Szakmai, illetve pénzügyminisztériumi adatok szerint 2001-ben a kettős könyvvitelt vezető borászati vállalkozások eszközarányos nyeresége mindössze 3,6-3,8 százalék volt. Tavaly nem változtak a korábban alacsony külpiaci árak, a termés mennyisége azonban növekedett, a szőlősgazdák egyik szeme tehát sír, a másik viszont nevet - foglalja össze a borágazat helyzetét Urbán András, a Hegyközségek Nemzeti Tanácsa (HNT) főtitkára. Átlagosan 10-30 százalékos felvásárlási árcsökkenés következett be, de az átlagtermés is nagyobb volt a korábbinál, így 10-30 százalékkal nőtt viszont a termés mennyisége. A minőség tekintetében is nagyon jó év volt a tavalyi a korai és a késői szőlőfajták esetében. A középérésű fajtáknál már nem annyira, mert szeptemberben végig esett az eső, emiatt sok helyütt el kellett végezni az akkori érési idejű fajták kényszerszüretét. Ezért utóbbi fajtáknál átlagos minőség alakult ki, azok a termelők viszont, akik kivártak vagy válogatták a termést, és a növényvédelemre is figyeltek, csúcsminőséget értek el.
A borászokat ugyanakkor nyomasztja a pincékben lévő készletek nagysága, ami a HNT felmérése szerint eléri az 5,3 millió hektolitert. Tavaly ez 4,3-4,4 millió hektoliter, míg két éve 3,2 millió hektoliter volt. A mostani készlet jelentős része viszonylag gyors fogyasztásra szánt asztali és minőségi borokból áll, amelyeket szakmailag nem indokolt évekig pincében tartani, ráadásul az új termést is el kell majd helyezni valahol. A kialakult helyzet oka Urbán szerint az, hogy későn jelentek meg azok az állami rendelkezések, amelyeket már augusztus 18-án javasolt a HNT a kormányzatnak a szüreti feszültségek levezetésére. A pénzügyminiszter szeptember közepén hívott össze egy szakértői bizottságot, ennek ellenére még október végén, sőt november elején is módosítottak a szürettel kapcsolatos rendelkezéseken - emlékeztet a főtitkár. A szüret végén jelent meg például a HNT által már idejekorán kezdeményezett mustexport-támogatási rendelet, amikor már csak cabernet-ket, merlot-kat szüreteltek. A késlekedés miatt a borágazat a kormány által felajánlott másfél milliárd forint támogatásnak még a felét sem tudta felhasználni - hívja fel a figyelmet Urbán. (Ennyi összesen a 22 borvidéknek jutott volna, miközben a Tokaj Kereskedőház Rt. egymagában 2,5 milliárd forint támogatást kapott - a szerk.) Fentiek miatt, illetve az átmenő készlet csökkentése érdekében a HNT a napokban újabb akciókat kezdeményezett az agrártárcánál.
Szükség lenne például idén elindítani - még a nyár előtt - egy belföldi fogyasztásnövelő reklámakciót, mintegy 200 millió forint értékben, az Agrármarketing Centrum támogatásával. Reményeik szerint ezzel az egy főre jutó magyarországi éves borfogyasztást a jelenlegi becslések szerinti 32 literről - az 1980-as évek elején a magyar átlagfogyasztás 38 liter volt, a jelenlegi uniós átlag pedig 39-40 liter - 33-33,5 literre lehetne növelni. A WTO-megállapodás lehetővé teszi a hordós bor exporttámogatását Magyarország EU-csatlakozásáig - ez év január elejétől mintegy 545 millió forint értékben -, amit a borászok szintén szeretnének kihasználni. Ez nem okozna külföldön boráremelést, de a versenyképességet javítaná - érvel Urbán, hivatkozva arra, hogy a „harmadik világ” boraival nagyon erősen jelenik meg Európában. Az utóbbi néhány évben ugyanis több mint 180 ezer új szőlőültetvényt telepítettek például Ausztráliában, Új-Zélandon, Dél-Afrikában, Argentínában, Chilében, illetve az Egyesült Államokban. A hagyományos magyar hordósbor-exportpiacok nagyobb része ugyanakkor éppen Európa: Németország, Cseh- és Lengyelország, a FÁK-utódállamok, illetve a balti államok egy része. Fentieken túl a készletek pontosítása után borlepárlási támogatást is kezdeményezni kíván a HNT - mondja a főtitkár. Az EU az asztali borokra automatikus lepárlási támogatási rendszert működtet, bár 2000-ben Brüsszel két országnak minőségi bor lepárlását is engedélyezte. A szakember szerint ezért a magyar jogrendszerbe is be kellene illeszteni az automatikus lepárlási támogatást, meghatározott áron. Az unióban mindenesetre két fő elv van: az egyik az önköltséget vagy csekély nyereséget biztosító normál lepárlás, a másik az önköltséget sem biztosító krízislepárlás, ami csak rendkívül feszült helyzetben működik.
