Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
A Nemzetközi Energiaügynökség szerint a világ bioüzemanyag-kínálata 2011-ig elérheti a napi 1,2 millió hordó kőolaj-egyenértéket is, ami csaknem kétszerese a 2005-ös 0,65 millió hordónak. A bioüzemanyag – például a bioetanol vagy a növényi olajokból előállított biodízel – termelésének érdekében megvalósuló beruházások ugyanis gomba módra szaporodnak. Az okok: a dráguló olaj – illetve a szűkös finomítói kapacitások –, a hagyományos energiahordozók véges volta, továbbá az üvegházhatást okozó gázok miatti aggodalmak, valamint kibocsátásuk korlátozása.
Míg a bioüzemanyagok termelésében Brazília és az Egyesült Államok, a biodízel-termelés növelésében a várakozások szerint az EU jár majd az élen. Az unió irányelvei szerint az üzemanyagokban a „zöld energia” arányát a jelenlegi 5 százalékról 2010-re 5,75 százalékra kell növelni, 2015-re pedig már 8 százalékra, más kérdés, hogy addigra az üzemanyagok biotartalma elérheti akár a 15 százalékot is. E tervek megvalósításához Magyarországon például a repcét már középtávon is jelenlegi termőterülete több mint háromszorosán kellene előállítani. Az országban idén csaknem 140 ezer hektáron 2,4 tonnás hektáronkénti termésátlag mellett 329,7 ezer tonna repce termett, megfelelő tápanyagmennyiség biztosítása esetén azonban 4 és 5 tonna közötti helyenkénti átlagtermések is előfordulnak.
A fokozottabb energiacélú felhasználáshoz azonban így is 300 ezer, sőt akár 500 ezer hektáron lehetne termelni ezt a növényt. Miért éppen a repce lehet a jövő sikernövénye? Miért éppen az a növény, amelyet Magyarországon olyan sokáig elhanyagoltak, sok helyütt csak megtűrtek a vetésforgóban, s ma is lényegében külföldön értékesítik? Nemcsak azért, mert a repce kiváló búza-elővetemény, s így a mintegy 1,2 millió hektáros búza-vetésterülettel és 300 ezer hektáros esetleges repce-vetésterülettel számolva négyévente teljesíteni lehetne a kenyérgabona elővetemény-igényét, hanem azért is, mert „ingyenes” talajjavító, szervesanyag-pótló. Azért is, mert tüzelőanyagként való elégetésekor nem keletkezik több szén-dioxid, mint amennyit a növény fejlődése során elnyelt.
És nem utolsósorban azért is, mert biodízel célú felhasználása nyomán valóban rohamosan nő az igény iránta. Míg a világ repceolaj-termelése 1930-ban még csak 3 millió tonna volt, 1979-re már 10,8 millió tonnára emelkedett, s azóta is egyre nő.
A 2003 októberétől 2004 szeptemberéig tartó, a bővítés előtti utolsó szezonban 11,11 millió tonna repcemagot termeltek az EU-ban, de 2004/2005-ben már 15,33 millió tonnát, 2005 októberétől 2006 szeptemberéig pedig 15,42 millió tonnát. Az idén ősszel kezdődő szezonban az előrejelzések szerint az EU repcemagtermelése a 16,2 millió tonnát is elérheti. A repcét már az utóbbi időben sem csak élelmiszer-ipari célokra használták fel, biodízelt ugyanis a pálmaolaj mellett jelenleg csak repcéből állítanak elő, a jövő évben a tervek szerint 4,5 millió tonnát, 2010-ben pedig már akár 13,5 millió tonnát is.
Az igazi fordulat azonban a repce üzemanyagként történő uniós felhasználásában éppen ebben a szezonban következik be. Most történik meg az a váltás, amelynek keretében inkább már a biodízel célú felhasználás a nagyobb arányú, s az élelmiszeripar igénye a kisebb. Az EU repceolaj-felhasználása ebben a szezonban 6,31 millió tonna, ebből csak 2,6 millió tonnát „nyel el” az élelmiszeripar, 3,71 millió tonnából – az összes repceolaj csaknem 60 százalékából – már biodízelt készítenek. Az előző, 2004/2005-ös szezonban még a megtermelt 5,27 millió tonna repceolajból 2,67 millió tonnát igényelt az élelmiszeripar és 2,6 millió tonnát dolgoztak fel biodízelnek. Az évezred elején az EU-ban a repceolaj felhasználásában még csaknem háromszoros volt az arány az élelmiszeripar javára – az 1999/2000-es szezonban pedig a biodízelarány még csak 15 százalék –, az élelmiszer-ipari hasznosítás aránya azonban azóta folyamatosan csökkent az idei trendfordulóig. Míg azonban a repceolaj termelése folyamatosan növekszik, az élelmiszer-ipari igények érdemben nem változnak. Az elmúlt hat évben megtermelt repceolajtöbbletet tehát lényegében üzemanyag céljára dolgozták fel.
