Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
A magyar húsipart igen komoly kihívás elé állította az ország uniós csatlakozása után a belpiacon kialakult helyzet. A hazai fogyasztás stagnálása mellett jelentősen – becslések szerint a 2004 előttihez képest 20-25 százalékkal – nőtt a kiskereskedelmi céllal behozott tőkehús és húskészítmények mennyisége – emlékeztet Berczik Attila, a Magyar Húsiparosok Szövetsége (Hússzövetség) ügyvezető titkára. „A hazai húsipar a dömpingáras, sok esetben a hazai előírásoktól gyökeresen eltérő minőségben előállított termékek áradatára nem volt felkészülve. A jelentős importbővülés hátterében elsősorban a kereskedelmi láncok és beszerzési társulások árpolitikája, illetve kíméletlen árharca áll, s az átlagos magyar fogyasztó rendkívüli árérzékenysége mindezt csak tovább erősíti. Tapasztalataink szerint a behozatal, különösen a tőkehúsok esetében, 2006-ban tovább nő.”
Érdekegység nélkül üzleti siker sincs
Berczik Attila emlékeztet arra, hogy az Európai Unió élelmiszerjogi-élelmiszerbiztonsági szabályozásában 2005-ben történt változás 2006 január elseje óta teljes mértékben az élelmiszer-előállítóra helyezi a felelősséget. Magyarországon viszont nemcsak a felelősségvállalás teljes: a húsipar versenyképességét jelentősen rontja, hogy az uniós átlag feletti mértékben hárulnak az iparág szereplőire a különböző hatósági ellenőrzések költségei is, azaz a felelősségviselésen túl a hatósági rendszer fenntartási költségeinek jelentős része is az ipart terheli.
A húsvertikumban egyelőre hiányzik az egészséges együttműködés, ennek okai „történelmiek” és a termékpálya egyes szereplőinek szemléletében keresendők. Komoly hiányosság mutatkozik a húságazat egyes szereplőinek érdekfelismerő képességében is. Számosan még mindig úgy vélik, egyéni érdekeiket egyedileg, „szólózva” tudják képviselni. Ugyanakkor tény, hogy sikeres húságazatú országokban a versenytársak csapatjátékra is képesek: mindenütt komoly kapcsolatokkal rendelkező, tekintélyes szakmai szervezetek állnak a siker mögött. A Hússzövetség részéről nincs gond sem a kapcsolatokkal, sem a szakmai tekintéllyel. A hazai húsipar tiszteletre méltó tradíciókkal rendelkezik, de a jövő felélésének felelőssége azokat terheli, akik egyéni érdekeiket a kollektív, iparági érdekek elé helyezik.
Termékszerkezet és trendek
Az egy főre jutó 68,8 kilogrammos éves húsfogyasztásból alig 4 kilogramm a marhahús, míg a sertéshús 28,8 kilogramm. Mindebből csaknem 12 kilogramm húskészítmény formájában fogy el – a belföldi húskészítménypiac 120 ezer tonnára tehető –, míg a sertéshús esetében például a régi uniós tagországokban a készítményfogyasztás ennek csaknem a duplája. A tavalyi növekedést követően 2006-ban a teljes feldolgozott hús kategória mennyiségben stagnál, sőt az év szeptemberében erős csökkenést regisztráltak.
„A fogyasztói igények a feldolgozottság mértékének fokozása irányába mutatnak. Ez a tőkehús és húskészítmények esetében egyaránt a darabolt, szeletelt termékek térhódítását jelenti. Az igények változása alapvetően alakította át a húsipar termékszerkezetét: a lédig áruk helyett már megközelíti a 70 százalékot az előre csomagolt, kiszerelt áruk aránya. A húskészítménypiac kettényílt: örvendetes a prémium szegmens erősödése, ugyanakkor hihetetlen mértékben növekszik az olcsó termékek aránya és mennyisége egyaránt. Döbbenetes a kereskedelmi márkák (private label) előretörése – sajnos ez a növekedés szinte kizárólag a gyártói márkák kárára történik.”
A kereskedelem diktál
Berczik Attila szerint a hazai gyártók számára a legnagyobb kihívás a piacon maradás és a piaci részesedés növelése, mely részben az egyre szigorúbb és bonyolultabb előírások, jogi követelmények, részben pedig a fogyasztók igényeinek pontos ismeretén alapszik. „A termékpálya minden szereplőjének tudomásul kell vennie: a fogyasztó gyámjaként fellépő kiskereskedelem szereplői határozzák meg, hogy milyen minőség mekkora áron adható el. Az adott feltételek pedig kőkemény piaci versenyben alakulnak ki.” Az ügyvezető titkár hangsúlyozza, hogy a húsipar az alapanyagért pontosan annyit tud fizetni, amennyit a végtermék árában is érvényesíteni tud. Európában 2007 elejére az alapanyagárak esése prognosztizálható: a január-februári időszakban az élő sertés ára 1,0–1,10 euró között várható kilogrammonként.
Ez azt jelenti, hogy Magyarországon is csak a hatékonyan működő sertéstartók tudnak talpon maradni. „Aki nem fejlesztett, illetve kivonja nyereségét, az nagy valószínűséggel tönkremegy. Az ágazat tartalékai a hatékonyság növelésében és a termékpálya integritásának megteremtésében, továbbá a specializációban rejlenek. Az alapanyag-termelés, azaz az állattartás hatékonyságának növelése nélkülözhetetlen a magyar húságazat egészének jövője szempontjából.”
Idehaza is mindenkinek tudomásul kell végre vennie: globalizált világunkban mára a sertés- és marhahús egy igen komplex, de commodity termékké vált. Bármilyen komoly is a húsipar hozzáadottérték-növelő képessége, az állati termékek piacán az input alapanyag költsége döntő mértékben határozza meg a jövedelmezőséget – hangsúlyozza Berczik Attila.
Integráció, hatékonyságnövelés
és márkaépítés
Az alapanyag-termelők és a húsipar teljes mértékben egymásra utalt – ez egyben óriási lehetőség is. A siker egyik kulcsa a korrekt piaci együttélésben rejlik. Egymást tisztelve tehát tudomásul kell venni: az alkupozíciók természetéből következik, hogy hol az egyik félnek, hol a másiknak kedvezőbb a pillanatnyi helyzete. Az elkövetkező évek során tovább erősödhetnek az azonos tulajdonosi érdekek mentén kialakult húsipari és állattenyésztési integrációk. Másrészt várható, hogy az alapanyag-előállítók kooperációi is kialakítják majd a maguk feldolgozói érdekeltségeit. A magyar húsipar számára méretgazdaságosság szempontjából tarthatatlan a jelenlegi helyzet: bizonyos termelési nagyságrend alatt a teljes húsipari tevékenység egy vállalkozás keretein belül gazdaságosan nem tartható fenn. Számos kisüzemnek igen gyorsan döntést kellene hoznia, mely tevékenységét viszi tovább: a vágást, a csontozás-darabolást vagy a húskészítménygyártást. „A jövő útja a termékek, termékcsoportok menti szakosodás. A cégek egy része döntésre kényszerül: vagy jelentős költségekkel fenntartja és ápolja saját márkáját, vagy pedig a kereskedelmi márkák gyártása mellett dönt, azaz elindul a márkaszelekció. A következő időszak legnagyobb feladata a hazai fogyasztók megfelelő tájékoztatása. A húsipar számára oly fontos magyar fogyasztóknak tudniuk kell: megbízható forrásból hazai terméket vásárolva biztonságos, jó minőségű, egészséges magyar hústermékhez juthatnak.”
