Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
A brit külpolitika fő célkitűzése a közösségi agrárpolitika reformja – mondja Steve Fisher, a Brit Nagykövetség gazdasági ügyekért felelős első titkára. A diplomata felhívja a figyelmet arra, hogy Nagy-Britannia már kidolgozta az Európai Unió (EU) közösségi agrárpolitikájának (KAP) reformjára irányuló javaslatát. Ezt ismertették a magyar kormány illetékeseivel is, s bár a tárgyalások elkezdődtek, magyar részről egyelőre nem osztják a brit nézeteket. Ezek szélesebb körű megismerése ugyanakkor mindenképpen hozzájárulhat a reformról való közös gondolkodás sikeréhez – véli a NAPI Agrobiznisz, ezért az alábbiakban közöljük a Steve Fisher által ismertetett brit álláspontot.
A KAP mai rendszere
A KAP eredetét az 1958-as római szerződés 3. paragrafusától lehet számítani. Célkitűzései között szerepelt, hogy a technikai fejlődés ösztönzésével növeljék a termelékenységet, továbbá a tisztességes életszínvonal biztosítása, a piacok stabilizálása, a szükséges élelmiszerkészletek biztosítása, illetve a fogyasztók ésszerű árakon való ellátása élelmiszerrel. Az öt alapelv közül az elmúlt ötven évben leginkább a tisztességes életszínvonal biztosítása dominált a többi rovására, utóbbiak elérése kapcsán nem is születtek kellő eredmények – mondja Fisher. A britek nem vitatják, hogy a mezőgazdaságból élők jogosultak a tisztességes életszínvonalra, de nem gondolják, hogy ennek megvalósítására a KAP jelenlegi formájában hatékony eszköz lenne. Megítélésük szerint az 1950-es években akkori megoldások születtek az akkori problémákra, a jelenre és a jövőre azonban modern megoldásra van szükség.
A KAP két pillérből áll. Az elsőbe tartoznak az olyan támogatások, mint a piaci intervenció, az exporttámogatások, az importvámok, a különböző kvóták, valamint a farmerek számára történő közvetlen kifizetések, ezek a KAP mintegy 80 százalékát teszik ki. A vidékfejlesztéssel foglalkozó második pillér következésképpen jóval kisebb. Ennek kapcsán a központi kormányzat és a helyi közösségek fele-fele arányban finanszírozzák a különböző projekteket például a képzés, a technológiafejlesztés, a termelési szerkezet megváltoztatása vonatkozásában. De miért is gondolják azt a britek, hogy változtatni kell a KAP-on?
Rendszer és kritika
Először is nagyon drága – érvel Steve Fisher, hozzátéve, hogy 2005-ben a csak az adófizetőket terhelő KAP-kiadás – a KAP költségvetése – 49 milliárd euró volt, s ez az összeg némileg még emelkedik is. A teljes költség még ennél is nagyobb, az OECD számításai szerint családonként 950 euró – az adófizetők és a fogyasztók terhére. Ez az EU költségvetésének több mint 40 százaléka, miközben gazdaságilag teljesen irracionális a gazdaság egy részére ennyit költeni. Már csak azért is, mert a támogatás mértéke a mezőgazdasági hozzáadott érték 100 százaléka körül van. Nem beszélve arról, hogy a KAP egyáltalán nem hatékony eszköz ahhoz, hogy a bevételek eljussanak a gazdálkodókhoz, illetve a mezőgazdasági cégekhez – állítja Fisher. Kritikája szerint a KAP regresszív: az EU legszegényebb fogyasztóit és tagállamait sújtja legkeményebben, ahol az alacsonyabb jövedelmű emberek jövedelmük nagyobb hányadát költik élelmiszerekre. Az pedig, hogy a KAP hatására az élelmiszerárak egyre emelkednek, körülbelül 17 százalékos „fogyasztási adónyi” pluszköltséget jelent a fogyasztóknak. A KAP környezeti pozitívuma, hogy a gazdálkodóknak valamennyi uniós előírásnak meg kell felelniük ahhoz, hogy jogosultak legyenek a támogatásra. Ezt azonban sokkal közvetlenebb és pozitívabb módon is meg lehetne valósítani. Negatív hatás ugyanakkor, hogy a fokozott termelés kedvezőtlenül befolyásolja a vízminőséget, a természetes élőhelyeket és túlzott a szennyeződéskibocsátás is. Mezőgazdasági szempontból a KAP torzítja a termelési szokásokat. A termelők – főleg a nagyobb gazdaságok – a támogatásokat követik, Magyarország például jóval több gabonát termel, mint amenynyire szüksége van, ugyanakkor a marha- és sertéstartás visszaesőben van. Ezzel a magyar agrártárca is tisztában van. További hiba, hogy a rendkívül fejlett ártámogatási mechanizmus gátolja a hatékony, versenyképes gazdaságok működését is.
Javaslatok a jövőre
A reform ugyanakkor már folyamatban van – hívja fel a figyelmet Fisher –, az eddigi változások némi áttörést jelentettek ugyan, de a fogyasztói és adófizetői terhek még mindig magasak, miközben a kereskedelem és a fejlesztés háttérbe szorult. Az EU-versenyképesség nem szerepel a prioritások között – a KAP inkább az uniót „védi” a külső hatásoktól –, a „közjavak” (például a környezet és az élelmiszer-biztonság) pedig másodrendűek, nem beszélve a válságban lévő WTO-ügyekről. A szükséges változtatások, a hosszú távú uniós agrárreform érdekében az EU már elkötelezte magát költségvetésének teljes felülvizsgálatára 2008–2009-ben, a KAP-ot is beleértve. Azok a kérdések kerülnek előtérbe ennek kapcsán, hogy mire költse az EU a pénzt, illetve milyen változtatásokra lenne szükség. A két év múlva kezdődő felülvizsgálat rendkívül fontos, hiszen ez adja majd meg az irányokat a 2013-ban kezdődő következő EU-költségvetési időszakra. Magyarországnak is el kell döntenie 2008-ban, hogy milyen irányt javasol majd – hívja fel a figyelmet a diplomata.
A brit elképzelések szerint az elkövetkező tíz-tizenöt éves időszakban azt kellene elérni, hogy olyan növekvő, sokszínű, a piac irányította mezőgazdasági szektor alakuljon ki az EU-ban, amely nemzetközileg is versenyképes és nyereséges – támogatások és importvédelem nélkül. Az adófizetők továbbá csak olyan közjavakért fizessenek, mint például a környezeti hasznok, s forrásaik ne a mezőgazdasági szektor támasztékául szolgáljanak. Emellett a britek egyenlő feltételeket szeretnének a termelőknek EU-szerte, a világkereskedelem eltorzítása és a világ legszegényebb országainak megkárosítása nélkül. Javasolják továbbá a magas hozzáadott gazdasági értéket célzó EU-kiadásokat például a kutatás-fejlesztés, oktatás, innováció kapcsán, illetve az infrastruktúra-fejlesztést a legszegényebb régiókban. Fentiek azt jelentik, hogy a KAP első pillérének az elkövetkező tíz-tizenöt évben meg kell szűnnie, exporttámogatásokkal, közvetlen kifizetésekkel, területpihentetéssel együtt. Ez persze már egy egészen új KAP-ot jelentene, a megerősített második pillérrel – több támogatással a vidékfejlesztésnek, támogatás nélküli piaccal, illetve közös szabályozó és piaci keretrendszerrel együtt.