Miközben az EU-ban a 2006/2007-es szezonban a repcemagtermelés 800 ezer tonnával növekedhet az ideihez képest, a jelenlegi feldolgozókapacitás becslések szerint 2 millió tonnával, 17 millió tonnára bővül a kis feldolgozókkal együtt, illetve – az uniós biodízelprogram lehetőségeit kihasználva – jelentős napraforgómag-feldolgozó kapacitásokat is átállítottak repcefeldolgozásra. Fentiek rávilágítanak arra, hogy nem véletlenül történtek lépések biodízelüzemek létesítésére Magyarországon is. A megcélzott biodízel-kapacitás egyelőre évi 170–220 ezer tonna, ami a hazai igények teljesítésére, illetve kismértékű exportra elegendő.
Az igényeket ugyanakkor az alapanyag hiánya miatt valószínűleg már most is csak importból tudják fedezni az EU-ban, ez azonban hosszú távon nem járható út, figyelemmel egyebek mellett a magas szállítási költségekre. A nyugat-európai biodízelüzemek tehát igényeiket inkább megpróbálják az új uniós tagországokból fedezni. Ebből következik, hogy a repcemagnak keresleti piaca alakult ki Magyarországon is, így jövedelmezőségével is meg lehetnek elégedve a termelők. Az idei árak jóval magasabbak, mint amivel korábban a gazdálkodók kalkulálhattak. Ma már az április eleji 52 ezer forint után 58–60 ezer forintos tonnánkénti árat is ígérnek a termelőnek a telephelyen az áruért, szemben az 50 ezer forint alatti tavalyi átlagárral, illetve a hektáronkénti 90–100 ezer forintos önköltséggel. A piaci árat a tőzsde is visszaigazolja, nem beszélve arról, hogy ez az árszint már több mint kétszerese a búza vagy a kukorica termelésével elérhetőnek.
A repce jövedelmezősége persze függ a termésátlagoktól is, amelyek Magyarországon általában mindenütt 2,5 tonna felettiek hektáronként, de a hozam jelentősen javítható. Azt ugyanis már a hazai gazdaságok is bebizonyították, hogy megfelelő odafigyeléssel három tonna feletti hektáronkénti termésátlag is elérhető nagy területen. Ennek azonban előfeltétele a tökéletes télállóság, a jó regenerálóképesség, az optimális tőszám, valamint a késői vetéssel szembeni tolerancia. A jövedelmezőség alapja pedig a helyes repcevédelmi technológia. Ezzel már csak azért is foglalkozni kell, mert Magyarországon a napraforgót mindig a repce elé helyezték, így igazából nem alakult ki a repcetermesztés helyes agrotechnikája. Pedig fontos intenzív gazdálkodást folytatni – a hibridek esetében – és növénycentrikusan táplálni a talajokat. Ez esetben ugyanis – ha a helyes technológiához megérkeznek a tavaszi esők is, május végéig körülbelül 300 milliméter csapadék – Magyarországon is elérik a termelők a hektáronkénti 3 tonnát, illetve hasonló termésátlagokra számíthatnak, mint a nyugat-európai országokban, amelyek jobb terméseredményeit az óceáni klíma biztosítja.
A repcetermesztésnél a technológiai fegyelem betartása a legfontosabb. Az első teendő, hogy a gazdálkodók az elővetemény növénynél vegyenek talajmintát, s vizsgáltassák be annak érdekében, hogy egy dekával se adjanak se több, se kevesebb műtrágyát annál, mint amennyit a növény igényel. Az elővetemény betakarítása után azonnal meg kell kezdeni a talaj-előkészítést, mégpedig letakarva, hogy ne száradjon ki. Nem kevésbé fontos, hogy nagyon jó talajt kell előkészíteni, mélyműveléssel, a vetés előtt körülbelül 4-5 héttel. A repce ugyanis nagyon érzékeny a felső 4-5 centiméteres réteg nyirkosságára, lazaságára, alatta pedig tömör talajt igényel. A növényt szeptember végéig feltétlenül el kell vetni, s érdemes csávázott, biológiailag teljesen rendben lévő fajtát használni. Az eredményt ugyanakkor nem a hibrid vagy a fajta dönti el, hanem – mint fentebb is szó volt róla – a helyes technológia betartása. Ide tartozik az is, hogy a repcénél ősszel egyszer feltétlenül növényvédő szert kell alkalmazni – érdemes törpésítőszert használni –, tavasszal pedig a fagyok enyhültével azonnal nitrogénnel kell trágyázni. A nitrogénes trágyázást három lépcsőben érdemes alkalmazni, hogy a szer ne szivárogjon le azonnal. Tavasszal is védeni kell a növényt a kártevőktől – a virágzásban is, amikor más növényeknél nemigen szokás növényvédő szert alkalmazni –, aztán már csak a lehetőleg veszteségmentes betakarítás következik.
