Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
A piacgazdaság velejárója, hogy a gazdálkodók köre szelektált nyertesekre és vesztesekre oszlott – mondta Németh Imre fejlesztéspolitikai államtitkár az I. Országos Agráripari Konferencián. A volt agrárminiszter szerint a magyar valóság számbavételekor azt is megállapíthatjuk, hogy a folyamat nem „normális” szelekcióval zajlott. Leszögezte: a differenciálódás alapvető okát nem az Európai Unióhoz való csatlakozásban kell keresni. Téved, aki így gondolja, bár kétségtelen, hogy a máig 500 milliósra bővült piac felerősítette a magyar élelmiszer-gazdaság gyengeségeit. A szakma, az ágazat – sajnos – sok esetben nem – vagy rosszul – válaszolt a kihívásokra, amelyek helyzetét az elmúlt 15–20 évben meghatározták. A politikai erőket pedig sokszor az értelmetlen, rövid távú, önző hozzáállás jellemezte.
Németh Imre szerint nagy gond, hogy stratégiai kérdésekben napjainkig sem sikerült közmegegyezésre jutni. A Parlamentben is olyan kérdések kapcsán feszülnek szembe a felek mint a földtulajdon, a földhasználat vagy az üzemi rendszer, amelyekről sokáig azt gondolták, hogy az 1990-es években már rendeződtek. A rendszerváltás, majd az uniós csatlakozás azonban új feltételeket teremtett a gazdálkodók számára. Ráadásul a csatlakozástól eddig eltelt évek során szinte minden a várakozásokkal ellentétesen sikerült az agráriumban. Intézményi szempontból a csatlakozás sikeresebb volt például, mint a gazdaságban. Az uniós számvevőszék és az Európai Bizottság adatai szerint Magyarország kevesebb mint fele idő alatt száz százalékban képes volt felhasználni a SAPARD előcsatlakozási forrásokat, a kifizetések már meghaladják az 57 milliárd forintot. A kifizetések számában és arányában ugyanakkor az AVOP vezet, hiszen még két év hátravan a források felhasználásából és 75 százalékos mértékű a kifizetés, ami az operatív programokat illetően az egyik legjobb arány.
Ha azt boncolgatjuk, hogy jó célokra költöttük-e el a pénzt, akkor viszont van javítanivaló – vélekedett Németh Imre. Gazdasági tekintetben mindenesetre sokkal nagyobb nehézségekkel kellett szembenéznünk a vártnál, és a feltételek is igen kedvezőtlenül alakultak. Hazánk élelmiszer-gazdasága termékeinek harmadát exportálja és annak idején az export szerkezete sem volt olyan kedvező, mint napjainkban, ezért sokkhatásként érte az ágazatot a dollár árfolyamváltozása. Míg 2001-ben még csaknem 300 forintot ért 1 dollár, 2004-ben már 200 forintot sem.
Vásáry Viktória, a Szent István Egyetem adjunktusa szerint a magyar agrárágazat a rendszerváltást követően került válságba, labilis szerkezetű volt az agrárgazdaság és igen kedvezőtlenül alakult a jövedelemtermelő képesség. Mindezt tetézte, hogy az alágazatok többségében a gondok orvoslásához hiányzott az átfogó koncepció, amit leginkább az állattenyésztés sínylett meg. A termelők helyzete csak akkor javult, amikor az uniós kifizetések megindultak.
Mezőgazdasági helyzet
A kialakult helyzetet jól jellemzi a termelési volumen alakulása. A nemzetgazdasági GDP csak 2000-ben haladta meg először az 1989-es szintet, ugyanakkor a mezőgazdaság bruttó kibocsátása meg sem közelítette az 1998. évit. Az iparhoz képest is jelentős volt a lemaradás, hiszen az ipari GDP 50 százalékkal haladta meg a bázist, a mezőgazdaság szerepe pedig csökkent 15 év alatt: az export a negyedére, a foglalkoztatás a felére esett.
