Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
Sem Magyarország, sem az Európai Unió nem versenyezhet a világpiacot olcsó, jó minőségű mezőgazdasági nyersanyagokkal – hússal, gabonával, takarmánnyal – elárasztó országokkal. Az Egyesült Államok, Új-Zéland, Kanada, Brazília vagy Ausztrália óriási költségelőnnyel állítja elő ezeket a termékeket, így értelmetlen és veszélyes is beszállni ebbe a harcba. Magyarország akkor tudja kihasználni a négymillió hektárnyi jó minőségű szántóterületben és a kontinentális éghajlatban rejlő adottságait, ha elsősorban a hazai piacot látja el sokféle, magas hozzáadott értékű élelmiszerrel – állítja Villányi László, a Szent István Egyetem gazdaság- és társadalomtudományi karának dékánja. Ma már a magyar piac is úgy viselkedik, mint bármely más, magas jövedelmű élelmiszerpiac és a csatlakozás óta éppen a saját térfelünkön vertek „tönkre” bennünket – teszi hozzá a dékán, aki szerint a komplex, élelmiszerpálya-alapú gondolkodás azt a vitát is eldönti, szükség van-e annyi mezőgazdasági szakemberre, amennyit ma az egyetemeken, főiskolákon képeznek.
Ha nem csak az alapanyag-termelésben gondolkodunk, hanem az agrobiznisz filozófiájába illesztjük a képzést, azaz számolunk a teljes input-output szektorral, a marketinggel, a finanszírozási oldallal, a nemzetközi kereskedelemmel, biztosan nem munkanélkülieket bocsátunk ki az egyetemről – mondja a szakember. A SZIE GTK-n ennek szellemében a termékpálya valamelyik szakaszához kötődő közgazdászképzésre és a nyelvi oktatás erősítésére helyezik a hangsúlyt: elindul például a gazdálkodási és menedzsment szak angol nyelvű kurzusa Budapesten. A használható nyelvtudás kitágítja a munkaerő-piaci lehetőségeket, és az ország integrációja mellett a felsőoktatás fejlesztését is szolgálja. Ez szintén nem elhanyagolható szempont, hiszen egyelőre csak nagyon kevés nyugat-európai diák tanul Magyarországon.
A kar vezetése Ázsia felé is nyitna; ott szintén lenne igény a magyarországi felsőoktatási tanulmányokra, ám a tanulóvízum megszerzése a tapasztalatok szerint egyelőre szinte áthidalhatatlan problémát okoz. Naponta több indiai, kínai fejvadász cég keresi meg az egyetemet. Indiába még felvételiztetni is elutaztunk, ám a kiválasztott mintegy 40 hallgató nem kapta meg a szükséges papírokat. Magyarországon pedig még mindig migrációs alapon közelítenek ehhez a kérdéshez – hívja fel a figyelmet a Dékán.
A SZIE GTK-ra továbbra is nagyon sok a jelentkező, a prímet a költségtérítéses kiegészítő levelező képzés viszi, ezt jellemzően a korábban valamelyik gazdasági főiskolán diplomázott hallgatók választják. A kar az idén – egyebek mellett – a közelgő tandíjbevezetés miatt lényegesen több energiát fordít a képzési lehetőségek megismertetésére. Amellett, hogy több mint ötven középiskolával tartják a kapcsolatot, számtalan főiskolával is folyamatos az együttműködésük: a GTK-sok életét, a hallgatók lehetőségeit pedig többek között nyílt napokon és videofilmek segítségével tárják az érdeklődők elé. A dékán büszkén mondja, hogy az elmúlt négy évben náluk végzett összes PhD-s az egyetemen maradt tanítani, így „tantárgy mélységig” fokozattal rendelkező tanárgárdával is várják az új, kétszintű képzési rendszert.
