A Rabobank elemzése szerint az elmúlt évtized elején lezajlott kényszerű piacváltás az élelmiszer-ipari szakágazatok közül talán a hűtőipart érintette legkevésbé. A szakágazat termelésének átlagosan kétharmadát értékesíti külföldön, s az export túlnyomó része már korábban is nyugati irányban hagyta el az országot. Míg 1950-ben 730 tonna gyorsfagyasztott terméket állítottak elő Magyarországon, 1980-ban már mintegy 94 ezer tonnát, ma pedig több mint 200 ezer tonnát.
A tulajdonviszonyok persze a Magyar Hűtőipari Vállalat 1987-es szétválása óta alaposan átrendeződtek a hűtőiparban. A privatizáció 1993-ban „ért el” az ágazathoz: az akkori nyolc részvénytársaság közül hat abban az évben kelt el.
A külföldi tulajdonosok részesedése a szakágazat jegyzett tőkéjében új üzemek - például Gelcorn - építése, illetve már működők - például Mirelite - megvásárlása révén évről évre emelkedik. A 14 részvénytársasági formában működő hűtőipari társaságból hét részben vagy egészben külföldi kézben van, de a kft.-k között is található külföldi tulajdonú, például az Unilever és a Frosta. A hűtőipari vállalkozások számának pontos meghatározása nehézkes, statisztikailag ugyanis a zöldség- és gyümölcsfeldolgozókat még mindig egy kalap alá veszik a konzervgyárakkal. A Rabobank kalkulációi szerint mintegy ötven hűtőipari vállalkozás működik az országban, amelyek éves forgalma 35 milliárd forint körül van - hívta fel a figyelmet Fórián Zoltán, a bank kutatási igazgatója.
A hűtőipar alapanyagait termeltetési szerződésekkel biztosítja, de a szerződéses fegyelem nem megfelelő szintje miatt gyakran kényszerülnek a hűtőházak is „vadászatra” a piacon. Mindez az előfinanszírozást vállalókat valamelyest kevésbé érinti. A probléma jelentőségét azonban fokozza, hogy a fagyasztásos tartósítási technológia nyújtotta előnyök minél magasabb fokú kihasználása érdekében az alapanyagoknak nagyon rövid időn belül kell az üzembe érkezniük a betakarítást követően. A zöldségfeldolgozás a hűtőipar termelésének háromnegyedét képezi, miközben ez a tevékenység igényli a legnagyobb gépsorokat, beruházást. Ebből kifolyólag csak a legnagyobb hűtőházak versenyeznek e szegmensben, míg a kisebbek a magasabb feldolgozottsági fokú, félkész és készételek piacán, a kisebb volumenű termékcsoportokban érnek el sikereket. Az iparági struktúrában a nagyok közé mintegy tíz vállalat sorolható. Mivel a hűtőipar termelésének túlnyomó többsége továbbra is zöldség és gyümölcs, az alapanyagoldal termésingadozásai erősen befolyásolják kapacitásainak kihasználtságát. A hűtőipar a termelés mellett egyébként már a kezdetek óta folytat bértárolási tevékenységet, így gyakorlatilag folyamatosan 100 százalék közelében lehet tartani a tárolókapacitások kihasználtságát. A kapcsolódó iparágakban - húsipar, tejipar - az elmúlt évtizedben jórészt kiépítették a megfelelő méretű tárolóteret, a hűtőiparban azonban nem figyeltek erre. Ez azért érintette hátrányosan a hűtőipari cégeket, mert a bértárolás az alaptevékenységüknél jobb jövedelmezőséget biztosított számukra. Másik oldalról nézve ugyanakkor rákényszerültek arra, hogy nagyobb figyelmet fordítsanak termékeik piacára, s így megindult a még ma is tartó innovációs hullám az ágazatban.
Fentiek alapján persze nem csoda, hogy a kertészeti ágazatok válsága a hűtőipart is negatívan érintette. Ennek következménye a beruházások elmaradása és az eladósodottság növekedése, a likviditás romlása, annak ellenére, hogy az új termékek, kiszerelések, csomagolások igen gyors ütemben kerülnek a piacra. Fórián szerint a hűtőipari cégeknek is törekedniük kell a beszállítókkal való kapcsolat elmélyítésére. A likviditási helyzet javítása, az elmaradt és szükséges fejlesztések érdekében a külső tőke bevonása azonban nehezen kerülhető el. Ennek leggyakoribb formái a hitelfelvétel és a tulajdonosi tőkebevonás. Mivel ilyen méretű befektetés szinte kizárólag külföldi forrásból jöhet, a külföldi tulajdon aránya várhatóan számottevően növekszik majd, s ezáltal a szükséges szerkezetváltás is felgyorsul. Így valószínű, hogy a gyorsfagyasztott élelmiszerek világpiacát uraló globális cégek tovább terjeszkednek a magyar piacon.
A 80 ezer tonnás magyar gyorsfagyasztottáru-piac legnépszerűbb termékei a zöldborsó, a csemegekukorica, a bab és a gyökérfélék, illetve ezek különböző arányú keverékei. Ez utóbbiak immár a piac kétharmadát képviselik. Méretében következő a tésztafélék és sütemények szegmense, itt a rétestészták, torták állnak a népszerűségi lista élén. A készételpiac az egyik legnagyobb növekedést mutató részpiac, itt a versenyt sokkal inkább a választék bővülésében, mint az árakban lehet érzékelni. Annak ellenére, hogy e termékek vevői kevésbé árérzékenyek, az akciók során nem ritka a forgalom megtízszereződése sem, ami a termékek jó tárolhatóságának is köszönhető. Bár az élelmiszer-fogyasztás némileg visszaesett tavaly Magyarországon, a gyorsfagyasztott élelmiszerek piacának növekedése az elkövetkező két-három évben várhatóan felgyorsul. E folyamatban a zöldségek továbbra is az élen állnak majd, de a készételek és a tésztafélék kereslete is a mostaninál nagyobb ütemben bővül.
L. L.