A HNT lobbizik azért is, hogy a választások utáni parlament változtasson az ágazatot alapvetően érintő három törvényen: a bortörvényen, a hegyközségi törvényen és a jövedéki törvényen, s ez ügyben az agrártárca elvi támogatását már élvezik. Egyszerűsíteni kellene például a jelenlegi túlzottan szigorú pincekönyvrendszert. Ma például az adóraktáraknak - azaz az évi ezer hektoliter bornál többet forgalmazó pincészeteknek - havonta kell adóbevallást és készletelszámolást készíteni, adót fizetni stb., míg az ezer hektoliter alattiaknak negyedévente. A HNT az egyszerűsített adóraktárak - vagyis az ezer hektoliternél kevesebb bort értékesítő pincék - esetében elegendőnek tartaná a szüret utáni egyszeri elszámolási kötelezettséget és adófizetést, már amennyiben a jövedéki adó megmaradna. Az adóraktáraknál pedig az adóbefizetés és a készletjelentés tekintetében megelégednének a félévi gyakorisággal, de kiegyeznének a negyedévesben is. A literenként 5 forint jövedéki adó ugyan nem nagy, ellenben sújtja az ágazatot, hiszen az EU-ban ilyen csak Franciaországban van, de a 95 százalékát ott is visszakapják a borászok marketingre. A HNT ennek alapján azt szeretné elérni, hogy a jövedéki adót töröljék el, vagy maradjon, de legyen felhasználható marketingcélokra. Fentieken túl a HNT szeretné elérni hatáskörének kiterjesztését - nem hatalmi törekvések céljából, hanem az ésszerűség kedvéért. Már meglévő és működő adatbázisukkal egy szervezeti kézben lehetne tartani a magyar szőlőterületek nyilvántartását. „Nem lenne célszerű más szakmai szervezetet vagy egy állami szervezetet megbízni azzal, hogy építsen ki egy másik rendszert, lássa el számítógépekkel, programmal stb., amikor nálunk 1997 óta működik a kötelező adatszolgáltatás” - érvel Urbán. A HNT ezért azt szeretné, hogy ha az EU nem kifogásolja, elláthassák a szőlőkataszter - tehát nem a termőhelyi kataszter, hanem a tényleges ültetvények - esetében a nyilvántartási munkát. Így a jelenlegi bizonytalan, több forrásból származó - KSH, FVM, OMMI, HNT - adatok helyett pontos információ állna rendelkezésre a szőlőterületekről.
Hosszabb távon sem megoldott ugyanakkor a magyar szőlő-bor ágazat helyzete. Még mindig évente csupán 1500-1800 hektár körüli területen történik új telepítés, holott ennek legalább két-háromszorosára lenne szükség. Pedig a versenyképesség miatt az EU-csatlakozásig minél több felújító jellegű telepítést kellene elvégezni. A HNT ennek ellenére két éve hiába próbálja elérni, hogy az agrártárca az 50 százalékos mértéknél jobban támogassa a felújító - tehát nem bővítő - jellegű telepítéseket. Az EU-ban is lehet majd telepíteni szőlőt, bővítés azonban - az unió egészére jelenleg vonatkozó, néhány ezer hektárra korlátozott és csak rendkívül indokolt esetben igénybe vehető kvótán túl - nem igazán történhet állami támogatással, rekonstrukció, újítás, pótlás azonban igen.
A lassan haladó ültetvényfelújítások oka persze az ágazat alacsony tőkearányos jövedelmezősége is. Előfordulnak ugyan külföldi érdeklődők - svájci, német, osztrák, olasz befektetők keresnek pincét, borászati üzemeket -, de a külföldieknél lévő szőlőültetvények aránya 15 százalék alatti. Szemben a borászattal, ahol a legnagyobb magyar belföldi és exportértékesítést végző cég, a Hungarovin például német tulajdonban van. A jelenlegi jogi szabályozás miatt persze a külföldiek nem is juthatnak földhöz, így szőlőterülethez sem, ezért bérlik azt. Egy ültetvénykultúránál, tehát például a szőlőnél legalább 30 éves, de inkább a nagyobb biztonságot jelentő 50 éves bérleti idő a kívánatos. A szőlőterületre ugyanakkor nem vonatkozik a családi gazdaságok elővásárlási, elő-haszonbérleti joga, azaz a hegyközségi tagnak a szomszéd területére - ha az szőlőkataszterbe sorolt -, továbbra is elővásárlási joga van.
L. L.
Tóth Levente László