Jankó Ferenc, a Magyar Húsiparosok Szövetségének elnöke felhívta a figyelmet arra, hogy az orosz gazdasági-pénzügyi válság következtében 1998 augusztusa óta az orosz piacra szánt készletnek a feldolgozók mindössze 30 százalékát tudták más külpiacokon - például Horvátországban, Szlovéniában, Romániában - értékesíteni, ugyanakkor tavaly az Európai Unióba történő kiszállítások volumene is mintegy 30 százalékkal csökkent. Fentiek következtében a belső piac szerepe nagymértékben felértékelődött és a húsfeldolgozó cégek versengése is erősödött.
A nagy exportálók a vágósertések több mint 60 százalékát vásárolják fel, a másik részét a csak belföldre dolgozók veszik meg. A vágósertés termékpályájának 1999. évi szabályozása értelmében ugyanakkor az év első negyedében továbbra is életben maradt a minimumárak betartására vonatkozó kötelezettség, ám ez egyértelműen csak az exportőr cégek felvásárlási árait határolja be. Ezt diszkriminációnak tekintik mindazok, akik exportálnak, mivel így a kizárólag belföldi célú termelést folytató feldolgozók minden kötöttség nélkül alakíthatják ki alapanyag-beszerzési áraikat, s ezzel indokolatlan árversenyt gerjesztenek a belföldi piacon. E piac jelentőségét - amellett, hogy a sertéshús 60-70 százaléka belföldön értékesül - fokozza a feldolgozott termékek exportpiacainak szűkülése. Megkezdődött ugyanis az EU-tagországokban felhalmozódott sertéshúskészletek értékesítése, s ez várhatóan csak a félév végén fejeződik be. A külpiaci eladási árak alacsonyak, az export érvényben lévő támogatása mellett pedig a magyar hústermékek csak veszteséggel értékesíthetők. A külpiacon javulásra az év folyamán nem lehet számítani - vélekedett Jankó.
A lakossági igények kielégítését végző kereskedelmi cégek árajánlataikat a mindenkori felvásárlási árhoz igazítva alakítják ki, így következhetett be az is, hogy rendkívül alacsony fogyasztói árszint érvényesül a sertéshúsok piacán - érvelt a szövetség elnöke.
Ellenpéldaként Ausztriát említette, ahol a magyarországival megegyező mértékű felvásárlási ár mellett a rövidkaraj fogyasztói ára kilogrammonként átszámítva 1800 forint, azaz közel négyszer annyi, mint Magyarországon. Arra a felvetésre, miszerint az inflációt nem gerjesztik s a fogyasztóknak is kedvezőek az alacsony húsárak, akik szerint esetleg helytelen azért támogatni az ágazatot, hogy ismét dráguljon a hús, a szövetség elnöke azt mondta, hogy ez rövid távú gondolkodás. Szerinte ugyanis ha az ágazat nem kap támogatást, nem lesz sertés sem, ugyanakkor az EU-ban is csökken a sertésállomány. Előfordult már - figyelmeztetett -, hogy a magyar feldolgozóknak még 55 százalékos vám mellett is megérte behozni külföldről az alapanyagot. Egyúttal úgy vélte, hogy óvatosan kell bánni a kérdéssel, ugyanis elképzelhető, hogy Magyarországon esetleg már nem lesz elegendő sertés, s ezzel egyidejűleg az unióban is felmegy az ára.
Jankó Ferenc szerint tovább nehezíti a helyzetet az is, hogy Magyarországon jelenleg több mint 600 sertésvágó, illetve -feldolgozó üzemet tartanak nyilván, ugyanakkor a vágás utáni minősítés követelményének mindössze 130 felel meg. A nem minősítő üzemi kör - mint a fentiekből is kitűnik - olcsóbban jut alapanyaghoz, továbbá a felmerülő úgynevezett fel nem osztott költségszintjük is lényegesen alacsonyabb, mivel ezek a feldolgozók sem a minősítési, sem a higiéniai előírásokat nem tartják be. A szövetség elnöke kitért arra is, hogy 1999. január 1-jétől csökkenő mértékű a sertéstartók intervenciós támogatása, így kevésbé vannak ösztönözve a termelők arra, hogy sertéseiket minősítve vegyék át a vágóhidak. A hússzövetség szerint az 1998-ban elért eredmények - csökkent az úgynevezett feketevágások súlya, s növekedett a felkínálás a legálisan működő vágóhidak felé - idén már nem várhatók.
