Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
Egyes vélemények szerint a Mezőgazdasági Szövetkezők és Termelők Országos Szövetsége (MOSZ) termőfölddel kapcsolatos javaslatának megvalósulása – a MOSZ véleményét a NAPI Agrobiznisz május 30-i számában ismertettünk – szálláscsinálás lenne a külföldi tőkének, ráadásul a kormányprogramban sem lehet viszontlátni semmit belőle – hangoztatja Horváth Gábor, a MOSZ főtitkára. A szervezet visszautasítja a szövetséget ért vádat, miszerint a külföldiek földtulajdonszerzését kívánja segíteni. Ezzel szemben a MOSZ-nak a megalakuló kormány számára készített programjavaslatában az szerepel: a szervezet egyetért azzal, hogy az EU-csatlakozáskor kikötött moratórium lejártáig ne kerülhessen a termőföld külföldi tulajdonba. Ennek az időtartama alatt a magyar termelőket kell segíteni a tulajdonszerzésben, mégpedig működési formától függetlenül, az egyéni és társas vállalkozásokat egyaránt.A MOSZ elnökségének meggyőződése, hogy megtalálhatóak azok a jogi megoldások, amelyek a magyar tulajdonú társas vállalkozások célhoz kötött, ellenőrzött tulajdonszerzési lehetőségének megteremtése mellett is kizárják a külföldiek földtulajdonszerzését és egyben visszaszoríthatják a spekulációs célú hazai vásárlásokat is.
A MOSZ véleménye szerint a jogi személyiségű termelők kizárása a termőföldtulajdon-szerzésből valójában a földspekuláció érdekeit szolgálja, mérhetetlen kárt okoz a vidéki embereknek és az egész mezőgazdaságnak, diszkriminációt eredményez két mezőgazdasági szereplő, a társas mezőgazdasági vállalkozás, illetve az egyéni gazdálkodó között.
Ez a diszkrimináció évek óta fennáll az államháztartási befizetések (adók, tb-járulékok, stb.) terén, a társas gazdaságok ugyanis normatív módon fizetnek, míg az egyéni mezőgazdasági tevékenység lényegében mentesített ez alól. A MOSZ ezt is kifogásolja, hangsúlyozva, hogy az a diszkrimináció fenntarthatatlan, ami a földtulajdonszerzésben tetten érhető, mert a hazai társas vállalkozások (beleértve a szövetkezeteket, kft.-ket, rt.-ket) még a külföldi magánszemélyekkel szemben is hátrányos helyzetben vannak. Ugyanis ha egy külföldi Magyarországon letelepszik és mezőgazdasági gazdálkodást folytat, földtulajdont szerezhet, szemben a társas vállalkozással, annak ellenére, hogy utóbbinak évtizedek óta a fő vagy egyetlen tevékenysége a földművelés, most sem szerezhet földet, holott munkájának ez a legelemibb feltétele.
A MOSZ szerint a magyarországi földspekuláció érdekeit szolgálja az említett szemlélet az alacsonyan tartott földárakkal, hisz a földpiacon sokan jelennek meg eladóként idős koruk, szociális helyzetük vagy kilátástalan mezőgazdasági tevékenységük miatt. Vevőként viszont nem a perspektivikus földművelők vagy legfeljebb azok fele jelenhet meg. Egy elemzés szerint ugyanakkor évente 50-60 milliárd forint nagyságrendben juthatnak olcsóbban a befektetők termőföldhöz, illetve ennyivel kevesebbet kapnak a reális értéknél a földtulajdonos eladók.
A MOSZ főtitkára szerint fentiek mellett a társas mezőgazdasági földművelők távoltartása a földvásárlási lehetőségtől számos területen kárt is okoz. Lehetetlenné teszi például a magyar agrárpolitika legfőbb célkitűzésének teljesítését, amely szerint az állattenyésztés fejlesztésével kell helyreállítani a mezőgazdaság két ágazata közötti megbomlott egyensúlyt. A társas vállalkozásokban tartják a tejtermelő szarvasmarha-állomány 80 százalékát, az összes szarvasmarhának pedig a 66 százalékát s a sertéstartás terén is 60 százalék feletti arányt képviselnek a társas gazdaságok. Ezek azok a vállalkozások, amelyek nem vehetnek termőföldet, márpedig az állattenyésztés fejlesztésére vállalkozni biztos földtulajdoni háttér nélkül mind a takarmánytermelés, mind a trágyaelhelyezés miatt felelőtlenség. Ha a törvény változatlan marad, ezekben a szervezetekben nem az állattenyésztés fejlesztése, hanem leépülése valószínűsíthető. Ennek következménye, hogy tovább nehezedik a növényi termékek értékesítése, állati termékekből egyre inkább importból kell ellátni a hazai fogyasztókat.
