Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
A gazdálkodási feltételek, illetve az eredményesség szempontjából az utóbbi idők legnehezebb éve volt az idei a főként exportra termelő vágóhidakat és húsfeldolgozókat tömörítő Magyar Húsiparosok Szövetsége szakértői szerint - derült ki a szövetség sajtótájékoztatóján tegnap. Már az év rosszul indult, ugyanis tavaly júliusban elfogyott a teljes évre szánt szubvenciós keret, s azóta ez év április közepéig támogatás nélkül maradt az exportorientált ágazat. Amikor viszont az exporttámogatást április közepén megkapták a húsosok, a sávszélesítés hatására elkezdődött a forint felértékelődése. Míg az exporttámogatás összege 4,8 milliárd forint volt, a forint árfolyamának változása legalább 6 milliárd forint árbevétel-kiesést okozott a húsiparnak, miközben az export értéke a tavalyi 260 millió dollárról 280 millió dollárra növekedett.
Áprilistól ugyanakkor elkezdtek emelkedni a sertésfelvásárlási árak, s végül a magyar vágóhidak már sokkal magasabb áron vásároltak, mint az uniós tagállamok zömének vágóhídjai. A feldolgozók választhattak, hogy azért lesznek veszteségesek, mert a korábbinál kevesebb állatot vágnak le, vagy azért, mert exportálnak. Így a húsiparban bekövetkezett jelentős költségnövekedést sem a bel-, sem a külpiacon nem sikerült elismertetniük ténylegesen, ami azt eredményezte, hogy az árbevétel-arányos nyereség idén az iparági átlagot tekintve 1 százalék alá került a múlt évi 2-3 százalékról. A húsipar árbevétele ugyanakkor idén becslések szerint 350 milliárd forint körül várható, ami 9,3 százalékkal nagyobb, mint a tavalyi 320 milliárd forint, a felvásárlási árak növekedése ugyanis belföldön az átadási - azaz nagykereskedelmi - árak emelkedéséhez vezetett. Az élő sertés felvásárlási árai az idén 300 forintról 360 forintra, 20 százalékkal növekedtek kilogrammonként. Ez azonban az átadási áraknak csak mintegy 15 százalékos növekedését hozta magával belföldön.
A húsiparosok szerint a csökkenő nyereségesség mégis azért alakult ki, mert miután a sertéstartók tapasztalták, hogy nincs támogatás, visszafogták a termelést, s ma 400-500 ezer sertéssel kevesebb van az országban, mint tavaly ilyenkor, azaz éves szinten mintegy 4,7-4,8 milliósra tehető a sertésállomány.
Ez a visszaesés már elegendőnek bizonyult ahhoz, hogy keresleti piac alakuljon ki, amit az utóbbi hónapok termelői árai is bizonyítanak (NAPI Gazdaság, 2001. december 11., 6. oldal). Eközben a feldolgozók - hogy hozzájussanak az alapanyaghoz - eleve többet adtak az élő sertésért, mint korábban. A másik árfelhajtó tényező az élőállat-export növekedése volt.
A jövő évben az ágazat mennyiségi növekedéssel és így az inflációt meghaladó árbevétel-emelkedéssel számol. Idén ugyanis 400 ezerrel kevesebb sertést vágtak, vágnak a feldolgozók az előző évhez képest, s ha ennyivel sikerülne növelni a jövő évi vágásszámot, az mintegy 10 százalékos bevételnövekedést eredményezne (változatlan áron számolva). Erre már csak azért is kilátások vannak, mert a jövő év az ágazat szempontjából annyival egyszerűbben indul az ideinél, hogy a támogatásokra fordítható források a kétéves költségvetésből következően már rendelkezésre állnak. Így például már most tudható, hogy az export ösztönzésére a jövő évben 1 milliárd forinttal kevesebb áll rendelkezésre, mint az idén, a WTO-megállapodás miatt ugyanis közvetlen exporttámogatás nem várható. Másrészt ez csak az előhűtött félsertésre vehető igénybe, amelyből minimális a kivitel. A közvetett támogatások ugyanakkor nem növekednek megfelelően: míg arányuk az Európai Unióban 40, Magyarországon mindössze 15 százalék.
László Levente
