Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
Az összevont területalapú támogatási rendszer (SPS) bevezetéséhez, a hazai modell kialakításához nemcsak ágazati, hanem több, alapvető fontosságú horizontális kérdésben is dönteni kell. Nem mindegy például, hogy mi legyen az összevont területalapú támogatás referenciaterülete. Lehet az áttérés évében bejelentett, jogosult földterület vagy a 2003. június 30-án kultúrállapotban lévő. A Magyar Agrárkamara (MA) az előbbit javasolja, „nem lehet ugyanis bizonyítani, hogy 2003. június 30-án mely területek voltak kultúrállapotban”. Kérdés az is, mekkora legyen a támogatásra jogosult üzem minimális mérete. A kamara szerint az egyszerűsített kifizetési rendszernél már alkalmazott 1 hektár.
Támogatási jogosultságok
Magyarországnak meg kell állapítania azt is, milyen referencia-időszak alapján legyen valaki jogosult a regionalizált és üzemsoros SPS-támogatásokra. A legtöbb ágazatnál az áttérés előtti évet javasolja az Agrárkamara. A kérdésről mindenesetre egyeztetni kell az ágazati szakmai szervezetekkel. Mivel a 2004–2006 között nyújtott nemzeti kiegészítő támogatások a 2003. évi KAP-reform miatt a 2007. évtől megváltozhatnak – néhány jogcím megszűnhet, az összevont jogcímeket szétválaszthatják –, ez befolyásolhatja a választást.
Kérdés továbbá, hogy érdemes-e a regionalizált SPS támogatási jogosultságot szántó- és gyepterület között differenciálni, illetve a gyepterületek esetében kell-e a támogatási jogosultság aktiválását feltételekhez kötni (például kérődző állatok tartása), vagy az állatsűrűség függvényében tovább differenciálni. Ha igen, hogyan? A regionalizált SPS támogatási jogosultság a gyep- és egyéb területek, illetve az állandó legelő- és egyéb területek között differenciálható.
A kérődző állatok tartásának „külterjesítésére” ösztönző megszorítások a kamara szerint elősegítenék az elhanyagolt, részben gazdátlan gyepterületek kultúrállapotba kerülését s abban tartását. Igaz, a gyepterületek regionalizált támogatási jogosultsága feltétele ekkor a kérődzők tartása lenne, ami a kifizetés termeléshez kapcsolását jelenti (így ellentétes az uniós célokkal – a szerk.), hosszú távon tehát mégsem megoldás.
Nincs eldöntve még az sem, hogy Magyarország az SPS hibrid modell statikus vagy dinamikus változatát vezesse-e be, a MA szerint mindenesetre ez kiemelt agrárpolitikai kérdés. A hibrid modell statikus változata (elméletileg) 2013-ig egy új status quót rögzít, míg dinamikus változatában az üzemsoros támogatási jogosultságok aránya fokozatosan csökken a regionalizált kifizetés javára. Az EU-ban ugyanakkor ennek kapcsán több döntés is születhet.
Ilyen lehet például 2013 után vagy már az összevont területalapú támogatási rendszer működésének 2008–2009-ben esedékes felülvizsgálata során a még termeléshez kapcsolt támogatások termeléstől történő leválasztása. Racionalizálhatják az üzemsoros támogatási jogosultságokat és leépíthetik a közvetlen támogatásokat is. Ez esetben az idejekorán bevezetett, az átcsoportosítást kis lépcsőkben végrehajtó dinamikus modell hosszabb átmeneti időszakot biztosíthat az állattenyésztési ágazatoknak a szerkezetváltásra. A dinamikus modell kockázata ugyanakkor, hogy ha esetleg mégsem következnek be a fenti (egyébként valószínűsíthető) változtatások vagy csak lényegesen később, akkor (már megint – a szerk.) túl hamar túl sok pénz kerül az állattenyésztőktől a földhasználókhoz.
Magyarországnak – újonnan belépettként – el kell döntenie azt is, hogy a regionalizált és üzemsoros SPS támogatási jogosultságok hány százaléka legyen elkülönítve a nemzeti tartalékon belül. E kérdésben az összevont területalapú támogatást már alkalmazó tagállamok tapasztalatai és a szakmai szervezetekkel történt egyeztetés után érdemes dönteni az Agrárkamara szerint.
Horizontális változások
Az összevont területalapú támogatási rendszer bevezetése néhány rendkívül fontos horizontális jellegű változással is jár. A jelenleg egyszerűsített kifizetésre jogosult ültetvényterületek például kiesnek a kedvezményezettek köréből s a helyes mezőgazdasági és környezeti állapot mellett a közvetlen támogatások lehívásához be kell tartani 19 jogszabályt, s hatályba lép a kötelező területpihentetés. Utóbbi kapcsán a kamara úgy véli, megfontolandó, hogy Magyarország javasolja: azon tagállamokban, ahol a GOFR-növények területalapú támogatása a termeléstől 100 százalékban függetlenített, ne legyen kötelező ez, mivel jelentős mértékben csökkentené az adminisztrációt.
Ami az összevont területalapú támogatási rendszer bevezetésének várható általános hatásait illeti: a támogatások termeléstől történő részleges vagy teljes leválasztásának köszönhetően a termelők gyorsabban és jobban reagálnak majd a piaci impulzusokra, jobban érvényesülnek a komparatív előnyök. A társadalmi szinten többnyire előnyös következmények természetesen ágazatonként eltérő mértékűek lehetnek. Legkevésbé talán a gabonaszektorban, ahol a kívánatos hatást egyéb piacszabályozási intézkedések korlátozzák. Egyfelől a világpiaci árszintet meghaladó, sem terményenként, sem területenként nem differenciált intervenciós felvásárlási ár jelent további ösztönzést a termelésre, másfelől – a koppenhágai megállapodás értelmében – a közvetlen támogatások évről évre emelkednek, 2008-tól már 10 százalékos lépcsőkben, ami gyakorlatilag kioltja a gabonapiaci intervenciós ár esetleges megnyirbálásának termelésiérték-csökkentő hatását.
