Mélyponton a felvásárlási ár

Az elmúlt időszak tendenciáit vizsgálva riasztó a kép, hiszen míg 1980-ban 52 ezer tonnányi vágósertést állítottak elő a megyében, ma mindössze 30 ezer tonnát. A megyei földművelésügyi hivatal és a KSH adatai szerint az abszolút mélypont 1997 áprilisában volt, amikor csupán 200 ezer sertést tartottak. Az elmúlt év áprilisa és augusztusa között 204 ezerről 239 ezerre nőtt az állatok száma, ami több mint 20 százalékos növekedést jelentett.
Az augusztusi felmérés szerint az ország 5,4 milliós sertésállományának mintegy 18 százalékát a dél-dunántúli régió három megyéjében tartották - a legtöbb állatot Baranyában, majd Tolna és Somogy következett. Somogyban a legtöbb sertést - 134 ezret - az egyéni gazdaságok tartották, míg a szövetkezetek és a gazdasági társaságok csupán a teljes állomány kétötödével rendelkeztek, nagyjából fele-fele arányban. Az említett időszakban hosszú idő után az anyakoca-állomány is mintegy 12 százalékkal gyarapodott, s meghaladta a 16 ezret. Ezen belül a gazdasági társaságoknál 17, míg az egyéni gazdálkodóknál 16 százalékkal bővült az állomány.
A szakemberek értékelése szerint ez csak látszólag volt örvendetes, hiszen a szaporulat megjelenése - tetézve a keleti piacok válságával - rövid időn belül túltermeléshez s a felvásárlási árak drasztikus csökkenéséhez vezetett. A sertéshús piacán tapasztalható árudömping miatt - különösen az esztendő második felében - számottevően, a korábbi év azonos időszakához viszonyítva mintegy 30 százalékkal kisebb volt a vágósertés-értékesítés. Az elmúlt év első kilenc hónapjában összesen 32,9 ezer tonna élő sertést vásároltak föl Somogyban, míg 1997-ben összesen 60,8 ezer tonnát.
Az elmúlt év utolsó negyedévében már válságjelek mutatkoztak az ágazatban. Az állomány drasztikusan csökkenni, a felvásárlási ár pedig zuhanni kezdett. Úgy tűnik, ez a tendencia idén is tovább tart, s már a termelők létét veszélyezteti. Míg az elmúlt év utolsó hónapjában a felvásárlók kilónként 220-230 forintot adtak az élő állatokért, addig jelenleg - ha egyáltalán átveszik - a 170-180 forintos árnak is örülni lehet. Az olcsó kukoricaárak ellenére ez még az előállítási költséget sem fedezi, nem beszélve a tápárakról, következésképp nem csoda, hogy a gazdák százszámra építik le az állományt. Ugyanakkor - mint az a Pannon Agrártudományi Egyetem (PATE) által a témában rendezett legutóbbi tanácskozáson is elhangzott - a hullámvölgyet lassú áremelkedés követi, ám ezt a termelők jelentős része - elegendő tőke híján - nem tudja kivárni. Az említett tanácskozáson szóba került az is, hogy az intervenciós támogatás továbbra is igénybe vehető, ám ehhez meg kell felelni a szigorú törvényi előírásoknak.
A térség egyik legnagyobb feldolgozóüzemének vezérigazgató-helyettese szerint a korábbi időszak erőfeszítései ellenére továbbra is rendkívül sok gond van a minőséggel. A tavaly több mint 350 ezer sertést feldolgozó Pini Hungary Kft. - már csak a szállítási költségek miatt is - azt szeretné elérni, hogy a feldolgozott állatok legalább felét a megyéből tudja felvásárolni - szemben a mai alig 20 százalékkal.
Az ágazati szakemberek úgy vélik, még soha nem volt ekkora szükség a hazai fogyasztás növelésére (amely a tíz évvel ezelőtti 40 kilogramm helyett alig haladja meg az évi 20 kilogrammot), hiszen a keleti piacok felfutására - beláható időn belül - aligha lehet számítani. Azok a kistermelők, akik jelenleg nem tudnak megfelelni a minőségi előírásoknak, a jövőben csak integrátorokon keresztül kapcsolódhatnak be a termelésbe - hangzott el a PATE fórumán. (A rendezvény óta az agrártárca február és március hónapokra a háztáji - O és P minőségű - sertések esetében 130-140, illetve 135-144 forintos minimumárakról, valamint kilogrammonként 35, illetve 30 forint árkiegészítő szubvencióról döntött - a szerk.)
K. ZS.