Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
– Elnök úr, milyen, a jövedelmezőség megőrzését szolgáló stratégiák keltek életre a baromfiágazatban mostanában?
– Az adott körülmények között sajnos teljesen logikus, hogy a termékpálya „kreatív” gondolkodású, kevésbé jogkövető szereplői olyan irányba indultak el, ahol a szükséges jövedelmet mindenképpen elő tudják teremteni. Alternatívaként kínálkozik a szürke- és a feketegazdaság. Mindkettő régebbi „találmány”, de közös ismertetője a számla nélküli értékesítés a termékek áfatartalmának helyben tartásával. Mivel a baromfitermékek áfája 20 százalékos, a számla nélküli értékesítés haszonrése azonnal növelhető 20 százalékkal, ez csirke- vagy pulykahúsnál akár 80-100 forintot is jelent kilogrammonként, s valljuk be, hogy alacsony jövedelmezőség – netán veszteséges termelés – mellett ennek a csábításnak nehéz ellenállni. A szürkegazdaság volumenében ma eléri a baromfi-forgalmazás 20 százalékát, a feketegazdaság kártételeit pedig felmérni sem tudjuk. Mindkettő komoly károkat okoz, hiszen jövedelempozícióban tart egy olyan tevékenységet, amelyből a nemzetgazdaság egésze nem profitál, s amely a költségvetés bevételeiből mintegy 30-40 milliárd forintot tüntet el évente.
– A fogyasztó mindebből keveset érzékel...
– Épp ellenkezőleg, az élelmiszerbotrányok szinte magától értetődőnek mutatták ezt a tevékenységet. A tavalyi év utolsó hónapjaiban egyik leleplezést a másik követte, a tévé az egyik illegális átcsomagolóból vezette át a nézőket a másikba. S amikor már ez is kevés volt, kiderült, hogy Magyarország kész fogadni más országok lejárt szavatosságú élelmiszer-hulladékát is. Mi magyarok abból is üzletet csinálunk, ami közegészségügyi, élelmiszer-higiéniai kockázatokkal is jár. Sőt, ezt túlzás nélkül nemzetbiztonsági kockázatnak merem nevezni, hisz a baromfihús-, a baromfitermékek napi fogyasztási cikkek, melyeket naponta több millió honfitársunk vásárol és fogyaszt.
– Milyen adminisztratív lehetőségek vannak a helyzet rendezésére?
– Uniós csatlakozásunktól sajnos hiába vártuk, hogy ezentúl a rend, a kiszámíthatóság, a fegyelem lesz a jellemző. Az egyre liberálisabb kereskedelmi szemléletből a rendszerváltozás óta csak azt az üzenetet hallottuk meg, amely a nyitottságra, a lendületre, a gazdaság felpörgetésére vonatkozik. Nem sikerült magunkévá tenni a jogkövetést, és elmaradt a szigorú számonkérés is, szinte valamennyi hatóság részéről. Tágra nyitottuk a kaput az áfacsalók, az élelmiszer-hamisítók és az élelmiszerszeméttel üzérkedők, ügyeskedők előtt. Most itt állunk értetlenül, hogy vajon a dolgok maguktól miért nem javulnak meg. Valószínűleg azért, mert kemény hatósági fellépés, kormányzati akarat, szigorú adó- és kereskedelmi szabályozás, számonkérés nélkül nem lehet semmit elérni. A baromfisok válaszút előtt állnak: vagy szövetségesre találnak az agrárminisztérium, a Gazdasági Minisztérium és az APEH szerveiben, szervezeteiben, hogy kirángassák ebből a lehetetlen helyzetből az ágazatot, vagy a legális szereplők is beszürkülnek, átcsúsznak a rendetlenség, a számlaelkerülés szektorába.
– Mi az ön jóslata?
– Szerencsére a többség a tisztességes termelési, kereskedelmi és foglalkoztatási viszonyok megteremtésére voksol, de hangsúlyozom, ehhez szövetségesekre van szükség. Olyan szövetségesekre, akik bátran mernek ütközni, hatósági jogkörükből adódóan intézkedni és cselekedni is. Kicsit aggódva nézzük az állategészség-ügyi és élelmiszer-biztonsági hatóság tervezett átalakítását, reméljük, hogy nem éppen itt akar spórolni az állam. Ha a magyar gazdaságnak nem közömbös ez a kérdés, akkor azonnal cselekedni kell, mert ha marad ez a morális félhomály, akkor a sötétben továbbra is mindenki azt csinál, amit akar.
