Koczka Zoltán rámutatott, hogy a termőterület csökkenésének oka az izocukor térnyerése következtében beindult folyamatos piacszűkülés mellett az, hogy a belső piac átalakulásához igazítva korlátozni kell a hazai cukortermelést. Míg az évtized elején a hazai piacon körülbelül 500 ezer tonna fehércukor fogyott, addig az elmúlt évben már csak 360-380 ezer tonna - emlékeztetett. A cukorpiac ugyanakkor nem szűkült, mivel mintegy 120 ezer tonna izocukor is elfogyott. A gyárak ezzel együtt remélik, hogy idén is 380 ezer tonna cukrot tudnak majd értékesíteni a lakosság, illetve a továbbfeldolgozók részére.
A belső piachoz igazodásra az igazgató szerint az kényszeríti a feldolgozókat, hogy a cukor tonnánként 220 dolláros világpiaci ára nem tükrözi az előállítási költségeket, sőt annyira alatta van, amely áron már egy ország sem tudja előállítani. Miután Magyarországon 450 dollárnak megfelelő a cukor termelői ára, legalább 100-150 dollár veszteség keletkezik minden tonna exportált cukron, erre tehát Magyarország tartósan nem rendezkedhet be - érvelt az igazgató.
Javuló hozamok
Egyúttal felhívta a figyelmet arra, hogy az elmúlt két évben a területcsökkenéssel egyidejűleg kimagasló cukorrépa-terméseredmények voltak. Ennek következtében több mint 150 ezer tonna cukrot kellett a hazai piacról kivinni, ami 3 milliárd forint veszteséget eredményezett a cukoriparnak. A hazai piachoz való alkalmazkodás mellett a feldolgozók fő célja most ezért minimalizálni a többletet néhány tízezer tonna cukorban. Ez cukorrépában 5-10 százalék biztonsági tartalékot jelent, erre azonban szükség van, mivel az időjárás kiszámíthatatlan.
A cukorrépa terméseredménye 1998-ban a megyei földművelésügyi hivatalok adatai szerint országos átlagban hektáronként 42 tonna volt - szemben az előző évi 39,9 tonnával. A CIE adatai szerint a hozam 47 tonna volt tavaly, 1997-ben pedig 38,9 tonna. A javuló eredményeknek Koczka Zoltán szerint egyszerű az oka, ugyanis a 4-5 évvel ezelőtti 5 ezer hazai répatermelő 70 százaléka még 20 hektár alatti kistermelő volt. A kicsik jó része mostanra kikerült a termelésből - arányuk ma már 50 százalék - , s a termelők száma is kevesebb már, mint 2000. A nagyok hozama pedig folyamatosan javul.
Ennek ellenére a hazai cukoriparba befektető külföldi tulajdonosok nem elégedettek, nem számítottak ugyanis arra, hogy időnként pár száz millió forint jövedelem keletkezik gyáranként, ami elenyésző ahhoz képest, hogy az ágazat 40 milliárd forint forgalmú - mondta a CIE igazgatója. Utalt arra, hogy az EU-ban mind a cukorgyártás, mind a répatermesztés nagyon jövedelmező ágazat, a parasztgazdaságoknak például a cukorrépa a legjövedelmezőbb növénye, de a cukorgyártás is a legjövedelmezőbb iparágak közé tartozik az uniós piacszabályozási rendszer mellett.
A tulajdonosok abban bíztak, hogy - a privatizációval párhuzamosan - egy-két éven belül be lehet majd vezetni Magyarországon is az EU-éhoz hasonló cukorpiaci szabályozó rendszert, ez azonban máig nem történt meg. Kifogásolják továbbá az alacsony vámvédelmet, szerintük az EU körülbelül 240 százalékos vámja védené csak meg hatékonyan a belső piacot.
Bezárt gyárak
Koczka Zoltán szerint az ágazat számára nagy kérdés Magyarország uniós csatlakozásának időpontja. Amennyiben ez esetleg 2006-ig húzódna - hacsak addig radikális változás nem történik a hazai szabályozás és a vámvédelem terén -, kétségessé válik, hogy az ágazat túléli-e ezt az időszakot - vélekedett az igazgató.
