Többnyire a célország vadászati rendelkezéseitől függ, hogy egy magyar vadász milyen feltételekkel utazhat ki külföldre vadászni. Amire biztosan szüksége van, az a Magyarországon bejegyzett vadász-, illetve fegyverengedély. Az utakat szervező irodák árai tartalmazzák az utazás, a szállás, a szállítójármű költségeit, ám pluszkiadások is adódhatnak. Ilyen például a vízum - ez persze nem minden országba kell, például a Dél-afrikai Köztársaságban nincs rá szükség -, illetve az elejtett állatok trófeáinak utólagos hazaszállítási költsége. Utóbbi - mivel az állatbőrnek megfelelően kiszárítottnak, sózottnak, a koponyának pedig kellően fehérítettnek kell lennie - több száz dolláros többletköltséget is jelenthet.
Magyarországon a legtöbb fegyver kalibere 7-8 milliméter, Afrika egyes részein azonban - például Tanzániában - az előírások szerint 9,5 milliméter feletti lőszerrel kell lőni. A legtöbb országban többnyire csak ajánlatokat tesznek a használható fegyverek kaliberére. A szakemberek szerint a kedvelt utak közé tartozik Dél-Afrika, Namíbia, ahol leggyakrabban antilopra vadásznak. Bizonyos országokban egyes állatfajok vadászata tiltott - Indiában például a tigriseké -, illetve komoly korlátozások alá esik. A veszélyeztetett vadon élő állat- és növényfajok nemzetközi kereskedelméről szóló - 1973-ban Washingtonban aláírt - egyezményben (CITES) szerepelnek bizonyos állatfajok - például elefánt, orrszarvú, leopárd -, amelyeket külföldi vadászata alkalmával kilőhet a vadász. Ezek trófeáit azonban Magyarországnak az egyezményhez való 1985-ös csatlakozása óta nem hozhatja be az országba.
B. A.