A termékpálya szereplői közül a termelők és a feldolgozók tevékenységének eredményessége rendeletek által szabályozott. A termelők a meghirdetett garantált és irányárak, valamint a minimumárak és az állami támogatás függvényében érnek el jövedelmet vagy veszteséget tevékenységük során. Az előírásoknak megfelelő és azokat betartó feldolgozók beszerzési árai a fentiek szerint determináltak, vonatkozik ez exportőrök esetében az exporttámogatás mindenkori mértékére is. A termékpálya harmadik résztvevői, a kereskedőcégek azonban minden kötöttség nélkül alakítják ki áraikat. Ráadásul az elmúlt évek tendenciája, a húsfogyasztás csökkenése, minél alacsonyabb fogyasztói árak fenntartását indukálja, hiszen egy esetleges árnövekedés a fogyasztás további csökkenését eredményezné.
Jankó Ferenc felhívta a figyelmet arra, hogy a versenytörvény lehetővé teszi a kereskedők közös beszerzési árainak kialakítását és érvényesítését - itt elsősorban a multinacionális kereskedő cégekre gondolt -, ugyanakkor szigorúan tiltja a feldolgozók közötti áregyeztetéseket, az esetleges közös fellépést. Miután a támogatást a felvásárolt sertések közül exportra kerülő, illetve belföldön értékesülő sertések szerint elosztani a húsféleségek koncentrált értékesítései miatt technikailag nem megoldható, a szövetség a terméktanáccsal együtt azt javasolta, hogy a termékpálya minden szereplőjére azonos kötöttségek vonatkozzanak. Azaz rendeletben fogalmazzanak meg a jogszabályalkotók egy belföldi nagykereskedelmi átvételi árat, amelytől lefelé nem lehetne eltérni szankció nélkül. A javaslatot - illetve azt, hogy más útja a közös feldolgozói és termelői érdek érvényesítésének nem járható - a Gazdasági Versenyhivatal illetékes munkatársa is alátámasztotta - hangsúlyozta az elnök.
A hússzövetség indítványozta még, hogy kereskedelmi forgalomba csak olyan hús és húskészítmény kerülhessen, ami olyan üzemből származik, amely eleget tesz az érvényben lévő rendeleteknek (vágás utáni minősítés, belföldi higiéniai szint garantálása, HACCP minőségbiztosítás, kötelező állatorvosi vizsgálatok elvégzése stb.).
Jankó szerint fent említett piaci beavatkozásokra talán nem lenne szükség, ha az agrártárca elfogadja a szövetség korábbi javaslatait, hogy törölje el a minimumárat, s a szubvenció ne ennek feltétele legyen. Azt is hiába kezdeményezték még tavaly, hogy a minimumár alatt vásárló ne kaphassa meg a támogatást. A hússzövetség elnöke a kormányzat által deklarált sertésállomány-csökkentésről úgy vélekedett, hogy a magyar húsipar 7 millió sertés feldolgozására képes, azaz a mostaninál másfél millióval több sertéssel is "elbírna". Ha azonban 3-5 millió sertés tenyésztésére rendezkedik be az ország, nagy kérdés, mi lesz a megmaradó takarmánymennyiséggel. Jankó Ferenc bírálta az egymástól eltérő kormányzati koncepciókat, mondván: amikor sok gabona termett, 7 millió sertés volt a cél, most 5, esetleg 4 millióról hallani. Ezt azért el kellene dönteni - fogalmazott. Figyelmeztetett arra: miután Magyarország önként feladja húsiparának piacait, nem lesz könnyű majd visszajutni ezekre, ha egyszer majd esetleg úgy döntenek, hogy ismét az a kívánatos.