Jelenleg 7 cukorgyár működik Magyarországon, azaz 1997 óta 4 cukorgyárat számoltak fel: az ercsit, a mezőhegyesit, a sarkadit és a selypit. A cukoripar gyárbezárásokban is megnyilvánuló szerkezeti átalakítása a tulajdonosoknak azért érdeke, hogy versenyképesek legyenek majd az EU-ban - magyarázta Koczka. Hozzátette, hogy az EU-ban körülbelül 100 ezer tonna cukrot kell gyártani egy gyárnak ahhoz, hogy nyereséges legyen, Magyarországon a kis gyárakat zárták be eddig, amelyek 30 ezer tonna cukrot gyártottak évente. A kapacitás hozzáigazítása a piachoz a gyárbezárásokon túl a technológiai fejlesztésben, a jó adottságú gyárak fejlesztésében is megmutatkozik - hívta fel a figyelmet az igazgató, példaként a kabai cukorgyárat említve, amely már 80 ezer tonna cukrot gyárt. Ez - amennyiben lesz elegendő alapanyag és fejlesztik is - egy-két éven belül már termelhet 100 ezer tonna cukrot. A szolnoki és a petőházi gyárak is 60 ezer tonna feletti kapacitásúak, tehát érdemesek a fejlesztésre.
A szakember szerint azt senki nem tudja megmondani, hogy középtávon, 3-4 év múlva hány cukorgyár működik majd Magyarországon, kérdés például, hogy az ácsi cukorgyárnak hány éve lesz még. A cukorrépa gyárba szállításának még kifizetődő távolsága gyáranként, eszközönként változik, de legfeljebb 100 kilométerről érdemes még szállítani. Tehát lesznek majd termelők - Koczka szerint sajnálatos módon jó termelők is - akik esetleg a Duna-Tisza köze déli részén kiesnek a termelésből.
Pótvám és áremelés
Koczka Zoltán emlékeztetett arra, hogy a fent említett folyamatok gátolták a cukorrendtartás kialakulását, amelynek igazodnia kell az EU szabályozásához. Az uniós rendtartás három lényeges eleme a már említett magas vámvédelem, az országos kvóták (egy gyárra eső cukorkvóta mennyiségét répaszállítási jog formájában bontják le a répatermelők felé), illetve az úgynevezett intézményes árak. Tehát az EU előre meghatározza a répa alapárát, továbbá a cukor átlagos gyártási költségét.
Ezt az 1998/99. gazdasági évre még 243,6 ECU-ban - azaz mintegy 60 ezer forintban - állapították meg tonnánként. Ha egy európai cukorgyártó ennél drágábban termel, nem nyereséges, az önköltség azonban Magyarországon egyelőre ennél alacsonyabb. A terméktanács tagjai - a hazai szükséglettel és a biztonsági tartalékkal számolva - országosan 480 ezer tonnás kvótában gondolkodnak.
A rendelet tervezetével kapcsolatos munkák elkezdődtek ugyan 1994-95-ben, de az 1996 elejére elkészült anyag végül nem valósult meg, s az ügy továbbra is lassan halad előre. A terméktanács erre szakosodott munkacsoportja most fejezi be annak a változatnak a kidolgozását, amelyben már az izoglükóz is benne van. Az EU-ban ugyanis a répacukorgyártás mellett az izoglükózgyártás is országos kvótát kap, a kvótákat aztán a gyárak között el kell osztani. Miután a cukorágazat uniós átvilágítása június 10-11-én lesz, a tervezetet legkésőbb május végéig be kívánja nyújtani a terméktanács az agrártárcának.
A tervezet melléklete lesz a szakmaközi egyezmény, amelylyel kapcsolatban ugyan elakadtak a tárgyalások, de a közelmúltban az ipar és a termelők újra átvizsgálták az anyagot, amiről jelenleg egyeztetnek. Hiába készül el azonban az EU-konform cukorrendtartás, a feldolgozók attól tartanak, hogy a már említett alacsony vámvédelem mellett nehéz lesz bevezetni. A cukorrendtartási rendelet tervezete ugyanis "indulásként" 10-15 százalékos áremelést tartana kívánatosnak, az EU-csatlakozás előtt ugyanis legfeljebb 30 százalékos lehet az eltérés a hazai ár és az unió belső ára között.
Emiatt - miután a különbség most 75 százalékos - 2003-2004-es csatlakozás esetén évi 5-10 százalék áremelésre lenne szükség. A CIE igazgatója hangsúlyozta, hogy a cukor árával párhuzamosan a répa ára is emelkedne. A pótvám emeléséről azonban más a gazdasági tárca véleménye, amelynek illetékese szerint a vámemelés az utóbbi évek nem túl jelentős importja miatt egyelőre nem indokolt.
TÓTH LÁSZLÓ LEVENTE
**** KERETBEN ****
Ma a világpiacon 220 dollár a cukor tonnánkénti ára, míg a világban a répacukorhoz képest kétszer jobban fogyó nádcukor - tehát a harmadik világban a legolcsóbban előállítható cukor - költsége körülbelül 290-300 dollár. A cukorrépa-alapú termék előállítási költsége pedig - az Egyesült Államokban, az Európai Unióban, de Kelet-Európában is - legalább 2-3-szorosa a világpiaci árnak - állítják a szakemberek.