Fontos kérdés, hogy az összevont területalapú támogatási rendszer fentiekben vázolt hibrid változata hogyan hat a föld értékére. Az SPS bevezetésével a termőföld és a támogatási jogosultságok önálló, de egymáshoz szorosan kapcsolódó piaca alakul ki. A két piac összekapcsolódása azzal magyarázható, hogy a támogatási jogosultságok az azokat aktiváló földterület hiányában értéktelenek, illetve hogy a termőföld támogatási jogosultságok nélküli használata általában kevésbé jövedelmező vagy éppen veszteséges.
A támogatási jogosultságokhoz kapcsoló földterület bérleti díja két részből tevődik össze. A támogatási jogosultságok nélküli földterület bérleti díjából – amelyet a közvetlen támogatások nélkül realizálható jövedelem határoz meg, és amit a továbbiakban alapdíjnak nevezünk –, valamint a támogatási jogosultságok bérleti díjából, ami legfeljebb a közvetlen támogatások összegével egyenlő. A valóságos piacon a támogatási jogosultságok aktiválását lehetővé tevő földterület és a támogatási jogosultságok helyi piacokon kialakuló mennyiségi viszonya fogja meghatározni, hogy a támogatási jogosultságokból mekkora hányad „szivárog át” a földtulajdonosokhoz. Az átszivárgás mértéke attól függ, hogy a föld szűkösen vagy bőségesen áll-e rendelkezésre a támogatási jogosultságokhoz képest.
Vándorolhat a támogatási jog
Az SPS bevezetését közvetlenül követő időszakban Magyarországon relatív „földbőség” valószínűsíthető. Egyrészt minden hektár referenciaterület jogosult lesz támogatásra, másrészt Magyarországon jelenleg mintegy 700 ezer hektár mezőgazdasági terület (ültetvények nélkül) nincs regisztrálva (vagyis ha az SPS-t most vezetnék be, akkor e területekhez nem lehetne támogatási jogosultságokat hozzárendelni). Ennek egy része az SPS bevezetése után is megjelenhet a földpiacon, ami földbőséget idéz elő. Ez azzal jár, hogy a jelenleginél alacsonyabb földbérleti alapdíjak alakulnak ki és a közvetlen kifizetések nagy hányada a gazdálkodóknál marad. A lejáró bérleti szerződések esetében – amennyiben a bérlő nem szándékozik azt meghosszabbítani – a bérlők valószínűleg támogatási jogosultságok nélkül fogják a földet visszaadni a tulajdonosoknak, mert azokat esetleg saját „fölös” területükre is átvihetik vagy az ilyen területtel rendelkezőknek eladhatják. Ha vissza is kerül a támogatási jogosultság a földdel együtt a tulajdonoshoz, a „lelépő” bérlő erős alkupozícióban lesz és ellenszolgáltatást kérhet a földtulajdonostól a visszaadott jogosultságokért. Ilyen esetben tehát a támogatási jogosultságok tulajdonosai lesznek kedvezőbb helyzetben, akár maguk aktiválják, akár bérbe adják, illetve értékesítik azokat.
Az SPS hibrid változatának üzemsoros támogatási jogosultságai miatt várható, hogy a szarvasmarha- és juhtenyésztő gazdaságok esetében az egységnyi területre jutó támogatási jogosultságok összege magas lesz. Ezek piaci értéke is ennek megfelelően alakul. Ha ezeket a támogatási jogosultságokat bérelt föld használatával szerezték meg és valamilyen okból a területet visszaadják, elképzelhető, hogy azt megelőzően a bérlő – ellenszolgáltatás fejében – a jogosultságokat kisebb összegű jogosultságokra cseréli, és ezt adja át – megint csak térítés ellenében – a föld tulajdonosának. Feltételezhető, hogy ezek az értékes támogatási jogosultságok hosszabb távon a legtőkeerősebb gazdálkodókhoz vándorolnak.
Középtávon – az SPS bevezetését követő néhány év elteltével – a nem mezőgazdasági célú földkivonás következményeként a helyzet megváltozhat. A termőföld fokozatosan szűkös erőforrássá válhat a támogatási jogosultságokhoz viszonyítva. Ekkor már a földtulajdonosok pozíciója erősödik, a támogatások nagyobb hányada szivárog át hozzájuk. Ha a bérlő visszaadja a bérelt területet tulajdonosának, kénytelen lesz a támogatási jogosultságokat is átadni, hiszen – az ezeket aktiváló földterület hiányában – úgysem tudná hasznosítani azokat. Viszonzásképpen legfeljebb szerény térítésre számíthat a földtulajdonostól. (Nagy egységértéket képviselő támogatási jogosultságok esetében a korábban említett csereügylet itt is megvalósulhat.)
A támogatások termeléstől történő részleges leválasztása az Agrárkamara szerint nem gyakorol döntő befolyást a földbérleti díjak alakulására. A bérleti alapdíj nőhet (például a tömegtakarmány-termelésre különösen alkalmas földterületek esetében), mert a termeléshez kapcsolt támogatásokat élvező ágazatok jövedelempozíciója javul. A földalapú támogatási jogosultságok egységértéke ugynakkor szükségszerűen kisebb lesz, mint a teljesen regionalizált SPS modell választásakor.
