 nagy szakasz 38,2 százalékos korrekciója lenne (és egyben a 6-7 alszakasz 61,8 százaléka). A harmadik hete tartó szilárdulás tisztán technikai jellegűnek minősíthető, és ilyen helyzetben viszonylag könnyű kikényszeríteni kisebb árelmozdulást, amint azt a befektetési alapok ténykedése is bizonyítja. (Mint említettük, a csatornából ők rántották ki a jegyzést, majd azon a napon, amikor az a 38,2 százalékos ellenállási szinttől visszafordult, az alapok már nettó 1 ezer kontraktussal eladók voltak.) A további áremelkedés ellen szól viszont, hogy a korrekció a napi kötési volument tekintve gyenge lábakon áll, hiszen a mélypont óta mindössze napi 10-15 ezer kontraktus a búzapiac forgalma (igaz, ebben szerepet játszhat a szokásosan lanyhább év végi üzletmenet is), míg a lejtmenet alatt a 30 ezer kontraktus körüli érték volt a jellemző.
A nyitott kötésállomány a korábbi elemzésünk óta is folyamatosan csökkent, a különböző csoportok pozíciójában azonban nem tapasztalható érdemi változás. A kisspekulánsok nettó vevők, a nagyspekulánsok nettó eladók, a kereskedők pedig - bár igen szerény mértékben - hosszú idő óta először nettó vevők.
Eddigi elemzéseinkben sokszor szerepeltek a Fibonacci-számsor (1, 2, 3, 5, 8, 13, 21, 34, 55...) tagjaiból képzett arányszámok (0,382, 0,618, 1,618 stb.) mint az ármozgásra vitathatatlanul hatással bíró támasz/ellenállási szintek. A Fibonacci-számok azonban nemcsak az ár, hanem az idő vonatkozásában is jelentőséggel bírnak. W. D. Gann volt az, aki elsőként foglalkozott behatóan az idő szerepével, jelentősen hozzájárulva a technikai elemzés mai eszköztárához. Meggyőződése szerint bizonyos időnek is el kell telnie ahhoz, hogy egy ármozgás irányt változtasson.
Különösen szélsőséges árszintek kialakulásánál döntő az idő szerepe, mikor egyéb támpont szinte nem áll rendelkezésre a várható ármozgás kiterjedésének becsléséhez. Gann óta több elmélet és módszer született arra, hogy a technikai elemzésekbe az időtényezőt is bevonják. Chartunkon a lényeges fordulópontokat betűk és számok jelölik. A grafikon alsó részén ezen szakaszok kereskedési napokban kifejezett hosszát tüntettük fel, tehát például az E-F nagy korrekció 21 napig tartott. Ha megvizsgáljuk a chart főbb szakaszainak hosszát mutató számokat, láthatjuk, hogy ezek nagyon gyakran megegyeznek a Fibonacci-számokkal vagy azokhoz igen közeliek. Megkockáztatható, hogy ennyi véletlen nincs, viszont itt is igaz, hogy ha különböző időléptékű charton ugyanakkor várható fordulat, akkor azt a jelzést megbízhatóbbnak kell tekinteni.
HATÓ IMRE