**** KERETBEN ****
"Ha a magyar sertés kilogrammja 60 forinttal drágább mint az EU-ban - az export támogatása pedig fele az uniósnak - természetes, hogy az előbbiből készült terméket nem lehet eladni. Az EU-ban hatékonyabban dolgoznak, kevesebb költséggel állítják elő az árualapot, de több csatornán is támogatják a termelőket. Az átmeneti időszakot - hogy a magyar termelés is elérje a hasonló költségszintet - támogatni kellene, nem pedig visszavonulni, feladva 2 millió disznó piacát."
Idén április 1-jével változnak a vágósertés garantált árai, a csökkenés mértéke 25 százalék, azaz - hasított félsertés esetében - kilogrammonként 50 forint - emlékeztetett az elnök. Utalt arra, hogy ezzel egy időben csökken az exporttámogatás, hasított félsertés vonatkozásában a garantált árhoz hasonló nagyságrendben, azaz kilogrammonként 60 forintról 48 forintra. A két változásból következtetve egyértelmű, hogy a feldolgozó cégek feltehetően a garantált ár szintjén tudják csak megvásárolni az alapanyagot. Ez a színvonal azonban nem biztosít jövedelmet a termelők részére, sőt az esetek többségében az önköltség fedezetét sem biztosítja.
Jankó Ferenc felhívta a figyelmet arra, hogy az intervenciós támogatást illetően nem közismert még az agrártárca elképzelése. Fentiek alapján azonban a szövetség azt javasolta, hogy a sertéstermelői kedv fenntartása érdekében növekvő mértékű támogatásról szülessen döntés. Ellenkező esetben a szövetség megítélése szerint csökkenő sertésfelkínálással kell számolni mindaddig, amíg az árak nem ösztönöznek a termelés növelésére.
Az EU-csatlakozás 2002-es várható időpontjára így nem biztosítható 7 millió vágósertés termelése, sőt még az 5 milliós állomány is megkérdőjelezhetővé válik - húzta alá Jankó, hangsúlyozva, hogy kormányzati segítség hiányában a vertikum léte kerül veszélybe. A II. negyedévet érintő, fent említett piacszabályozási kérdésekben minél előbbi döntés szükséges, ugyanis a húsipar már tervezi eladásait április-májusra.
{
Maradéktalanul egyetért a Jankó Ferenc által ismertetett hússzövetségi és terméktanácsi javaslatokkal Kósa Ferenc, az agrártárca helyettes államtitkára, ugyanakkor szerinte Magyarországon csak 5,2 millió sertésre van szükség. Elismerte, hogy a sertéshús minőségi támogatása az első negyedévben fokozatosan csökken, szerinte azonban a támogatásnak és a felvásárlási árnak nem feltétlenül kell legyen közük egymáshoz. Elképzelhető, hogy a felvásárlási árak növekedése a teljes támogatási keret felhasználását indokolatlanná teszi s Kósa szerint ez is az ideális állapot, hiszen költségvetési támogatás nélkül is jövedelmezőek az ágazatok, ami megmaradásuk legfontosabb közgazdasági alapelve. Rámutatott: hasított sertésnél 80, de élő sertésnél is több mint 60 forint kilogrammonként a jó és a rossz minőség közötti átvételi árkülönbözet, ami - mázsás sertéssel számolva - több mint 6 ezer forintos árbevétel-különbséget jelent. Ezért szerinte a vágósertést jó minőségben előállítók rossz piaci helyzetben sem veszteségesek, így a támogatások iránti fokozott igény csak azok részéről jogos, akik rosszabb minőségben termelnek. A megoldás Kósa szerint is a belföldi termelői-feldolgozói árak - és az ezekben realizálható jövedelmek - elismertetése a fogyasztói árakban, ezért a tárca tárgyalásokat kezdeményez a kereskedőkkel.