Nem mindegy a szag sem

A hollandok adatai szerint Magyarországon mintegy 5 millió sertést tenyésztenek évente, ennek körülbelül a felét 400-600 ezer olyan kisgazdaságban, ahol átlagosan 6 állatot tartanak. A termelés többi része főként szövetkezeti tulajdonban lévő nagyüzemekből származik, amelyek átlagosan 4442 sertést állítanak elő évente. Ezeknek a telepeknek többsége elavult konstrukciójú és a fejlesztések rendszerint nem felelnek meg az EU elvárásainak. Ott ugyanis erős nyomás nehezedik a sertéságazatra - a gazdaságosságon kívüli szempontok miatt. A termelőknek egyre erősebben kell figyelembe venniük a termelés hatását a környezetre, a sertéstelep és a trágya szaghatásait, valamint az állatjóléti szempontokat. Magyarországon azonban egyelőre hiányzik az általános szándék, hogy a fejlesztésekkor ezeket a szempontokat is érvényesítsék.
Hollandiában - ahol igen fejlett a sertéságazat - a termelési módszerek olyan intenzívek, hogy fejlesztési határaikat már elérték. A holland kormány ezért úgy véli, hogy a magyar sertéságazat fejlesztése holland segítséggel mindkét fél számára előnyös lehet. Az együttműködés során a magyar ágazat EU-konformitása nőne, a holland ágazat viszont mind know-how, mind berendezések terén szállítója lehet a magyarnak. A jövőbeni együttműködés érdekében a holland kormány támogatta a hollandiai sertéstartási eszközöket gyártó cégek konzorciumát - amelyet a CAWI International BV vezet - egy tanulmány elkészítésében az Agriment International BV szakmai koordinációja mellett.
Ez a tanulmány néhány magyar sertéstelep olyan teleppé való átalakításáról szól, amelyeknek technológiája már megfelel az EU előírásainak, továbbá szagemissziója és alacsony környezetterhelése alapján is EU-konform. A holland szakemberek szerint a magyar nagyüzemek hatékonyságuk alapján jó lehetőséget adnak a fejlesztésre. Miután a kocák és a hízók egy telepen vannak, ez csökkenti a betegségek terjedésének veszélyét. A nagy telepek előnye még, hogy könnyebb bevezetni és ellenőrizni is a környezet- és állatvédelmi előírásokat. A nagy méret nem utolsósorban költséghatékony és gazdaságos termelést tesz lehetővé, a hazai telepek vezetői pedig szakképzett és speciális tudással rendelkező tenyésztők - mutatnak rá a hollandok.
A szakértők három sertéstelepet választottak ki különböző rendszerű fejlesztésre, az agrártárca illetékese szerint olyan helyeket, ahol a szaghatás, illetve a trágya elhelyezése a termelőknek már gondokat okozott. A 400 kocás Rákos farmon a mélyalmos rendszerre állnak át, az 500 kocás jászapáti sertéstelepen a ferde padozatos taposóalmos rendszert, a mintegy 1000 kocás kunhegyesi bánhalmai sertéstelepen pedig az úgynevezett vákuumos hígtrágya rendszert valósítják meg. A tervezett fejlesztések előnyei megmutatkoznak majd mind a környezet, mind a mezőgazdaság, mind pedig a sertéságazat szempontjából, ami - vélik a hollandok - a magyar kormányzatnak sem mellékes.
A sertéstelepek környezetbarát átalakításáról készített elemzés szerint a trágyakijuttatás modernizálása jelentősen csökkenti a környezet nitrogén- és foszforterhelését, mind a talajt, mind pedig a levegőt és a vizet tekintve. Ezek az anyagok a trágyában maradnak, s ezzel annak minőségét javítják. A nagyüzemi telepeken hizlalt jelenlegi 2,5 millió sertés mellett az ágazat egészére vetítve 32,5 ezer tonna nitrogén és 8,5 ezer tonna foszfor hasznosulhat trágyaként, környezetszennyező anyaggá válás helyett. A három bemutatótelepen keletkező trágyahatóanyag a jobb minőség mellett több is lesz, ami a holland szakértők szerint várhatóan keresletet fog teremteni a szerves trágya iránt.
A három bemutatótelep működése alapján a fejleszteni szándékozó telepek vezetőinek pontos információ nyújtható. A fejlesztések optimalizálásához azonban a pénzügyi, technikai feltételek feldolgozásának és a hatóanyag-nyilvántartásnak az automatizálása szükséges, így az egységes adatgyűjtési és -feldolgozási módszer alapján a három telep eredményei összehasonlíthatók. A holland szakértők rámutatnak, hogy Hollandiában már rendelkezésre áll ehhez egy szoftver, s a programot csak a magyar szükségletekhez kell igazítani. Egyúttal felhívják a figyelmet, hogy mivel a magyar sertéstelepek főként szövetkezeti tulajdonban vannak, adminisztrációjuk figyelése az ágazat szempontjából nehézkes és a kapott információk nem teljesek. Az egységes rendszer bevezetése ugyanakkor az ágazat döntéshozóinak szempontjából is lehetőséget nyújtana a pontosabb információk alapján a jobb taktikai és stratégiai döntések meghozatalára. A három telep olyan referenciát is jelent a magyar kormányzat számára, amely segítheti abban, hogy politikáját finomíthassa és támogatási rendszerét az ágazatban az EU-követelményekhez igazíthassa.