Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
A napokban lesz öt éve, hogy Magyarország az Európai Unió teljes jogú tagja lett. Nagy lépés volt ez az ország gazdasági, társadalmi fejlődésében és hatalmas feladat a megfelelő jogi szabályozást illetően.
A közösségi jog temérdek irányelvre, rendeletre, előírásra épül, amelyeket az Európai Bíróság végeláthatatlan esetjoga alakított, finomított tovább a gyakorlat számára. Magyarország EU-csatlakozásával a magyar jogrendbe is beépült ez a hatalmas szabálytömeg. Törvényeinket és eljárásainkat immár a közösségi jog követelményeinek megfelelve kell alkalmaznunk.
Ezek az alapelvek a jelek szerint a mai napig is meglepetésként érik az államigazgatás némelyik szereplőjét. Jómagam is évek óta veszek részt egy ilyen elhúzódó harcban: egyik ügyfelünket támogatjuk egy APEH elleni ügyben szakmai érvekkel, magyarázatokkal.
Ügyfelünk külföldi társaság, amely úgy döntött, hogy magyarországi ügyei kapcsán bejelentkezik a magyar adóhatóságnál, megfizeti a tevékenysége után járó magyar adókat. Mivel azonban pár napot csúszott a bejelentkezés, az APEH nem kívánta visszatéríteni a társaság beszerzései utáni magyar áfát (bár a cég értékesítései utáni áfát habozás nélkül fogadta el).
Az egyszerű áfaellenőrzéssel indult ügyben született már jegyzőkönyv, amelyre észrevételt tettünk; határozat, amely ellen fellebbezést nyújtottunk be; másodfokú határozat, amelyet bíróságon támadtunk meg és végül a bíróság kimondta azt a régen várt nyilvánvaló döntést, hogy az APEH hiába hivatkozik a néha túlontúl szigorú magyar jogszabályokra, ha a közösségi jog alapján az adózó joggal tart igényt egy áfaösszeg visszatérítésére. Ezzel az ügy akár nyugvópontra is juthatott volna, de meglepő reakció következett: tavaly az APEH maga fordult a Legfelsőbb Bírósághoz, kérve az adóhatóságot elmarasztaló bírósági ítélet megváltoztatását. Az adóhatóság érvrendszerének alapja továbbra is az volt, hogy ő nem köteles a magyar jogszabályokon kívül bármit is figyelembe venni, ezért jogszerű volt a határozata. Az APEH szerint az adózónak arra gyakorlatilag semmilyen módon nincsen lehetősége, hogy a közösségi jog adta pluszjogait érvényesítse - még a bíróság előtt sem.
A napokban hozta meg döntését a Legfelsőbb Bíróság igen gyors és summás tárgyalásán: a szakmai részletektől eltekintve gyakorlatilag félresöpörte az adóhatóság érveit, és rámutatott, hogy olyan alapelveket és alapvető jogi rendelkezéseket sértenének, hogy mindenféle mérlegelés nélkül is nyilvánvalóan el kell utasítani azokat. A közösségi jog szabályaira nyugodtan hivatkozhat az adózó a magyar jog ellenében is.
Harminckilenc hónap hadakozás után az ügynek ezzel vége, ügyfelünk visszakapta az őt megillető áfát. Csak remélni tudom, hogy a döntés már az APEH számára is precedensként fog szolgálni, és a jövőben nem kell ilyen hosszú és rögös utat bejárnunk egy-egy hasonló adóügyben. Lassan megérkezünk az unióba.
