A környezetszennyezés költségei egy átlagos cégnél sokkal nagyobbak, mint azt a legtöbben feltételezik. A jelenlegi számviteli rendszer ugyanis csak a környezeti költségek töredékét mutatja ki, általában az ártalmatlanítással és az utólagos tisztítással kapcsolatban felmerülő kiadásokat, valamint az esetlegesen fizetendő környezeti bírságokat. Ezek ugyanakkor csak a jéghegy csúcsát képezik.
Egy német tanulmány szerint egy iparvállalat összes ráfordításának 5-15 százalékát „eldobja” a hulladékkal, „kiereszti” a szennyvízzel, és „kieregeti a kéményen” levegőszennyezés formájában. Ez Németországban nemzetgazdasági szinten évi 100-300 milliárd márka elpazarlását jelenti. Tömegarányokat tekintve a termelésbe bemenő összes anyag és energia 40 százaléka válik így szennyezéssé. Már viszonylag egyszerű intézkedésekkel is évi 20-40 milliárd márkát lehetne megtakarítani, ami az adózás előtti eredmény 25-50 százaléka, a személyi ráfordításoknak pedig 3,5-7 százaléka. Ez a káros környezeti hatások 20-40 százalékkal való csökkentését eredményezné. Az Egyesült Államokban folyó felmérések hasonló nagyságrendeket mutatnak. Egy 1985-ből és 1992-ből származó, 29 vegyipari céget vizsgáló felmérés szerint a környezeti költségszámítást alkalmazó vállalatoknál átlagosan háromszor annyi szennyezésmegelőzési programot hajtottak végre, mint a többieknél. Az amerikai kormány környezetvédelmi hivatalának tanulmánya szerint az ennek keretében ráfordított minden dollárnyi összeg három és félszeresen térült meg.
Magyarországon egyelőre nem állnak rendelkezésre a fentihez hasonló felmérések, de az arányok feltehetően még rosszabbak - ami nagyobb relatív megtakarítási lehetőséget jelent -, mivel a hazai ipar technikai színvonala alacsonyabb a két idézett országénál. Gazdasági és környezeti megtakarítások azonban nemcsak költséges új technológiákkal érhetők el. A Követ-Inem Hungária egy éve nyolc, Magyarországon működő vállalattól gyűjtött össze esettanulmányokat húsz környezetvédelmi beruházásról. Ezek azt mutatják, hogy egyszerű intézkedésekkel gyakran érhetőek el olyan megtakarítások, amelyek megtérülési ideje kevesebb mint két-három év, illetve sokszor alig néhány hónap.
Tóth Gergely
Tóth Katalin