Attól függetlenül, hogy az unió gazdaságában egyre csökkenő arányt képvisel a mezőgazdaság, az aktív keresők 4,7 százalékát ez az ágazat foglalkoztatja – hangsúlyozta Vajda László, az agrártárca EU-koordinációs és nemzetközi főosztályának vezetője. Miközben az EU mezőgazdasági GDP-je mintegy 230 milliárd euró – az unió GDP-jének 1,5 százaléka –, a közösség exportjának 7 százaléka, importjának 7,7 százaléka az agrártermék. Az EU adja a világ gabonatermésének 17 százalékát, hústermelésének 14 százalékát, tejtermelésének 35 százalékát és a bortermelés 74 százalékát. Az unió 1962 óta működő közös agrárpolitikája (KAP) alapvető céljai lényegében változatlanok, viszont a célok és a pénzügyi szolidaritás elvei ma már vita tárgyát képezik – hívta fel a figyelmet az előadó.
Földvásárlási garancia
Tömör László, a Nemzeti Földalapkezelő Szervezet (NFA) elnöke egyebek mellett arról beszélt, hogy vagyonkezelő szervezetük alapfunkciói lényegében nem változtak: továbbra is a legfőbb célok között szerepel a birtokszerkezet fejlesztése, a működőképes családi gazdálkodások segítése és az agrárvállalkozások földhöz juttatása, a földpiac élénkítése. Az állam, illetve az NFA kezelésében jelenleg 1 millió 543 ezer hektár föld van, legnagyobbrészt erdők, illetve tartós bérlettel hasznosított földek. A hasznosítás két fő iránya a haszonbérbe adás és a vagyonke- zelés.
Az NFA elnöke felhívta a figyelmet arra, hogy a földértékesítésekhez most egy kedvező hitelkonstrukció is tartozik, amely a haszonbérleti díjakat és más ügyleteket is figyelembe véve feltétlenül érdemessé teszi a termőföldvásárlást napjainkban. A szervezetnek ugyanis csaknem tucatnyi kereskedelmi bankkal van megállapodása, amelyben olyan visszavásárlási garanciát vállalnak az állam nevében, amely a bankok számára biztonságot nyújt az agrárfinanszírozásban. Eddig több mint 11 milliárd forint értékű olyan ágazati hitel mögé állított garanciát az NFA, amelyen termőföldet vásároltak a gazdálkodók.
Átalakuló takarmánypiac
A takarmánypiacnak hátrány, hogy az elmúlt időszakban jelentősen csökkent az ország állatállománya, ez ugyanis kihatással volt a takarmánygyártásra és -forgalmazásra – elemezte a piaci helyzetet Kulik Zoltán, a dabasi Vitafort Zrt. vezérigazgatója. Mint arra emlékeztetett, a belföldi keveréktakarmány-eladás 1988–89-ben 9 millió tonna volt, most alig haladja meg a 4 millió tonnát. Az elmúlt tizenhat év során csak 2005-ben állt meg a csökkenés. A takarmányalapok piacán búzából jelentős a világpiaci kereslet, az árak fokozatosan emelkednek, telephelyen 38-39 ezer forintért keresik a takarmánybúza tonnáját, ám sok helyütt már nincs is áru, az ár tehát tovább növekszik. A kukorica esetében színesebb a kép: a világtermés tavaly 693 millió tonna volt, viszont 2007-ben a beállított területek alapján az Egyesült Államokban 10 millió, az EU-ban 5 millió tonnával esik vissza a termés.
Gáti Levente, az Alltech cég kelet-közép-európai igazgatója szerint a jövőben arra is tekintettel kell lenni, hogy az üzemanyaggyártók is ugyanazokra az alapanyagokra, „fő szemesekre” – búza, kukorica, rizs, árpa, cirok, zab, stb. – számítanak, mint a jelenlegi takarmánygyártók. Ezek a termények tehát egyre fontosabbak lesznek, annál is inkább, mivel a prognózisok szerint a kiotói egyezmény megvalósulásával bekövetkezhet, hogy az Egyesült Államok gabonatermésének valamivel több mint a felét kivonják a takarmánygyártásból.
