Mielőtt viszont ezt megtesszük, adjunk lehetőséget arra, hogy egy szerényebb mértékű adó lerovása fejében a korábban külföldre került jövedelmeket is hazatereljünk. És ha már a kisíbolt jövedelmek offshore számlán tartása adóköteles, próbáljuk megállítani, megnehezíteni azt a folyamatot is, ahogyan ezek a gyanús helyszíneken működő külföldi társaságok szert tesznek a jövedelmekre.
Ez utóbbi cél elérése érdekében különböző szolgáltatási díjakra, jogdíjakra, továbbá kamatjövedelmekre 30 százalékos, mondhatjuk büntető adót vetett ki a törvény a 2010. január 1-jét követő kifizetések esetében, amennyiben \"nem kívánatos\" a célállomás. A jogalkotói szándék mindenképp tiszteletre méltó: a gyakorlatban valóban ezen címeken (is) kerültek offshore számlákra tetemes vagyonok. Ki ne hallott volna a sajtó által már-már közhellyé érett offshore cégekről és különböző adótervezési technikákról?
Bő egy év távlatában értékelni szoktak korábban bevezetett adózási szabályokat, elemezve, hogy azok elérték-e a kívánt célt, hatékonyan működnek-e a gyakorlatban, az ezekből származó bevétel eléri-e a tervezett szintet. A választ mostanra már tudjuk, és ezt maga a jogalkotó adta meg, amikor 2011-től hatályon kívül helyezte a 30 százalékos forrásadót. Mondhatnánk azt is: persze, hiszen ezt még az előző kormány vezette be , ezért meg kell szüntetni. Ebben az esetben azonban vélhetően nem erről van szó. Hiszen politikailag kevésbé érzékeny a téma, ráadásul a szándékkal valószínűleg a bármelyik kormány tudna azonosulni. Mik lehettek a problémák?
Véleményem szerint elsősorban az, hogy nem folyt be az adóból megfelelő összegű bevétel. Erre még azt is lehetne mondani: nagyszerűen működött a szabály, hiszen mostantól alig fizettek ki ilyen jogcímeken összegeket olyan országba, amellyel nincs adóegyezmény. A szabály hatékonysága azonban megkérdőjelezhető, hiszen egyszerű tervezési technikákkal ki lehetett kerülni a szabályt, ráadásul a kifinomultabb technikák esetében már eleve nem közvetlenül offshore cégek számlájára vándorolt a pénz.
Jelentős problémát jelentett az is, hogy alapesetben az adót le kell vonni a kifizetésekből és természetesen be is kell fizetni, amennyiben a jövedelmet fogadó fél nem állít ki az első kifizetés előtt nyilatkozatot arról, hogy az adott országban társasági adóalany. A nyilatkozat pedig nem is elégséges: az adóbevallásig a jövedelmet fogadó fél esetében az adott ország adóhatóságától beszerzett, hitelesen lefordított illetőségi igazolással is rendelkeznie kell az adózónak, ráadásul minden dokumentumból évente új szükséges.
A fentiekből egyértelműen látszik, hogy a szabály egy megszokott, offshore-mentes üzletmenet esetén jelentős adminisztrációs terhekkel járhat, különösen akkor, ha több partnernek több országba teljesítettek kifizetéseket. Ráadásul a szabály olyan cégformáknak juttatott jövedelmek esetén is büntető hatású, amelyek azért nem tudnak illetőségi igazolást szerezni adóhatóságuktól, mert nem adóalanyok.
A fenti adminisztrációs terheknek éppen a szezonja kezdődik: amennyiben még nem rendelkezünk illetőségi igazolással, amelyet a partner országának adóhatósága állít ki, akkor feltétlenül indítsuk el a folyamatot, hogy az igazolások az adóbevallásig megérkezzenek. E feladatok teljesítése közben egy dolog lebeghet szemünk előtt: kitartás, ilyet már nem kell jövőre. Harmincszázalékos forrásadó: élt egy évet.
Jegyzet - Gerhát Mihály, szenior menedzser, KPMG
