Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
A biotechnológusok egyik leglátványosabb korai eredménye volt, hogy a szentjánosbogár világításért felelős enzimjét növénybe vitték át, majd az így transzgenikussá vált növény fluoreszkálni kezdett. Elvileg egy módosított génállományú szervezet előfordulása és fennmaradása a környezetben leírható matematikai törvényszerűségekkel, amelyeket ökológiai és genetikai tényezők határoznak meg. Ugyanakkor az 1980-ban közzétett természetvédelmi világstratégia egyik legfontosabb eleme, hogy meg kell őrizni a genetikai sokféleséget. 1992-ben az ENSZ környezet és fejlődés konferenciáján elfogadott úgynevezett riói deklaráció kimondja, hogy a környezet védelme érdekében az államok lehetőségeiknek megfelelően széles körben törekednek az elővigyázatosságra.
Környezetvédelmi szempontok
A növénytermesztők nagy hozamú, jó tápanyag-hasznosító, nehézfémtartalmat és hideget toleráló, jól tárolható, egyre jobb beltartalmi értékekkel rendelkező fajtákat keresnek. Ennek klasszikus eszköze a nemesítés, a mutáció, szelekció és hibridizáció eszközeinek felhasználásával. A növényi szövet tenyésztése és a génsebészet eszközeinek kombinálása nagyságrendekkel megnövelte a fajták átalakításának lehetőségét. Az elmúlt évtizedben csaknem ezer transzgenikus növényfajtát bocsátottak ki. Ezek között elsősorban gyomirtó szerek ellen rezisztens fajták vannak. Leginkább burgonya, dohány, kukorica, lucerna, cikória, rizs, szója, cukorrépa, paradicsom, káposztafélék fordulnak elő a genetikailag módosított növények között.
A természetes nemesítés során egymáshoz közel álló fajtákat kereszteznek, a génmanipulációval viszont átlépik a természetes korlátokat. A glifozát gyomirtó szernek például csak a rezisztenssé tett transzgénikus szója képes ellenállni, a többi növény elpusztul a közelben, a gyomok és a természetes növénytársulások is. Megfigyelték ugyanakkor, hogy génkezelt gyapot közelében 20-30 méteres távolságon belül a hagyományos gyapotban is megjelentek a kezelt fajtába átvitt tulajdonságok, burgonya esetében pedig hasonló spontán átvitelt száz méteres távolságban is tapasztaltak. Szaporodóképes hibridek hozhatók létre a herbicidrezisztenssé tett repce és annak vadon élő, gyomnak számító rokonai között is. A környezetvédők ezért a biotechnológusok vegyszerfelhasználás csökkenésére vonatkozó érveivel szemben arra hivatkoznak, hogy a vegyszerek, bár igen drágán, de kivonhatók a természetből. A köztermesztésbe vitt és elszaporodott, géntranszfer révén más társulásokkal kereszteződő fajták viszont többé nem vonhatók ki, sőt kiszoríthatják élőhelyükről a természetes fajtákat.
Növénymutánsok
és egészségügy
Az ökológusok egyik legkomolyabb aggálya a transzgenikus mikroorganizmusokkal kapcsolatos. A transzgenikus növényekkel kapcsolatban a pollen sorsa aggasztja az ökológusokat, hiszen a pollen nemcsak fajták közötti, de rokon fajok közötti beporzásra is alkalmas. A kérdést tovább bonyolítja a beporzó rovarok tevékenysége. A transzgenikus háziállatokat azért tartják viszonylag veszélytelenebbnek, mert eredetük nyilvántartott, szaporodásuk pedig szigorúan ellenőrzött.
Az élelmiszer-allergiát elsősorban olyan fehérjék (gliko-proteinek) okozzák, amelyek nem bomlanak le főzés és emésztés során. Igen sokféle élelmiszer okozhat allergiát, a legismertebbek a tehéntej, a diófélék, a pillangósok (szója és földimogyoró), a tyúktojás, a tengeri állatok (tőkehal és rákok). Az ismert transzgenikus élelmiszerek esetében eddig csak azon transzgénikus szója allergén aktivitásának emelkedését figyelték meg, amelybe a metionin és cisztein fehérjék előállításáért felelős géneket ültették be brazil dióból. Ugyanakkor jelentős szerepe lehetne az élelmiszer-allergia visszaszorításában is a génmanipulált hipoallergén élelmiszerek előállítása révén a génsebészetnek, Japánban például rizzsel folytatnak ilyen jellegű kísérleteket. Transzgenikus növények pollenje esetében keresztreaktivitás lehet a parlagfű, valamint a sárgadinnye, a banán és a fűfélék, a zeller és egyéb zöldségfélék, a nyír és a gyümölcsfák között.
Etikai aggályok
A génmanipulált élelmiszerek térhódítása egyre inkább megnehezíti a vallási vagy egyéb okokból diétázók táplálkozását. Már eddig is számos hindu és buddhista csoport ítélte el a hasonló élelmiszerek előállítását és forgalmazását. Vegetáriánusok számára elfogadhatatlan lehet, hogy olyan növényi élelmiszert fogyasszanak, amibe állati gént vittek be. A sertésből származó géneket tartalmazó génmanipulált szervezetek pedig például a zsidó vagy mohamedán vallást gyakorlók számára lehetnek ehetetlenek. Ezek a fogyasztók feltétlenül elvárják, hogy az élelmiszereken feltüntessék a transzgénikus eredetet.
Az állattenyésztés esetében elsősorban etikai problémák merülnek fel. Amíg nem biztosítható a teljes mértékben szaporodásra képtelen transzgenikus fajták előállítása, ameddig nem garantálható, hogy a gyors növekedésű, betegségekre rezisztens új fajták nem szorítják ki a „hagyományos” egyedeket. Előtérbe kerültek napjainkban az állatvédelmi szempontok is. Emberi növekedést serkentő hormont vittek be sertésbe, hogy meggyorsítsák annak növekedését és zsírban szegényebb húshoz jussanak. Az így létrehozott sertések azonban reumában, gyomorfekélyben, izomgyengeségben letargiában szenvedtek, látásuk gyengült és szaporodási nehézségekkel küszködtek. A természeteshez képest sokszoros sebességgel növekedő génmanipulált pontyok és lazacok közül sok deformálódott és kevésbé ellenálló a betegségekkel szemben.
(NAPI)
