Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
Az összevont területalapú támogatási rendszert a termeléstől függetlenített, összevont területalapú támogatás és a továbbra is termeléshez kapcsolt egyéb közvetlen támogatások alkotják. A Magyar Agrárkamara (MA) szerint Magyarországon az összevont területalapú támogatás az 1. táblázat szerinti, termeléstől függetlenített közvetlen támogatások alapján épülhet fel. Ezek közül a durumbúza minőségi támogatásának bevezetése okozhat gondokat, ugyanis Magyarországon jelenleg nincs különbség a tradicionális, illetve nem tradicionális termelés támogatása között, ezért e szubvenció a durumbúza-termelőket megosztaná. E kérdésben szakmai egyeztetésre van szükség – hívja fel a figyelmet a kamara.
Magyarország dönthet, hogy az opcionálisan termeléshez kapcsolt közvetlen támogatások csoportjába tartozó szubvenciók közül melyiket és milyen százalékig kívánja e formában megőrizni; a döntés természetesen befolyásolja az összevont területalapú támogatási boríték nagyságát. Az agrárkamara a 2. táblázat szerint javasolja a közvetlen támogatásokat termeléshez kapcsolt támogatásként nyújtani. Az A és B változat közötti különbség a GOFR-növények területalapú támogatásának teljes, illetve részleges leválasztása, e kérdésben a szakmai szervezetekkel és érdekképviseletekkel egyeztetni szükséges. Tekintettel a gabonaértékesítés jövőben is várható problémáira, a GOFR-növények területalapú támogatásának teljes leválasztása (A változat) tűnik ésszerűbbnek. A többi termeléshez kapcsolt támogatás mellett dohányprémiumok esetében érv a dohánytermelés elszegényedett, munkanélküliséggel küszködő régiókban betöltött szociális szerepe, szarvasmarha-prémiumoknál (az A opció esetében) a marhahús nemzetközi piacának hosszabb távú kilátásai, illetve a hazai marhahústermelés piaci igényekhez igazodó szerkezetváltásának szükségessége, az anyajuhprémiumoknál pedig a magyar juhtenyésztés jelenlegi színvonalának fenntartása.
A 1782/2003/EK tanácsi rendelet 71. d cikkelyének módosítása értelmében az új tagállamok az összevont területalapú támogatás kvázi hibrid változatát, vagyis regionalizált (területalapú, nem üzemspecifikus) és üzemsoros („történelmi bázison” alapuló, egyedi) támogatási jogosultságok vegyes rendszerét vezethetik be. Azon üzemeknek ugyanis, amelyeket az összevont területalapú támogatási rendszerre történő áttérés nyilvánvalóan hátrányosan érint, az áttérés évében objektív megfontolásokra hivatkozva (például korábban termeléshez kapcsolt, nem területalapú nemzeti kiegészítő támogatásban részesültek) üzemspecifikus extra támogatási jogosultságokat oszthatnak ki az úgynevezett nemzeti tartalék terhére (utóbbi nagysága nincs korlátozva). Tekintettel arra, hogy egy semmilyen vonatkozásban nem üzemspecifikus támogatási rendszer nyilvánvalóan hátrányosan érintené az állattenyésztési ágazatokat, az agrárkamara az állattenyésztőknek termeléstől független, üzemsoros támogatási jogosultságok kiosztását javasolja a nemzeti tartalék terhére. Ez a tejprémiumok, a speciális vágómarha-prémium, az extenzifikációs kiegészítő támogatás és a szarvasmarhák kiegészítő támogatása esetében 100 százalékos lenne, a felnőtt szarvasmarhák vágási támogatása és az anyajuhprémiumok esetén pedig 60, illetve 50 százalékos. E támogatási jogosultságok „aktiválása” az összevont területalapú támogatásra jogosult földterület – vagyis szántó- és gyepterület – hiányában akkor lesz lehetséges, ha az érintett üzem referencia-időszaki termelését nagyállat-egységben kifejezve legalább 50 százalékos szinten tartja, így a terület nélküli szarvasmarha- és juhtartók termelési kényszerhelyzettel szembesülnek. Az állatállományhoz képest viszonylag kis szántó- és gyepterülettel rendelkező szarvasmarha- és juhtartók esetében gondot okozhat, hogy a regionalizált és üzemsoros támogatási jogosultságok összege nem haladhatja meg az 5000 eurót hektáronként.
A nemzeti tartalékból kiosztott támogatási jogosultságok elsősorban az intenzív állattenyésztők számára jelentenek megoldást az egyébként feltehetően feszültségeket gerjesztő jövedelemtranszferek elkerülésére. Ezt illusztrálja az ugyanakkora földterülettel, de eltérő létszámú állatállománnyal rendelkező modellgazdaságok támogatási jogosultságainak várható alakulását bemutató 3. táblázat. A példából leszűrhető, egy extenzív állattartó üzem viszonylag kevés támogatást „áldoz be” a javasolt vegyes modell alkalmazása esetén ahhoz képest, hogy egy intenzív állattartó üzem mennyit nyer ennek köszönhetően. S bár középtávon további, a külpiacokon eladhatatlan gabonafeleslegek felhalmozódására lehet számítani, a bioüzemanyag-előállítás várható fellendülése hosszabb távon a jelenleginél hátrányosabb helyzetbe hozhatja a kevés földterülettel rendelkező állattartókat, ugyanis a főbb gabonafélék (elsősorban kukorica) ipari és takarmányfelhasználása egymással versenyez majd, ami előreláthatóan fékezi a takarmányárak esését, sőt a mértéktől függően áremelkedést is kiválthat.
Az állattenyésztők mellett a növénytermesztőknek termeléstől független, üzemsoros támogatási jogosultságok kiosztását javasolja az agrárkamara a nemzeti tartalék terhére a rizs- és a cukorrépa-termelők kompenzációs támogatása kapcsán 100-100, a dohányprémiumok esetében pedig 40, majd 2010-től 50 százalékos arányban. Ezen üzemsoros támogatási jogosultságok mellett rizstermelésnél az az érv szól, hogy az EU–15-ök rizstermelő tagállamai kivétel nélkül az üzemsoros SPS modellt vezették be, méltánytalan lenne tehát a rizságazatot területalapú támogatásuk „regionalizálásával” versenyhátrányba kényszeríteni. A dohánytermelési támogatási igény „érve” ugyanaz, mint a dohányprémiumoknál, míg a cukorrépa-termelés támogatásáé az, hogy az ágazat speciális technikai-technológiai igényei miatt jelentős beruházások történtek az uniós csatlakozást megelőzően.
A regionalizált és üzemsoros támogatások, továbbá a kötelező jelleggel vagy opcionálisan termeléshez kapcsolt támogatások nemzeti kiegészítő támogatással „megfejelhetők”. Egy-egy ágazat uniós és nemzeti forrásból származó támogatásainak összege azonban elvileg továbbra sem lehet nagyobb, mint a koppenhágai megállapodásban rögzített lépcsők, azaz 2008-ban 80, 2009-ben 90 százalék, 100 százalék pedig csak 2010-ben.
(Folytatás a NAPI Agrobiznisz következő számában)
