Az Európai Bizottság március 16-án előterjesztette javaslatát a régóta várt, közös, konszolidált társaságiadó-alapról (CCCTB) szóló irányelvre. A CCCTB egy olyan szabályrendszer, amely lehetővé tenné az EU több tagállamában is tevékenykedő vállalatcsoportoknak, hogy az adóköteles eredményüket egységes szabályrendszer alapján, közös adóalapra számítsák ki. Magyarország (három további tagállammal együtt) 23 tagállam ellenében nemet mondott a javaslatra. Ez megakasztotta annak bevezetését, melyhez minden tagállam egyetértése volna szükséges. Ez egyben azt is jelenti, hogy a rendszert szorgalmazók sem tudják a CCCTB-t bevezetni a teljes konszenzus elérése előtt, legalábbis nem közösségi jogon alapuló módon (tehát nem kötné őket a javaslat szövegezése sem). Ez természetesen nem példa nélkül való a közösségi joganyagok történetében. Egy ilyen jellegű átfogó javaslat kidolgozása, elfogadtatása és életbe léptetése általában 20-30 évet is igénybe vehet, melyből a CCCTB esetén már több mint tíz éven túl vagyunk.
A javaslat értelmében a közös, egyetlen masszává gyúrt adóalapban a vállalatcsoport EU-n belül működő tagjainak nyereségeit és veszteségeit össze kell vezetni, s a vállalatcsoporton belül létrejött ügyletek hatásai meg sem jelennének abban. Ez egyértelműen a közös piac felé tett hatalmas lépés volna az adózás területén, mivel így a csoport társasági adóalapját tulajdonképpen úgy lehetne meghatározni, mintha a vállalatcsoport egyetlen piacon működtetett egyetlen vállalkozásból állna. Ez nem csupán áttekinthetőbbé tenné a mai rendszert, de a jelenleg használt adótervezési stratégiák jelentős részével szemben is immúnisnak bizonyulna. Végül, de nem utolsósorban az előbb említett hatások eredőjeként vélhetően jelentősen csökkentené az adminisztratív költségeket is a vállalatcsoport szintjén, így például az unión belül idejétmúlttá tenné az úgynevezett transzferárkérdéseket is.
Kétségtelenül jól hangzanak a fenti előnyös tulajdonságok, ám természetesen nincsen rózsa tövis nélkül, ami esetünkben pontosan a mai módszer és a jövőben felállítandó rendszer közti különbségekből fakad. Míg minden tagállam könnyedén egyetért abban, hogy az adóelkerülés visszaszorítása és az adminisztratív költségek lefaragásával elért versenyelőnyök kívánatos célok, azok elérése azonban a költségvetési bevételek bizonytalanságával jár. A konkrét problémát az jelenti, hogy ugyan az egyes tagállamokban termelt adóalapok a közös szabály szerint viszonylag könnyen összegyúrhatóak, a tagállami szuverenitás továbbra is érvényre kell jusson az adóbevételek terén, így a több-kevesebb sikerrel összetákolt adóalapot immáron újra szét kell osztani az egyes tagállamok közt, hogy azok saját − szabadon választott − adókulcsaikat alkalmazhassák a rájuk jutó részre. Az adóalapok szétosztása egyértelműen politikai kérdés, azzal, hogy a jelenleg javasolt bizottsági metódus jól láthatóan az adótervezés visszaszorítását célzó alapokon nyugszik.
A közös adóalap − a jelenlegi tervek szerint − ugyanis az adott vállalatcsoport tagállamonkénti piacának mérete, az egyes tagállamokban foglalkoztatottak száma és fizetése alapján, valamint az egyes tagállamokban működtetett tárgyi eszközök (pl. gyártósorok) egyidejű azonos súlyú figyelembevételével osztódna szét. Nyilvánvaló, hogy egy ilyen rendszer bevezetése mindenképpen az adóalapok tagállamok közti mai megoszlásának óhatatlan mozgásaival járna, ami önmagában nem gond, ha a tagállam jól tudja becsülni a mozgás mértékét és irányát. Így elméletben az ilyen eltérések kompenzálhatókká válhatnak − legalábbis középtávon − az adókulcsok megfelelő ellenirányú módosításaival. Ami azonban tagállami szinten összességében majdnem változatlan költségvetési bevételt eredményez, még jelentős eltérésekkel járhat az egyes adózók szintjén.
Bár a javaslat végleges formája, ezzel együtt annak elfogadása is bizonytalan (ahhoz minden tagállam egyetértése szükséges), a tervezet publikálása lehetőséget teremt az adózási pozíciókra gyakorolt várható hatások, illetve az új lehetőségek felmérésére mind az adózók, mind a tagállamok szintjén.
Gombkötő Bálint, KPMG szenior menedzser
