Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
A fogyasztók megfelelő tájékoztatása, az információhoz jutás joga, valamint az egészséges és biztonságos élelmiszerhez jutás joga az Európai Unió alkotmányában deklarált alapjogok. Ezek az uniós alapjogok ma igen könnyen sérülnek Magyarországon – hívja fel a figyelmet Berczik Attila, a Magyar Húsiparosok Szövetsége ügyvezető titkára. Hozzáteszi: az elmúlt időszak botrányos esetei bebizonyították, hogy Magyarországon is az élelmiszerlánc egyik igen kritikus eleme a kereskedelem. A kereskedelem hatósági ellenőrzésének eddigi gyakorlata és szigora elmarad a szükségestől: kampányok helyett szisztematikus, összehangolt állandó ellenőrzésre és kőkemény szankciókra van szükség.
A nyilvánosságra került esetek felvetik a kereskedelmi szereplők felelősségét, legyen szó importőr nagykereskedőkről vagy kiskereskedelmi vállalkozásokról.
A kereskedelem szereplőinek egyértelműen ki kellene nyilvánítaniuk: a legnagyobb gondosság elvét alkalmazva válogatják meg beszállítóikat, valamint gondosan eljárva, a szabályokat betartva kezelik a gyártótól még jó minőségben átvett élelmiszert. Ezek hiányában jogos a vásárlói bizalmatlanság. A kereskedelem felelőssége óriási, a gátlástalan árharc nem írhatja felül a tisztességes kereskedelem szabályait: a fogyasztó megkárosítása, egészségének kockáztatása bűncselekmény.
Berczik Attila szerint igaz a mondás: olcsó húsnak híg a leve. A dömpingáras, kirívóan olcsó termékek esetében mindig jogos a gyanú, hogy az áru kétes eredetű és megkérdőjelezhető minőségű. Ma a magyar húsipar a leggyakrabban és legszigorúbban ellenőrzött ágazata az élelmiszeriparnak. A tisztességes hazai élelmiszergyártó természetes módon vállalja a felelősséget termékeiért, ráadásul a hazai gyártó mindig megtalálható és számon kérhető. A magyar fogyasztóknak tudniuk kell: megbízható, hazai gyártótól származó tőkehúst és húsipari terméket választva, ellenőrzött minőségű, biztonságos terméket vásárolnak. Most, az év végi ünnepek előtt a hazai vásárlók bevásárlókosarukkal szavazhatnak: azzal, hogy alaposan mérlegelve döntenek arról, hogy hol vásárolnak, és hogy mit is tesznek a kosarukba. Javasoljuk, mindig ellenőrizzék a termék eredetét: keressék a terméken a hazai gyártó nevét!
Az állat-egészségügyi és élelmiszer-biztonsági ellenőrzés helyzete tarthatatlan – véli az ügyvezető titkár. Mert igaz ugyan, hogy a most zajló államigazgatási átszervezések remélhetőleg végre megteremtik a centralizált, egységes hatósági ellenőrzést (a más-más szervezetbe tagolt, megosztott, több minisztérium felügyelete alá tartozó ellenőrzési rendszer pazarló és nem hatékony), ugyanakkor félő, hogy a várható állami forráselvonás miatt az új szervezetben működő hatóság képtelen lesz ellátni feladatát. A helyzet kritikus, a mostani esetek megmutatták, hogy a kereskedelem, illetve az import élelmiszerek ellenőrzése jóval nagyobb hangsúlyt kell kapjon: állandó és szigorú ellenőrzésre és komoly szankciókra van szükség. Ez nemcsak nemzeti érdek, az EU elvárása is. A jól működő, tekintélyt parancsoló hatósági munkára számos példát találunk a régi uniós tagállamokban. Egy biztos: a források nélkül működő, a nyilvánosság bevonásának lehetőségétől megfosztott, az abszurd jogi szabályozás hálójában vergődő, visszatartó erőt képviselő szankciók nélküli rendszer eredménye a frusztrált hatósági szakembergárda, a kizsigerelt élelmiszergyártó és a megkárosított fogyasztó.
Berczik Attila emlékeztet arra, hogy az Európai Unió élelmiszerjogi szabályozásban 2005-ben történt változás teljes mértékben az élelmiszer-előállítóra helyezi a felelősséget. Magyarországon viszont nemcsak a felelősségvállalás teljes: a húsipar versenyképességét jelentősen rontja, hogy az uniós átlag feletti mértékben hárulnak az iparág szereplőire a különböző hatósági ellenőrzések költségei is, azaz a felelősség viselésen túl a hatósági rendszer fenntartási költségeinek jelentős része is az ipart terheli. Az ügyvezető titkár szerint elfogadhatatlan, hogy az államigazgatás a jövőben úgy kíván a hatósági ellenőrzésekhez működési forrást biztosítani, hogy a már most is rendkívül magas hatósági díjakat tovább növeli.
A magyarországi húskereskedelemben a fekete csatornákon értékesített hús mennyiségének nagysága az elmúlt időszakban jelentősen emelkedett. A feketevágás és feketekereskedelem vonzereje nagy: az illegálisan megszerezhető nyereséghez mérten a várható következmények és büntetés nem jelent visszatartó erőt. A „fekete hús” kilogrammonként több mint 100 forintos adótartalma viszont a kereskedő zsebében marad, nem lesz belőle állami adóbevétel. A vásárló az áru eredetéről mit sem tudva – esetleg a kecsegtető áraktól vezérelve – óriási kockázatot vállal: a kétes eredetű áru mindenféle ellenőrzés nélkül kerül a vevő szatyrába.
A feketegazdaság erősödése hatalmas károkat okoz az ágazat egészének: a tisztességes szereplők versenyhátrányba kerülnek és piacot veszítenek, míg az állam jelentős adóbevételtől esik el, az így keletkező károk mértéke együttesen akár 40-50 milliárd forint is lehet. Tűrhetetlen, hogy a jelentős beruházásokat végrehajtó és legális keretek között működő vállalkozások azért válnak versenyképtelenné és ezáltal veszteségessé, mert az illegális tevékenységet végző, az alapvető élelmiszer-biztonsági és nyomon követési kritériumoknak eleget nem tevő, ügyeskedő cégek kiszorítják őket a piacokról. Jelen körülmények között csak egységes fellépés hozhat eredményt, amelyben az élelmiszer-forgalom ellenőrzésében közreműködő összes hatóság részt vesz. Az elmúlt időszak megmutatta, hogy íróasztal mellett nincs hatósági siker: csak koordinált hatósági munkával végzett helyszíni ellenőrzés, csak a tettenérés lehet eredményes – hangsúlyozza végül Berczik Attila.
