Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
Az édesipar termékei a teljes csatlakozás után korlátozás - például vámok - nélkül léphetnek be az EU egységes belső piacához tartozó bármely tagországba. E közös piacon azonban kétségtelenül jelentős, részben multinacionális cégek erős versenyével kell számolniuk a magyar gyártóknak - derül ki az Euroatlantic Kft. elemzéséből.
A prognózis szerint az EU-csatlakozást követően a magyar édességgyártók érvényesíthetik majd esetleges versenyelőnyeiket, például az alacsony munkaerőköltséget, ám termelésük mezőgazdasági eredetű inputjainak költségei - például a cukor, a tejtermék, a gabonaalapú termékek esetében - bizonyosan megemelkednek. E költségnövekedés mértékét jelentős részben meghatározza persze a közösségi agrárpolitika reformja, illetve a szabályozás jövője, konkrétan az, hogy csökkennek-e számottevően az érintett termékek intézményi árai. Egyelőre kérdés ugyanakkor az is, hogy az EU képes lesz-e megvalósítani a régóta tervezett reformokat.
A belső piacon mindenesetre - a jelenleginél magasabb árak mellett - egészen biztosan növekszik a beszállítók közötti választás lehetősége. A mezőgazdasági alapú nyersanyagokat hazai feldolgozóktól, az ugyancsak EU-taggá váló további közép-európai országok mezőgazdasági és élelmiszer-ipari vállalataitól, illetve a mai EU 15 országában működő üzleti partnerektől egyaránt beszerezhetik a cégek. Ebben a költségoptimalizációs versenyben nyilvánvalóan a multinacionális vállalatok indulnak előnnyel.
A csatlakozást követően előreláthatóan az alapanyagokat illető intézményi árak adaptációja során az új tagországok árai alkalmazkodnak majd az uniós szervezetben működő intézményi árakhoz. Az alkalmazkodás során a piaci ármozgások adminisztratív határértékei - például a cukor intervenciós ára - egyenlővé válnak. Ennek eredményeként a piaci árak mozgásának lehetséges tartománya kiegyenlítődik. Csakhogy az azonos határértékek között a tényleges piaci árak alakulása a tényleges kereslet-kínálati tényezők hatására - akár igen jelentős mértékben - eltérő lehet. Így az EU-n belül egyidejűleg is differenciált regionális részpiaci árak alakulhatnak ki egy-egy termék tekintetében.
Valami rossz már most biztosnak tűnik, hogy a legnagyobb volumenben felhasznált input nyersanyagok költségszintjének hozzávetőleg 45-50 százalékos emelkedése óriási csapást jelent az érintett vállalatok jövedelmezőségére: nulla vagy negatív szaldót is eredményezhet. Így az elkerülhetetlen jövedelmezőségcsökkenést más eszközök alkalmazásával kellene kompenzálni. Az input és output oldal megváltozásából felálló alkalmazkodási kényszer válaszútra kényszerítheti a vállalatokat is: a kicsiket valószínűleg kiszorítaná a piacról, míg a már most is EU-szabványokkal dolgozó nagyoknak több lehetőségük nyílna a piaci kibontakozásra. A kialakuló képet viszont árnyalja az is, hogy a nemsokára megnyíló EU-felzárkóztatási alapok a kisebb - közepes - cégek versenyképességére koncentrálnak.
László Levente
