A tagállamok gyakorlata nem egységes a bonyolultabb ügyletek kezelésében, ami váratlan adóhatósági megállapításokhoz vezethet. Nemrégiben hozta meg ítéletét az Európai Bíróság a Euro Tyre Holding BV láncügyletek áfakezelését tárgyaló jogesetben. Láncügyletről beszélünk, amikor ugyanaz a termék több egymást követő termékértékesítés tárgya, azaz a terméket az első tagállambeli \"A\" szereplő értékesíti \"B\"-nek (közbenső vevő), aki azt továbbértékesíti a másik tagállambeli \"C\" szereplőnek és ezt a terméket közvetlenül az első termékértékesítést teljesítő adóalanytól az utolsó termékértékesítés beszerzője részére adják fel vagy fuvarozzák el. Ilyen esetben kizárólag egy értékesítés mentesíthető az adó alól. A Euro Tyre arra kereste a választ, hogy hogyan kell megállapítani, melyik az az egy adómentes közösségen belüli termékértékesítés.
Az Európai Bíróság kimondta a konkrét ügyben, amikor \"B\" a termék felett a tulajdonosként való rendelkezést a fuvarozás indulási helye szerinti tagállamban szerzi meg, továbbá \"B\" kinyilvánítja a közösségen belüli szállításra irányuló szándékát és megadja a rendeltetés hely szerinti EU-áfaszámát, a közösségen belüli szállítást az első értékesítéshez kell rendelni. Feltéve, hogy a termék felett tulajdonosként való rendelkezési jog a fuvarozás rendeltetési helye szerinti tagállamban száll át \"C\" szereplőre. Habár a KPMG felmérése alapján a legtöbb tagállam eddig is alkalmazott bizonyos rendező elveket a \"fuvaros\" értékesítés meghatározására (mint a fuvarozó személy vagy az alkalmazott fuvarparitások relevanciája), ezek a szabályok és feltételek országonként eltérőek, korántsem alakult ki egységes gyakorlat az unión belül.
Akadtak olyan nemzeti adóhatóságok (így például a brit), amelyek ez idáig a láncügyletek praktikus megítélésére rendezkedtek be: nem feltétlenül kifogásolják a felek döntését a tekintetben, hogy melyik értékesítést tekintik adómentesnek, azaz ha a meglévő áfaszámok felhasználásával és a közbenső vevő másik tagállambeli áfaregisztrációjának elkerülésével orvosolják a helyzetet. Az efféle rugalmas megközelítésnek határokat szabhat a hivatkozott jogeset és a jövőben nagyobb figyelmet kaphat az áru feletti rendelkezési jog vizsgálata. A magyar szabályozás szerint ha a terméket a közbenső vevő (illetőleg annak megbízásából harmadik fél) fuvarozza el, akkor az ellenkező bizonyításáig úgy kell tekinteni, mint aki vevői minőségben jár el, azaz ilyen esetben a közösségen belüli szállítás az első értékesítéshez kapcsolódik, annak közvetlen következményeként fuvarozzák el a terméket, következésképp az első értékesítés tekinthető adómentes közösségen belüli termékértékesítésnek.
Az utóbbi hónapokban gondot okozott, hogy az adóhatóság egyes ellenőrei nem túlságosan indokolt esetekben is úgy érezték, bizonyítva van, hogy ettől a főszabálytól eltérő szabályokat kell alkalmazni az általuk vizsgált ügyben. Az Európai Bíróság döntése ugyan csekély további támpontot ad annak megítélésére, hogy a közbenső vevő a fuvarozás során vevői vagy eladói minőségében jár-e el, és így továbbra is fel van adva a lecke az adóalanyoknak, de a legvadabb, megalapozatlan adóellenőri ötletek ellen nyújthat némi védelmet.
Jegyzet Molnár Ildikó, a KPMG adómenedzsere
