Két évvel ezelőtt már komoly bírsággal sújtották a zalai szövetkezeteket föld- és talajvédelmi, továbbá növényvédelmi mulasztások miatt. Akkor 50 millió forintot voltak kénytelenek befizetni ezért. A MOSZ-titkár szerint ekkora összegű bírságok maguk alá temethetik a gazdálkodókat, a termelést nem ilyen szankciókkal kellene ösztönözni, hanem társadalmi összefogásra lenne szükség. Nyugat-Európában például az a gazdálkodó, akinek parlagterülete van, támogatást kap az államtól annak hasznosítására.
Boda szerint az állami földalap intézménye is több sebből vérzik, mivel a tulajdonos a földjét eladhatja például az államnak, az önkormányzatnak, illetve egyházaknak, ám a szövetkezetek nincsenek megjelölve mint lehetséges vevők. A gazdaságokat szinte semmi sem ösztönzi a földvásárlásra és -művelésre; a megye agrárgazdasága egyre lejjebb csúszik a lejtőn.
Gondhalmazok jellemzik a sertés-, a baromfi-, a szarvasmarha-ágazatot, illetve a növénytermesztést. Csak az alma és a körte termelése van fellendülőben. Ráadásul egyre több a külföldi földvásárló a megyében, aki olcsón területekhez jutnak, igaz, ennek előnye is van, mivel ezek a tulajdonosok a tőkeerejük miatt stabil helyzetben vannak, és enyhítenek a foglalkoztatási gondokon is.
Az agrárium helyzete miatt a bankok és a biztosítótársaságok sorra kivonulnak az ágazatból, amelynek vagyonvesztése a megyében továbbra is évi 1-1,5 milliárd forint az agrárolló nyílása miatt. A mezőgazdasági szövetkezők és termelők megyei érdekvédelmi szervezetének (Teszöv) korábban 65 tagja volt, ebből 54 termelőszövetkezet, ma csaknem 70 tagot számlál, ebből 25-30 a szövetkezet, a többi részvénytársaság, kft., betéti társaság, magánvállalkozás. Ezek a társaságok összesen 50-60 ezer hektáron gazdálkodnak, közülük egyre több a külföldi, illetve külföldi érdekeltségű, elsősorban osztrák.
Tíz éve 13-14 milliárd forint volt a szövetkezetek vagyona, ez azonban évről évre csökken. Nyereséges gazdaság elvétve akad, a kisebbek a túlélésért küzdenek, a nagyobbak, illetve a külföldiek pedig hosszú távon gondolkodnak, s a vagyont kívánják növelni. A tőkepótló hitelt általában csak nehezen vagy egyáltalán nem tudják kigazdálkodni Zalában.
Boda szerint a bajokra az lenne az egyetlen gyógyír, ha az állam az ágazat segítségére sietne. A Teszöv a gázolajbeszerzésre 40 tagú társaságot hozott létre, mezőgazdasági gépalkatrészeket, kenőanyagokat szintén közösen, lényeges kedvezménnyel vásárolnak a gazdaságok. Ehhez a kezdeményezéshez vasi és somogyi szövetkezetek is csatlakoztak.
INKOVICS ANDREA
**** KERETBEN ****
Ketyeg az integrációs agrárbomba
A mezőgazdasági termelői árak - döntő részben az alapanyagárak - KSH által kimutatott erőteljes növekedése kapcsán a gazdaságkutatók szerint idén nem kell tartani az élelmiszerárak ugrásszerű emelkedésétől. Szakmai körökben azonban nagy kérdés, hogy az Európai Unióhoz való csatlakozás milyen hatással lesz a magyar agrárgazdasági árakra, különösen az inflációt befolyásoló élelmiszerek árára.
A magyar agrárgazdaság jövője szempontjából az egyik, ha nem a legfontosabb feladat a termelési és hatékonysági színvonal olyan szintre emelése, amely megfelel az EU-csatlakozáskor az ágazattal szemben reálisan támasztható nemzetgazdasági és társadalmi elvárásoknak. Ehhez a termelés mennyiségi színvonalát legalább az ország számára stratégiai termékeknél a '80-as évek második felének átlagos szintjére kellene hozni, és javításra vár a minőség is.
Ez csak megfelelően magas termelői árakkal lenne reális, az árak jelentős növekedése ugyanakkor csak Magyarország uniós csatlakozásakor várható - azaz addig lényeges emelkedésükre kevés az esély - vélik a magyar kutatók. Számításaik szerint így az EU belső árszintje és a csatlakozók árszintje között még mindig jelentős lesz a különbség mind a termelői, mind a fogyasztói árakban, bár utóbbiak terén Magyarországot illetően kisebb eltérést valószínűsítenek, mint más leendő tagállamok esetében. Figyelmeztetnek azonban, hogy az árak egyszerre történő kiegyenlítése a magyar termelők szempontjából kétségtelenül jelentős többletjövedelem mellett tovább csökkentené a belföldi fogyasztást. Hivatkozik erre az élelmiszerlobbi is áremelési tervei kapcsán, mondván: az árakat a csatlakozásig fokozatosan kell növelni. Ez az érvelés egybecseng az Agenda 2000-nek, az EU agrárgazdasági reformcsomagjának érvrendszerével is, amely szerint ráadásul a mezőgazdasági árak majdani hirtelen azonos szintre emelése feszültségekhez vezethet a térségben, illetve a régiók között.
A hosszú távon talán mindenki szerint elképzelhető, fokozatos és ésszerű áremelkedésnek idén mindenesetre útját állják a feldolgozók és a nagy élelmiszer-kereskedelmi láncok. A kereskedők az élelmiszerek árának jelentősebb emelését nem engedik, az eddigi szerződéskötések szerint például a beszállítók 4-6 százalékkal tudják idén növelni az áraikat. Ami rövid távon az infláció alakulása szempontjából kétségtelenül kedvező, s ezt a fogyasztó is örömmel nyugtázza. S költői túlzásnak tartja, hogy például a húsipar lépten-nyomon a karaj ausztriai - a magyarországihoz képest többszörös - árával hozakodik elő. Felemlegette az osztrák karajt a minap az agrártárca egyik államtitkára is, aki az átlagkeresetet szintén nem hasonlította össze az osztrákokéval. Pedig ilyen viszonyítás nélkül kár is beszélni bármilyen karajról, főként az áráról.
Már csak azért is, mert a Szociális Charta ratifikálását követően - legalábbis egyelőre - még inkább kérdésessé válik, hogy mennyire követik majd az élelmiszerárakat a csatlakozásig a keresetek. A charta néhány pontját ugyanis - köztük azt, amely a tisztességes javadalmazásra vonatkozik - nem fogadta el az Országgyűlés. Ez az ország gazdasági helyzetére hivatkozva lehetséges, csak éppen a fenti összefüggésben így még kevésbé tudható, hogy a csatlakozásig vélhetően jelentősen megemelkedő élelmiszerárakat miként tolerálja majd a lakosság. Térségi, illetve regionális feszültséget nem csak az alapanyagárak hirtelen egy szintre emelése okozhat, amit különben sem lenne egyszerű végrehajtani. Legalább ekkora, ha nem nagyobb feszültségforrás lehet a csökkenő vásárlóerő nyomán mérséklődő fogyasztás. Pedig megtörténhet ez is, ha a bérszintek az élelmiszerek árát legalább csak részben követő emelése is elmarad. Kivéve persze, ha utóbbiak emelkedése a csatlakozásig nem lesz jelentős, akkor viszont a különbség okoz majd gondot. Az integrációs agrárbomba már ketyeg.
TÓTH LÁSZLÓ LEVENTE