Az átmenőkészlet több mint fele csirkehús volt

Mint azt Botos egy ágazati elemzésben is megfogalmazza, a baromfivertikum összességében növelte ugyan termelését, de ez csak az augusztusban bekövetkezett orosz gazdasági válság kezdetéig párosult megfelelő értékesítési lehetőségekkel. A hűtőházak megteltek, s a túlkínálati nyomás hatására a belföldi árak is az önköltség szintjére vagy az alá csökkentek. A helyzeten - megkötött üzletek híján - nem segített sokat a csirke és csirkecomb kilogrammonként 40 forinttal megemelt exporttámogatása sem, amely csak az EU-n kívüli relációkra volt érvényes.
A húsgazdaság általános válsága az év végére valamennyi baromfifajtát elérte, de legjobban a "brojlert" sújtotta. Az átmenőkészletek a baromfi-feldolgozóknál meghaladták a 35 ezer tonnás szintet, amiből mintegy 20 ezer tonnát a csirke tett ki. Ez körülbelül duplája a szokásos üzletmenet és a mintegy 420 ezer tonna éves vágóbaromfi-felvásárlás mellett elfogadható készletszintnek, s az idei évre áthúzódó értékesítése tovább rontja az ágazat nem túl kedvező kilátásait. Az elmúlt évben tovább növekedett a baromfihús belföldi fogyasztása, aminek egy főre jutó értéke így várhatóan eléri a 25 kilogrammot. Bár a belföldi piac összetétele és árszintje nem a legkedvezőbb, a belső fogyasztás javulása a beszűkült külpiaci értékesítési lehetőségek mellett is rendkívül pozitívan értékelendő - véli a terméktanács igazgatója.
A terméktanács adatai szerint csirkehúsból az elmúlt évben mintegy 55 ezer tonnát exportáltak, s 96 ezer tonnát értékesítettek belföldön a feldolgozó cégek. Az előirányzat 190 ezer tonna csirke volt, miután 66 ezer tonna exporttal és 70 ezer tonna belföldi értékesítéssel kalkuláltak. Fenti számok a legálisan tevékenykedő feldolgozóüzemek mennyiségeire alapozottak, de továbbra is jelentős arányt képviselnek a feketevágók, bár a támogatási rendszer hatására ezek száma lecsökkent.
1998-ban 174 millió brojler naposcsibét keltettek ki, idén pedig mintegy 136 millióra lehet szükség. Az elmúlt évi brojlercsirke-felvásárlás több mint 121 millióra, s több mint 232 ezer tonnára tehető - csirkénként 1,91 kilogramm átlagsúllyal számolva. Az 1999. évi önköltséget kilogrammonként 177,5 forint körülire becsüli a terméktanács, míg a tavalyi 170,23 forint volt. Botos utalt arra, hogy az elmúlt év elején az alacsony felvásárlási árak miatt komoly feszültségek jelentkeztek, míg kialakult a kilogrammonkénti 168 forintos felvásárlási ár, amit 7 forint állami támogatás egészített ki. A termelő így 175 forintot kaphatott az első osztályú vágócsirke kilogrammjáért, ehhez járult még az 1,5 forint állat-egészségügyi támogatás.
Élő pulykából minden eddiginél többet - 90,3 ezer tonnát - vásároltak fel 1998-ban a terméktanács tagjai - szemben az 1997. évi 83,3 ezer tonnával. Míg az előző évben 9485 ezer napospulykát telepítettek, tavaly körülbelül 7500-at, s a felvásárolt vágópulyka átlagsúlya 1998-ban 11,8 kilogramm volt az 1997. évi 11,9 kilogramm után. A vágópulykák felvásárlási ára 207-215 forinttal indult januárban, s az év végére 209-217 forintot ért el, a hizlalás jövedelmezőségét illetően azonban a szakmán belül sincs egységes álláspont. Mindenesetre a termelés nem nőtt volna ilyen gyorsan az elmúlt években, ha az ár-, önköltség- és jövedelemviszonyok nem lettek volna megfelelőek.
A rohamosan növekvő termelési igényekhez a pulykaágazat 1998-ban 1250 ezer vámmentes keltetőtojásra vonatkozó importkontingenst kapott, s az évközi igények alapján ez a mennyiség 600 ezerrel nőtt. Ezenfelül 800-900 ezer körüli vámmal kezelt tojás importjára került sor. Miután az importtojásokat teljes mértékben kikeltetették, a hazai termelésű 10 728 ezer várható keltetőtojásból 7706 ezer naposállat, míg az importból 2037 ezer napos kelése várható. A napospulykák értékesítési átlagára egyedenként 291 forinttal indult 1998 elején, de decemberre már elérte a 320 forintos árszintet - az előző évi 227, illetve 266 forint után.
Libából 1998-ban a feldolgozók összesen 53 ezer tonnát vásároltak fel, ez az 1997. évi 48 ezer tonnát 11 százalékkal haladja meg. A növekedés általánosnak tekinthető, a hízott liba felvásárlásának 9 százalék körüli növekedése pedig az 1350 tonnás libamájexport-kvóta jobb kihasználása miatt indokolt. A hús-, zabos és pecsenyeliba felvásárlása mennyiségében hasonló mértékben - 500-600 tonnával - növekedett, ami az éves mennyiségnek megfelelően az előbbiek esetében 4, míg az utóbbinál 10 százalék körüli emelkedést jelent. A felvásárlás átlagára hízott libánál éves szinten kilogrammonként 329 forint volt. Bár az orosz válság elsősorban nem a víziszárnyas-ágazatokat érintette, a FÁK-országokba kiszállított liba az előző évi teljes mennyiségnek a tizedét sem teszi ki.
Az 1998. évi főciklusban a korábbi évekhez hasonló mennyiségű, 340 ezres tojólétszámú lúdtörzsállomány kezdte meg a tojástermelést. Ebből 136 ezer volt máj-, 205 ezer pedig hústípusú. Erre az évre a hústípusú törzsállományoknál a korábbi visszaesést követően növekedés várható, amit nem a feldolgozóipar növekvő igénye, hanem a saját törzsállomány kialakítása okoz. Az egyes üzemeknél a korábbi években szerződött törzstartók egy része várhatóan a szabadpiacon kísérli majd meg értékesíteni a hústípusú naposlibát, ami bizonyos időszakokban esetleg túlkínálatot okozhat. A májtípusnál kisebb növekedés várható.
Kacsából a feldolgozóüzemek mintegy 41 ezer tonnát vásároltak fel, ez az 1997. évi 37 ezer tonnás mennyiséget 10 százalékkal haladja meg - az emlékezetes évközi piaci zavar és a termelés visszafogása ellenére. A mulardkacsa-felvásárlás - bár az év első felében a bázist még harmadával meghaladta - az 1997. évi szinten zárult. A mulard átlagára tavaly 310 forint volt kilogrammonként. 1998-ban - tekintettel arra, hogy a vágott egész kacsa döntő többsége a pecsenyekacsa-felvásárlásból adódik - mintegy 18,8 ezer tonna egészkacsa-terméket állítottak elő a feldolgozók, míg a hízott kacsa felvásárlása alapján 2700 tonna darabolt kacsahúst s 740 tonna hízott kacsamájat termeltek.