Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
Elemi kár
A társasági adótörvény évközi változásai bevezették az elvárt adóalap fogalmát, amely szerint még az akár veszteséges adózókat is minimális összegű társaságiadó-kötelezettség terheli. Mentesül viszont két éven át az elvárt társasági adó alól az a társaság, amely elemi kárt szenved el.
Az elemi kár fogalmát azonban a törvény nem definiálta. Szóban és írásos kérdésekre válaszolva a Pénzügyminisztérium többször is megerősítette, hogy az elemi kár összege nem releváns, pusztán azt a tényt kell igazolni, hogy káresemény történt.
Az új módosítócsomag alapján azonban az elemi káresemény csak akkor mentesíti az adózót, ha annak mértéke eléri a társaság árbevételének 15 százalékát. Ezzel a módosítással többek között számos olyan közszolgáltató társaság kerül nehéz helyzetbe, amely nagy árbevétellel, de veszteségesen működik, hiszen így már társaságiadó-kötelezettség terheli őket. (A korábbi szabály alapján érvelhettek úgy, hogy egy országos közszolgáltató szervezet vagyonát minden évben éri valahol kisebb-nagyobb elemi kár – de persze nem az árbevétele 15 százalékának erejéig.)
Ezek számára további nehézséget okozhat, hogy a helyi adókról szóló törvény a helyi adók – így különösen a helyi iparűzési adó – alól azokat a közszolgáltató szervezeteket mentesíti, amelyek vállalkozási tevékenységéből származó jövedelme után társasági adót nem fizettek. Így azonban az elvárt adóval egyidejűleg a veszteséges, akár milliárdos bevételű közszolgáltatók helyi adó fizetésére is kötelezettek lehetnek.
Ajándékozás
A módosító csomagban a kormányzat először vetette fel jogszabályi szinten, hogy ajándékozásiilleték-kötelezettség vonatkozhat például társaságok közötti eszközátadásokra is. A módosítás hatására elviekben az elévülési időn belül visszamenőlegesen lett volna illetékköteles a kapcsolt vállalkozások között oly népszerű ingyenes eszközátadásokkal megoldott finanszírozás is.
Végül a jogalkotó belátta, hogy méltánytalan kötelezettségeket rótt volna visszamenőleg a társaságokra, és a 2006 végéig végrehajtott átadásokat mentesíti az illetékkötelezettség alól. Ugyanakkor az ajándékozás fogalmának e széles értelmezése számos gyakorlati problémát vet fel. A jogalkotó logikája szerint külön meghatározás híján ugyanis ajándékozásnak lehet tekinteni minden olyan ügyletet, ahol az egyik fél saját vagyona rovására a másiknak ingyenes vagyoni előnyt juttat.
Márpedig a mindennapi gazdasági életben ilyesmire számtalan alkalommal kerül sor: reklámakciók során, áruminták átadásakor, vásárlásösztönző jelleggel kipróbálásra átvett eszközök kapcsán, egyet fizet, kettőt kap akciókban. Ajándék lehet a szponzoráció (sportszervezetek, kiállítások, rendezvények szponzorálása), a közhasznúként nyilvántartásba nem vett szervezetek támogatása. Sőt, egészen szélsőséges értelmezés alapján akár az állami vagyon rovására a magánszemélyeknek vagy társaságoknak ingyenesen juttatott állami vagy éppen uniós közösségi támogatások kapcsán is. A bizonytalanságot és a helyzet méltánytalanságát csak tovább fokozza, hogy az illeték megfizetésére éppen az ajándékban részesülő kötelezett – vagyis az a „vétlen” személy vagy szervezet, amelyet éppen támogatni, jutalmazni próbáltak.
