Alighanem a legkevésbé sikerült adófajtaként vonulhat be a történelembe a cselédadó csúfnéven köztudatba került háztartási alkalmazottak utáni regisztrációs díj. Az ötletet eleve fanyalgás övezte - először októbertől kellett regisztrálni a háztartási alkalmazottakat, majd az idén januártól kellett ezt egy ezres befizetésével is kiegészíteni.
A nemtetszés politikai oldala a legkevésbé fontos - cselédsorba taszít a szabály tömegeket. Az azonban már beigazolódott, hogy ez a történet nem érdekel senkit. A korábbi alapfeltevés szerint az ilyen alkalmazottakat - bébi szitter, bejárónő, kertész, magántanár - csak azért nem jelentik be, s fizetik meg alkalmazásuk után a járulékokat, mert az túl sokba kerül. A jelek szerint nem ez az ok.
A kormány kitalálta a rendszert, hogy az ilyen alkalmazottat csak jelenteni kell - ezer forint befizetése mellett -, akár telefonon vagy egy ív kitöltésével. Ezt követően senki sem firtatja, mennyit is kap a bejárónő - aki biztosítotti jogviszonyt sem szerez. Ez azonban sem az első hónapokban, sem most nem hatott meg csak pár kísérletezőt.
Tíz hónap alatt ugyanis mindössze 4,2 millió forint fizettek be a magánszemély munkáltatók, ami havi szinten 400 ezer forintot jelent - októberben félmilliót. Ha minden jól halad, egész évre akár az ötmillió forintot is meghaladhatja a bevétel. Vagyis havonta átlagosan 400 főt érint a dolog - ha az alkalmazottakat is ide számoljuk, akkor 800-at.
A kormány azt mondta, az egy háztartás belügye, hogy alkalmaz-e bejárónőt, s azt mennyiért teszi. Ebben bizonyosan egyet is értenek az érintettek, nem is kötik azt a kormány orrára.
