Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
Ma az vehet földet Magyarországon, akinek nincs pénze és érdeklődése – azaz a magyar magánszemély –, aki viszont szeretne és van pénze, annak tilos – állítja Fűr Zoltán, a www.foldbroker.hu szakértője, nem titkolva, hogy utóbbiak körébe a magyar vagy külföldi, termelő vagy befektető jogi személyek tartoznak. Ez a kérdés jelenleg tisztán politikai – hangsúlyozza. Felhívja a figyelmet arra, hogy a földpiac zártságát megengedő derogáció 2011-ig tart, hároméves meghosszabbítási lehetőséggel. A derogációs félidőben, 2007 novemberében felülvizsgálat lesz, ezért is indították 2005 decemberében a földvásárlást támogató állami hitelprogramot.
Stagnáló földárak
Jelenleg a termőföldárak a www.foldbroker.hu adatai szerint továbbra is a 2004. évi szinten állnak. Ez alól az emelkedő földárakkal büszkélkedő Észak-Magyarország volt csak kivétel. Az országos hektáronkénti átlagár 400–500 ezer forint plusz-mínusz 50 ezer forint. A likviditás alacsony, fél, egy év is kell egy eladáshoz. „Az Európai Unió 15 régi tagországában ugyanakkor 2–20 millió forint közöttiek a hektáronkénti földárak, ezért egy óvatos, 3–5 millió forintos hektáronkénti uniós átlagár feltételezése esetén is egy előrevetített 100 százalékos magyar áremelkedés (hektáronként 800–900 ezer forintra) csak a felzárkózás első lépcsője lenne. A földár különben a tapasztalatok szerint a fizetőképes kereslettől, utóbbi pedig csak a szabályzástól függ. Változások esetén megfordulhat a helyzet, elegendő forgalomképes kínálat nehezen lesz található a piacon. A piacra csak a friss pénz hatna, legyen ez akár hitelprogram, akár szabályozóváltozás esetén befektetői tőke.”
A regionális eltérések a földárakban jelentősek lehetnek. A befektetői biztonság szempontjából továbbra is a Dunántúl a legalkalmasabb: jók a csapadékviszonyok, van kínálat. Alternatíva lehet Észak-Magyarország, ahol ugyanakkora összegből gyengébb minőséget, de nagyobb méretet lehet vásárolni és így nagyobb támogatási lehetőséghez jutni. Fejérben, Tolnában, a Duna–Tisza közén és az Alföldön szinte lehetetlen nagyobb földterületet vásárolni kínálat hiányában. A javasolt méret 100-200 hektár körül (40–120 millió forint) van. Minőségben az átlag hektáronként 15 aranykorona feletti terület már megfelelő a termelésre. Ideális a 100 hektárnál nagyobb befektetés, mert az később bármilyen vevő (termelő) szempontjából jó üzemméret. A beindult földalapú támogatás hatására nem okoz gondot a bérbeadás, bérleti díjként érvényesíthető a támogatás 50 százaléka, hektáronként mintegy 20–25 ezer forint.
Kárpótlási jeggyel
A legnagyobb probléma a mai napig a birtokrendezéssel van. A termőföld piacképessége számottevően javulna, ha a birtokrendezés végre lezajlana – mondja Bujdosó Pál, aki a rendszerváltáskor felesége által jutott hozzá néhány ezer kárpótlási jegyhez, s ezekkel kezdett el földárverésekre járni, így jutott földekhez. Szerinte a privatizáció kezdete óta próbálnak a különböző kormányok megfelelő birtokszerkezetet kialakítani, hogy a széttagolt, több tulajdonost létrehozó rendszer után valamiféle koncentrálódás jöjjön létre, azonban a lényeges intézkedések a mai napig nem történtek meg.
Az állam erre a célra hozta létre az NFA-t (Nemzeti Földalapkezelő Kht.), amely azonban tudomásom szerint ezzel nem foglalkozik. A kárpótlással megjelent egy új réteg, amelynek egy része örömmel megművelte volna földjét, ám a sokszor nadrágszíjparcellákon még a traktorok sem képesek megfordulni. Egy 1000 négyzetméteres területet pedig, amelynek öt tulajdonosa van, érthető okokból nem is vesz meg senki. Az állam a törvényben előírt – illeték- és adómentes – önkéntes földcserét valóban biztosította, azonban ennél sokkal többet kellene tennie a helyzet orvoslására. Mi ebben partnerek lennénk, hiszen kicsi, az ország különböző részein lévő ingatlanjainkat sokan szívesen becserélnénk egy-egy összefüggő, állami tulajdonú földdarabra, még azon az áron is, hogy több területet adnánk, mint amit kapnánk. Így mezőgazdasági termelésre alkalmasabb birtoktestek alakulhatnának ki, amelyek hosszú távon számottevő gazdasági erőként jelentkeznének.
Gazdálkodni érdemes
A furcsa helyzet persze fennáll a spekulációs földek esetében is, amelyek a nagyvárosok körül helyezkednek el: itt a tulajdonosok a „legjobb” esetben is csak kisajátítással szabadulhatnak meg az apró ingatlanoktól – hívja fel a figyelmet Bujdosó Pál. Hozzáteszi, hogy nem csak maguk a földek jelentenek gondot tulajdonosaiknak, hanem a magas átírási költségek, a hivatalok elhúzódó bejegyzési procedúrája és a folytonosan emelkedő illeték is, amelyet egy kisebb jövedelmű ember, netán egy nyugdíjas már ritkán tud kifizetni. Ha egy több földhivatalt érintő okiratról van szó, előfordul, hogy nyolc évig is elhúzódik egy átírás, ráadásul 1994-től már csak ügyvédi ellenjegyzéssel fogadják el a bejegyzési kérelmeket. Könnyű belátni, hogy egy kisebb területtel sokszor szinte nem is éri meg foglalkozni. Ennek ellenére a viszonylag jó helyen lévő, normális méretű és művelésre alkalmas földeket könnyű eladni, mert van rá fizetőképes kereslet.
Bujdosó Pál szerint viszonylag kevesen látták meg a lehetőséget a kárpótlással megszerezhető földekben a földárverések hőskorában Magyarországon, és persze egy minimális tőke is kellett, amit be lehetett fektetni. Az árveréseken egyezség esetén többször előfordult, hogy 1000 forintos áron vettem meg az aranykoronáját egy közepes vagy jónak minősíthető földnek. Egy hektár 20 aranykoronás szántóföld ára 20 ezer jegy volt. Ez azt jelenti, hogy ha a jegyet 30 százalékon veszem, akkor 6000 forintot ér, ha 200 százalékon, akkor 40 ezret. Ha erre rászámolom az utazási, átírási költségeket, az illetéket, az időt, stb. és mondjuk 80 ezer az akkori költségem, akkor is megérte, mert ez a föld mai értékén – persze attól függően, hogy az ország mely pontján helyezkedik el – 400–600 ezer forintot is érhet, és az értéke folyamatosan növekszik. Én azonban elsősorban nem értékesíteni akarom a földeket, hanem sokkal inkább gazdálkodnék rajtuk. Ezzel ugyanis számottevően nagyobb jövedelemre tehetnék szert, mint most, a bérbeadás révén – állítja Bujdosó Pál.
