Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
- Miért szorgalmazta a TÖOSZ a számítottérték-alapú ingatlanadó eltörlését? Az önkormányzatiság megsértése vagy inkább szakmai okok miatt?
- Ha 2009-től csak a számított értékalapú ingatlanadót lehetne alkalmazni, akkor az önkormányzatok egyszerűen passzív rezisztenciába vonulnának, vagyis nem volna végrehajtható a törvény. Egy ilyen típusú rendszer bevezetését sokkal komolyabban kell előkészíteni. A számítottérték-alapú adóztatás tényével egyet lehet ugyan érteni, de azt csak lassan lehet bevezetni.
- Hogyan lenne ez megoldható?
- Szükség volna egy afféle pionír önkormányzatra, amelyik bevezeti. Rajta keresztül lemérhető lenne, hogy működik-e ez az adó: meg kell vizsgálni, mennyivel esik vissza például az adófizetési hajlandóság. Ha az önkéntes jogkövetés nem romlik jelentősen, akkor a modell működik. Ezt követően a nagyobb településeken is be lehetne vezetni, a legkisebbek esetében viszont, ahol egyszerűen nincs mire kivetni az adót, maradhatna a jelenlegi, területalapú rendszer.
- Milyen adókat válthatna ki az új rendszer?
- Semmilyet. Persze ettől függetlenül az olyan értelmetlen adókat, mint például a magánszemélyek kommunális adója, meg kellene szüntetni. Ebből 2200 önkormányzatnál összesen 8,2 milliárd forint bevétel keletkezik, vagyis önkormányzatonként nem éri el átlagosan a négymillió forintot.
- Milyen hatásfokkal működik most az ellenőrzés például az iparűzési adó esetében?
- A fővárosban jól, Budapest maga a minta. Emellett egy-két nagyvárosban van még az apparátusnak revizori részlege, egyébként nincs erre személyi kapacitás.
- Hogyan lehetne ezt orvosolni?
- A létszámot nem lehet egyszerűen növelni. Sok önkormányzat sajnálja is a ráfordítást az adóadminisztrációra. Emellett azért azt is látni kell, hogy a 480 milliárd forint iparűzési adó jelentős részén mintegy száz-kétszáz önkormányzat osztozik, mellettük pedig aprópénz jut a legtöbb településnek. Ráadásul sok önkormányzat nem készült fel arra, hogy odaköltözik egy multinacionális vállalat. Ezt a feladatot egyetlen adóügyintéző nem tudja ellátni. Adóigazgatási társulásokat kialakítva viszont csoportosítani lehetne az erőket. Több önkormányzat közösen intézné az adóadminisztrációt, ezáltal minden feladattípusra jutna ember.
- Mekkora méretű társulásokról lehetne szó, például Budapest huszonhárom kerületét hány társulássá kellene alakítani?
- A 23 kerületet négy csoporttá lehetne alakítani: Észak-Pest, Dél-Pest, Kelet-Pest, Buda. Természetesen a fővárosi önkormányzat adóigazgatását nem lenne jó megbontani, hasonlóképpen a vidéki megyeszékhelyekhez sem kellene hozzányúlni. A településeket viszont a kistérségek egysége alapján lehetne csoportosítani. A politikai averziókat félre kellene tenni, a társulások kialakítása ugyanis csak technikai kérdés.
- Az adókivetést nem érintené a társulás, csak az adminisztrációt?
- Az önkormányzat szuverén joga az adó kivetése, ezt nem lehet elvenni. A társulás feladata az lenne, hogy szedje be az adókat, amelyeket az önkormányzatok alkalmaznak.
- Mennyiben térne el ez attól az elképzeléstől, amely az APEH-be integrálná a helyi adóadminisztrációt, ezzel a teljes adóellenőrzést és -behajtást téve hatékonyabbá?
- Ha a helyi adóztatás bármely részét beolvasztják az államba, az irreverzibilis folyamatokat indítana el. Ha a végrehajtást elveszik, az önkormányzatok ki lennének szolgáltatva az államnak. Arról nem is szólva, hogy az első lépés megtétele után idővel akár az adóztatást is elveheti az állam.
- Mennyi idő alatt lehetne átállni a társulásos működtetésre?
- Bátornak kellene lenni. Próbaképpen például két budapesti kerületnek kellene alkalmaznia, és ha sikeres lenne, akkor népszerűvé is válna a dolog. Persze központilag, az adózás rendjéről szóló törvény módosításával pillanatok alatt kialakíthatóak lennének a társulások mint adóhatóságok, amelyekbe mellesleg kötelező lenne belépni. Ez azonban nem lenne jó, mert akkor mindenki azt akarná bebizonyítani, hogy miért nem működik a rendszer - mindenképp önkormányzati szintről kell tehát elindulni.
