Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
Tegnap délután ismertette a miniszterelnök az adóreformra vonatkozó elképzeléseket. Három csomagot vázolt, ezekről indul társadalmi vita. A részletek tehát még nem ismertek, de az alkalom megfelelő, hogy az adóreform alapvető kérdését boncolgassuk.
Mi lehet a célja egy adóreformnak, és milyen tennivalók következnek ebből?
Az elmúlt hetek, hónapok adatai alapján egyértelmű, hogy az eddigi intézkedések következtében minden várakozást meghaladóan csökken a büdzsé hiánya. A gazdaságpolitika alakítói azonban nem nyugodhatnak meg a költségvetési sikerektől. A makroegyensúly rendbetétele egy dolog, de eközben az üzleti környezet jelentősen romlott Magyarországon, ami miatt a következő 5-10 évben a gazdasági növekedés jelentős mértékben elmaradhat a lehetőségeinktől.
Egy korábbi kiigazításnál, 1995-1996-ban a gazdasági növekedés átmeneti lassulása mellett a befektetői várakozások nagyon gyorsan kedvezően alakultak, és a működőtőke-beáramlás megugrása hamarosan a növekedési számokban is tükröződött. Hasonló jelek azonban most nem mutatkoznak, és ez nem véletlen. A nemzetközi környezet kedvezőtlenebbül alakul, de nem ad megoldást egy privatizációs hullám sem. Most lenne szükség a szokásosnál is nagyobb empátiára az üzleti szféra véleményét illetően.
Íme néhány, a közérzet romlását eredményező változás. Kiegészítő adót vezettek be a társaságok esetében, amelyeket a minimumadóval kapcsolatos fenyegetettség is sújt. Kiegészítő adót kaptak a magánszemélyek is, ehhez járult az egyéni járulék emelése. De megemlíthető a minimálbér kétszerese utáni járulékfizetési elvárás, az APEH sokkal agresszívabb fellépése bizonyos területeken (transzferárak, vagyonosodási vizsgálatok), az adóigazgatási rendszer szigorításai. A munkaerőpiac sem vált rugalmasabbá, erre példa a szabadságokkal kapcsolatos életszerűtlen szabályozás. Emellett nem javítja az üzleti szféra hangulatát a politikai feszültségek növekedése, különös tekintettel az utcai zavargásokra vagy a népszavazási kilátásokra. A mérleg másik serpenyőjébe alig néhány intézkedés kerülhet, és ezek nagyságrendje sem éri el a befektetők ingerküszöbét.
Félreértés ne essék, nem a költségvetési stabilizációt kérdőjelezem meg. Lehet ugyan vitatkozni az adóemelés és a kiadáscsökkentés összetételén, de a bevételbeszedés hatékonyságát szolgáló eszközök többségére vitathatatlanul szükség volt. Az üzleti szféra számára azonban ettől még többletköltséget, többletmacerát jelentenek ezek az intézkedések. A makroegyensúly felett érzett öröm után az üzleti döntéseket, beruházási terveket már a fenti tényezők határozzák meg egy olyan közegben, ahol az elmúlt években minden környező ország a befektetői klíma javítását helyezte előtérbe. A versenyképességet meghatározó számtalan tényező (munkaerő képzettsége, kínálata, az infrastruktúra állapota, korrupció helyzete, állami szolgáltatások színvonala, munkaerőpiac rugalmassága) között alig van olyan, mint az adórendszer, amelyiknél már rövid távon is érdemi javulást lehetne elérni. A makrogazdasági sikerek ellenére a befektetői hangulat talán soha nem volt ilyen negatív, és ezen csak olyan gazdaságpolitikával lehet változtatni, amelynek első számú prioritása az üzleti szféra fejlődési lehetőségeinek javítása.
Hihetnénk, hogy a szakma örülne akár a GDP egy százalékát sem elérő adócsökkentésnek is, de senki ne várja, hogy ettől érdemben megváltozik az ország megítélése. Sőt, kifejezetten negatív is lehet a visszhang! Megkérdezhetik: csak ennyi, szabad szemmel szinte nem is látható adócsökkentés!? Nincsenek abszolút mércék, de a magyar 38-39 százalékos adóterhelés legalább 6-7 százalékkal biztosan felette van a legfőbb versenytársainkra jellemzőnek. Első lépésben ezért a GDP legalább 3 százalékát kitevő adócsökkentésre van szükség, és utána még két-három évig kellene évi 1,5 százalék körüli mértékben folytatni az adómérséklést. Ennyi tartalék ma természetesen nincs a költségvetésben - egy százalékpontnyi GDP közel 300 milliárd forint. Ez irdatlanul sok pénz! Egy ilyen programot csak az adóbeszedési hatékonyság javításával, kisebb adóemelésekkel nem lehet finanszírozni. A konvergenciaprogram hiánycéljainak tartása érdekében ezért további kiadáscsökkentésre van szükség. Szerintem, paradox módon, a neheze még hátra van.
