Túltermelés és árcsökkenés

Az elmúlt öt évben - 1998 kivételével - bővült a világ gyümölcstermelése. A FÁK-köztársaságok és a délkelet-ázsiai országok gazdasági-pénzügyi válsága miatt ráadásul annyira csökkent a kereslet, hogy azt más piacok bővülése nem tudta ellensúlyozni. Számos olyan országban ugyanis, ahol nagy lenne a kereslet, hiányzik a vásárlóerő, míg másutt - például Japánban, Dél-Koreában, Kínában vagy Indiában - az import korlátozásával fékezik a gyümölcsszállításokat. A termelés növekedésével a meglévő kevés piac nagy részén a telítettség jelei mutatkoznak.
Az elmúlt fél évtizedben almából, körtéből és citrusfélékből - részben a kínai termelés erőteljes bővülése miatt - az átlagot meghaladó mértékben növekedett a világtermelés, s hasonló a helyzet olyan egzotikus gyümölcsök esetében, mint a mangó és a papaya; szőlőből, őszibarackból és földieperből ugyanakkor stagnált a termés mennyisége, sárgabarackból és eperből tavaly erőteljes növekedés következett be.
A túltermelés már az évtized közepén sok fejtörést okozott a világ gyümölcstermelőinek, az orosz gazdaság 1998 augusztusában bekövetkezett összeomlása pedig tetézte a gondokat. Oroszország a világ első számú gyümölcs exportpiacává vált, de a válság nyomán a megszokott mennyiség harmadára esett vissza az ottani kereslet. A tengerentúli exportőrök ezek után az EU-országokban próbálták meg készleteik értékesítését. Ez nem okozott nagy feszültségeket, mivel a tizenötök 28,7 millió tonnás termelése jóval az átlag alatt maradt, s számos gyümölcs esetében jó árat lehetett elérni. Tavaly azonban a tagországok gyümölcstermelése csaknem 33 millió tonnára növekedett, ezt pedig csak az 1992-es "évszázad termése" haladta meg. Kelet-Európában viszont gyönge volt a termés, és az orosz gazdaság kezdődő lábra állása nyomán sikerült piacot találni az EU-többlettermés jelentős részének.
Gondot okoz azonban, hogy Nyugat-Európa néhány országában folyamatosan csökken a gyümölcs felhasználása. Idén eddig almából, citrusfélékből és kiviből az átlagot messze meghaladta a kínálat, a kereslet és a kínálat csak a körténél volt egyensúlyban. Ez azt jelenti, hogy 2000 kora nyaráig nyomott árak jellemzik a nyugat-európai gyümölcspiacot. Almából mintegy 400 ezer tonnával termett több a vártnál, az almaárak különösen azokon a területeken rendkívül nyomottak, ahol nincs elegendő raktári kapacitás. A citrusfélék az előző évhez képest körülbelül egymillió tonnás termésnövekedése - például Andalúziában - a termőterület bővülésének köszönhető, illetve annak, hogy 1998-ban kimondottan alacsony volt a terméshozam. A csonthéjasok tavalyi, 4,2 millió tonnás össztermése szintén 1 millió tonnával haladja meg az egy évvel korábbit. A tartósan alacsony árak az őszibarack és a nektarin esetében is - részben más gyümölcsfélék rovására - jelentős fogyasztásnövekedést eredményeztek. A sárgabaracktermés még az 1992. évi rekordot is meghaladta. A cseresznye számottevő része azonban, a jó termés ellenére, a szedésekor bekövetkezett kedvezőtlen időjárás miatt veszendőbe ment.
Az idei szüretig tehát bőséges lesz a gyümölcskínálat a nyugat-európai országokban. A dél-európai országok több szőlőt tudnak szállítani a kontinens középső és északi részébe, mint tavaly, csonthéjasokból viszont kevesebb áruval lehet számolni. A nyugat-európai gyümölcstermelők és -exportőrök nagy reményeket fűznek azon kelet-európai piacokhoz, ahol tavaly kevesebb gyümölcs termett, mint korábban, s várhatóan importra szorulnak. Oroszország bizonyosan több gyümölcsöt importál már az idén, az viszont korlátozza az ottani értékesítési lehetőségeket, hogy a reáljövedelmek a válság előttihez képest kétharmadukra csökkentek.
JUHÁSZ IMRE