Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
A hágai a hatodik a Rio de Janeiróban elfogadott éghajlat-változási keretegyezmény aláírói által tartott találkozók sorában. A konferencia talán az utolsó lehetőség, hogy tartalommal töltsék meg a kiotói jegyzőkönyvet vélik két magyarországi zöldszervezet, az Ökotárs Alapítvány és az Energia Klub szakértői. Az eddigi tárgyalásokon már annyira túlbonyolították a küldöttek a kérdéseket, hogy előfordulhat: nem is történik tényleges csökkentés, hiszen a 2008-tól vállaltakra fel is kellene készülni mondta lapunknak Takács Gábor, az Energia Klub munkatársa. Hágában a legtöbb fontos kérdésben idáig nem sikerült megegyezni - hangsúlyozta a találkozón részt vevő szakember, érzékeltetve: egyes kérdések talán a háttérben dőlhetnek el.
A kiotói jegyzőkönyv aláírói globális szinten - az átmeneti gazdaságú országok kivételével - az 1990-es kibocsátási érték 5,2 százalékos csökkentését célozták meg a 2008-2012-es időszakra. A vállalás értéke országonként változik, a 8 százalékos csökkentéstől a 10 százalékos növekedés lehetőségéig. Az Egyesült Államok például 7 százalékos csökkentést vállalt, Németország 8, Magyarország pedig 6 százalékosat, akárcsak Japán. Az országok ugyanakkor természetesen a maximális érdekérvényesítésre törekszenek; adott időben gyakran ellentétes érdekűek, ugyanakkor még egy-egy ország hosszú és rövid távú érdekei sem minden esetben egyeznek meg. A döntések meghozatalához, illetve a javaslatok életbe lépéséhez konszenzusos döntés kell, de a különböző, markánsan képviselt érdekek a tárgyalásokon eddig is rendkívül messze voltak egymástól, így más szakértők szerint is kétséges, hogy születik-e a gyakorlatban működő egyezmény, pedig a tárgyalásoknak immár állandó résztvevői a Világbank, az EBRD és az óriáscégek képviselői is.
Sok fejlődő ország követeli, hogy konkrétan határozzák meg, milyen formában és mennyi forrással támogatják a fejlettebb országok az ő kibocsátáscsökkentő intézkedéseiket. Mivel a nagy olajtermelő országokat egy hatékonyan működő egyezmény negatívan érintené, kompenzációt követelnek. A nagy kibocsátású fejlett országok leginkább a kibocsátáskereskedelemben - más országok kvótáinak megvásárlásában - érdekeltek. Ez ellen sokszor hangoztatják azt az érvet, hogy e gyakorlat nem csökkentené globálisan az üvegházhatást előidéző gázok kibocsátását.
Bár Magyarország kezdettől fogva az éghajlat-változási tárgyalások aktív szereplője volt, az utóbbi években a téma még a Környezetvédelmi Minisztériumban sem kapott figyelmet állítják magyar szakértők. Felhívják a figyelmet arra, hogy az üvegházhatású gázok kibocsátásának korlátozásához több szakminisztériumnak kellene együttműködni. Magyarország számára mindenesetre az előrelépés nem csupán környezetvédelmi, gazdasági szempontból is fontos lenne: az együttes megvalósítási programok keretében a legújabb, hatékony technológiák átvételére nyílna lehetőség.
(NAPI)
