Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
– Az idei év nagy dobása adófronton az ingatlanadó előkészítése lehet. A kormány azonban késésben van a maga szabta menetrendhez képest. Meddig lehet halogatni a javaslat ismertetését, ha már jövőre be akarják szedni az adót?
– Az optimális az lett volna, ha még a parlament nyári szünete előtt elfogadják a javaslatot, de erről minden bizonnyal lemaradtunk. A jogszabálytervezetet azonban akkor is nyilvánosságra kellene hozni heteken belül, ha maga a döntés őszre halasztódik. Ez különösen a vállalatoknak és az önkormányzatoknak lenne érdeke, mert fél évük azért maradna az ingatlanadóra való felkészülésre. Nem egy cégnek – például a közszolgáltatóknak – többezres ingatlanállománya van, amit érinthet az adó bevezetése.
– Az ön minisztersége idején is próbálkoztak az értékalapú ingatlanadó elterjesztésével. Vagy bevezetésével? Kérem, frissítse föl emlékezetünket, mit javasoltak anno, és miért bukott el a parlament előtt a javaslat!
– A sajtóban túlzó találgatások jelentek meg az adó mértékére vonatkozóan, ami után képtelenség volt meggyőzni a nagyobbik kormánypártot az értékalapú ingatlanadó szükségességéről.
– Többféle összeg – 60, 100, 150 milliárd forint – is kering a sajtóban arról, mennyi pénz folyhat be az ingatlanadóból. Hol lehet az a küszöb, amin túl nem szabad terhelni az adófizetőket?
– Ami a befolyó összeget illeti, nem tartom életszerűnek, hogy úgy vezessék be az adót, hogy az ne hozzon többletbevételt a mai, ingatlanokhoz kötődő bevételekhez képest.
Az adórendszer egészében már inkább elképzelhetőnek gondolom, hogy más adómértékek csökkentésével, a kisebb, felesleges adók megszüntetésével kompenzálják az ingatlanadót. A bevezetés évében persze még nem szabad túlságosan megterhelni a lakosságot, fontos, hogy a társadalom elfogadja ezt az újfajta adót. Idővel viszont növelni lehet a mértékeket.
– Mit javasolna a kormánynak: a lehető legszélesebb körben vezesse be az adót, vagy vegyen figyelembe szociális szempontokat?
– Azt javasolnám, hogy a lehető legszélesebb adóalapot és a lehető legalacsonyabb adókulcsot állapítsa meg. A szociális szempontokat pedig a szociálpolitikán (esetleg a progresszív szja-rendszeren) belül vegyék figyelembe.
– Nem is differenciálna a lakóingatlanok között az értékük alapján?
– Elvi alapon az egységes adókulcs lenne a megfelelő. Különbségtételt inkább a lakó- és az üzleti célú ingatlanok között tennék, előbbieket kisebb adóval terhelném.
– Az állami vagyon után is célszerűnek tartaná az adófizetést?
– Az állami vállalkozói vagyon után igen, és miután az önkormányzaté a bevétel, semmi nem indokolja, hogy a központi intézmények után se kelljen fizetni ingatlanadót.
– Lenne érzékelhető hatása a cégek eredményére, netán a működőtőke beáramlására, ha az ipari létesítményekre, a vállalkozások ingatlanjaira is kivetnék az adót?
– Az a mértéktől, illetve az adminisztrációs terhektől függ. Persze van az az adómérték, ami még a működőtőkét is elrettenti.
– A Pénzügyminisztérium egyértelműen az ellenőrzési szigornak tudja be az idei adótöbblet elérését. A versenyszektorban tényleg ilyen mértékű a fehéredés, azaz eddig tényleg ennyire a legalitás peremén egyensúlyoztak a vállalkozások?
– Egyértelműen látszik, hogy még azok a nagy cégek is óvatossá váltak, amelyek egyébként az adószabályok betartására törekednek. A színlelt szerződések ellenőrzésére adott moratórium lejárta hatott, bizonyos munkakörökben nem mernek már megbízásos szerződéssel foglalkoztatni.
– Mit gondol az elvárt adó pótlásáról? Ez is elakadhat az Alkotmánybíróság kontrollján, mint az elődje?
– Nem hiszem. Ez a verzió már jó eséllyel átmenne a „vizsgán”.
– Az Alkotmánybíróság még nem ért a Gyurcsány-csomag végére. Mire számít a szolidaritási adó, a dupla járulékalap kapcsán?
– Egyik esetében sem látok komoly kockázatot. A dupla járulékalapnál például a járulékfizetési alap meghatározásában van választási lehetősége a vállalkozásnak. A törvény megadja a bizonyítás lehetőségét, ami az adóra vonatkozó alkotmánybírósági döntések során a legnagyobb súllyal esik a latba.
– Már körvonalazódnak a jövő évi egyéb adóváltozásokról szóló elképzelések. Mire számít, az adórendszer mélységébe nyúlnak majd le a változások, vagy csak kozmetikázásra lesz igény?
– Nem tudunk olyan javaslatokról, amelyek jelentős változásokat készítenek elő. Évek óta beszélünk egy új, egységes áfatörvényről, amelyen egyébként már dolgozik is a Pénzügyminisztérium. Ennek is heteken belül nyilvánosságra kellene kerülnie. Nem mintha lényeges tartalmi változásokra lehetne számítani, inkább bizonyos fogalmakat, eljárásokat tisztázhat az újrakodifikált törvény, ám ezek egyes ágazatokban, például a kiskereskedelemben húsba vágóak lehetnek.
– Az egyik elgondolás szerint minden járulékot a munkavállalónak kellene fizetnie, úgy, hogy a bérét felbruttósítják az eddig a munkaadók által fizetett járulékkal. Mi haszna ennek?
– Nem vagyok ennek a híve. Több kérdés tisztázatlan. Míg az egyéni nyugdíjjárulék-fizetésre jelenleg él egy felső határ, a munkaadó által fizetett tb-járulékra nem, márpedig a járulékok egységesítése erre nem ad választ. Feszültségek is keletkezhetnek abból, ha a munkavállaló bruttó és nettó bére között hatalmas szakadék tátong. Persze az sem kizárt, hogy ezzel könnyebben érthetővé válna az embereknek, mennyibe is kerül az állam működése. Az biztos, hogy az adócsökkentés mellett kardoskodóknak ez a változás jó érvekkel szolgálna.
– Adószakértőként visszacsinálná az áfacsökkentést?
– Ha azt vizsgáljuk, hogy hol van még tartalék az adórendszerben, akkor talán a forgalmi adókat érdemes említeni. Szerintem 1-2, maximum 3 százalékpontos áfaemelés még „beleférne”, de több biztosan nem. A jövedéki adó esetében pedig arra kell vigyázni, hogy ha „túlfeszítik a húrt”, nagyon felpörög az illegális kereskedelem, ami végül az adóbevételek csökkenéséhez vezet.