A szabályozás továbbá lehetetlenné teszi a magyar mezőgazdaság egyik felének felkészülését arra az időre, amikor a külföldiek földvásárlási moratóriuma megszűnik. Ezen idő alatt kellene a hazai mezőgazdasági termelőknek vagyoni biztonságot szerezni, többek között azzal, hogy a földtulajdonhoz még a piac nyitása előtt, kedvezőbb áron juthatnának hozzá és a földtőke árnövekménye az ő vagyonukban jelenne meg. Ennek különös jelentősége van a hitelek igénybevételekor felajánlható garanciákat illetően. A társas gazdaságok ezekkel az eszközökkel nem élhetnek, helyette majd a moratórium megszűnése után versenyre kelhetnek a külföldiekkel, 3–5-szörös árakon – hangsúlyozza Horváth Gábor.
A főtitkár úgy véli, közvetlen kárt okoz a társas vállalkozások tulajdonszerzésének lehetetlenné tétele azzal is, hogy az állattenyésztő gazdaságok az őket megillető európai uniós támogatásokat a következő években nem tudják igénybe venni, mert statisztikai adatok szerint az állattenyésztő telepek 60 százaléka mögött nincs annyi földhasználat, hogy a brüsszeli forrásokat maximálisan igénybe vegyék. Így ezek az állattenyésztők még a támogatások terén is hátrányos helyzetbe kerülnek, arról nem is beszélve, hogy Magyarország is elesik a szóban forgó támogatástól. Jelentős kárt okoz továbbá a földtulajdonszerzés tiltása a föld feletti vagyonnak a leértékelésével is, a mezőgazdaság föld feletti vagyonának fele van ugyanis ezekben a társas vállalkozásokban. A társas vállalkozások tulajdonosai a rendszerváltáskor a mezőgazdaságból élő emberek, szövetkezeti tagok. Körükben a következő években generációváltás lesz, a régi tulajdonosok helyére újak kerülnek. Csakhogy az a mezőgazdasági üzem, amely a földből él, esetleg állatot is tart, a tényleges vagyonérték töredékéért lesz kénytelen megválni rendszerváltáskor kapott jussától, mert egy hektár sincs a tulajdonában abból a földből, amire a tevékenységét, az emberek foglalkoztatását alapozni kellene.
A MOSZ szerint a jelenlegi földtörvény a mezőgazdasági társas vállalkozások elleni támadás „eszközét” adja azok kezébe, akik valamilyen forrásból elég pénzzel rendelkeznek ahhoz, hogy jelentősebb földtulajdont szerezzenek. Ha ezt a vásárlást egy társas gazdaság által bérelt területre koncentrálják, akkor bekövetkezhet az a helyzet (már van rá példa), hogy ennek a földtulajdonosnak a társaság teljes mértékben kiszolgáltatott. Megtörténhet, hogy a bérleti díj emelését követeli, amire nincs fedezet, a föld bérleti szerződésének felmondásával fenyeget, emiatt aztán pereskedni lehet, avagy azt az ajánlatot teszi, hogy a társaság tulajdonosai távozzanak békében és adják át a föld feletti vagyont – természetesen az általa diktált áron. Az ilyen típusú gyakorlatot maga a földtörvény is segíti, mert a jogalkotók tátongó réseket hagytak, amelyeken besétálhat az is, akinek a szándéka nem nevezhető tisztességesnek. Például a mezőgazdaságtól vagy éppen a falutól, de még a megyétől is távol élő magánszemély ajándékozás címén szerezhet tulajdont (korlát nélkül) vagy elcserélheti a földet akár malacért, a szabályok megkerülésével. Amennyiben bejut egy tulajdonosi közösségbe vagy szomszédságába kerül a kiszemelt földnek, attól kezdve már a földtörvény segíti, mert ebből adódóan előjogai vannak másokkal szemben, előre sorolódik a tulajdonszerzési rangsorban. Az ilyen típusú támadások egyre gyakoribbak és szinte minden társas vállalkozás számára a bizonytalanságot jelentik – hívja fel a figyelmet a MOSZ főtitkára. A társas vállalkozások nem vehetnek részt az állami tulajdonú föld privatizációjában sem, pedig a társas földtulajdonszerzés korlátozása a szomszédos országok agrárgazdaságaival folytatott versenyben is hátrányokat okoz. Csehországban, Szlovákiában például – amely országokéval összehasonlítható a magyar mezőgazdaság üzemszerkezete – a társas mezőgazdasági vállalkozások földtulajdont szerezhetnek, sőt az állami tulajdonú földet hosszú lejáratú hitelre vásárolhatják meg. A MOSZ javaslata szerint a földtulajdonszerzés korlátozásának akkor van értelme, ha vételi előjogokat azok kapnak, akik élethivatás-szerűen, főfoglalkozásban a mezőgazdaságból élnek, de semmiféle különbségtétel nem indokolt aszerint, hogy azt egyéni, családi vagy társas vállalkozásban teszik. A jelenlegi korlátozások fenntartása a magyar mezőgazdaság felének lepusztítását szolgálja, nem kizárva az önös, kapzsi érdekek érvényesítését – vélelmezi sarkosan az agrár-érdekképviselet.
