- Milyen irányba mozdul az adórendszer a módosításokkal jövőre?
László Csaba, a KPMG adópartnere, volt pénzügyminiszter: Az új adótörvények elfogadásánál a Parlament elsősorban a költségvetési hiány csökkentését tartotta szem előtt. Ennek érdekében a jelenleg is működő adók emelése és a korábbi adócsökkentési ígéretek visszavonása mellett adóigazgatási lépésekkel igyekeznek növelni az adóztatás hatékonyságát, illetve olyan, a jelenlegi adóbeszedési eszközökkel nem kezelhető adóeltitkolási módszerek ellen lépnek fel, amelyek szinte ősidők óta képezik a magyar adófolklór részét. Az adóemelés illetve az adócsökkenés elmaradása szinte majd minden főbb adófajtát érinteni fog. Ilyen az áfa 15 százalékos kulcsának 20 százalékra emelése, a társasági adót kiegészítő 4 százalékos pótadó, az egyéni járulékok két lépésben történő 3,5 százalékos emelése, az szja-t kiegészítő 4 százalékos pótadó, a munkáltatói járulékcsökkentés visszavonása és végezetül az iparűzési adó 2008-as eltörlésének visszavonása. Szélesítik az adóbeszedési eszköztárat is: a vagyonosodási vizsgálatok nagyságrendekkel gyakoribb alkalmazása, a becslés lehetőségeinek bővítése, a bevallási kötelezettségek változtatása, az adónyomozási kapacitások koncentrálása mind azt célozza, hogy az adóbeszedő szervezetek nagyobb eséllyel szedjék be az államháztartást megillető bevételeket. A csomag harmadik fő iránya pedig olyan területekre koncentrál, ahol a jelenlegi kapacitások és jogi lehetőségek nem tűntek elégségesnek. Köztudomásúlag ma a vállalkozói szférában van két olyan adóelkerülési mód, amelyekkel szemben láthatólag nehezen tud az APEH eredményt elérni. A társasági adót "megtakarító" veszteség generálás illetve a személyes jövedelem házipénztáron keresztüli kivétele. Ezek ellen lép fel a házipénztár adó és a társaságok elvárt adója, úgy, hogy értelemszerűen sajnos nem tud különbséget tenni a valóban veszteséges vállalkozások és az adóelkerülők között illetve nem veheti figyelembe azon cégek specialitásait, amelyek esetleg a valós üzleti folyamataik miatt dolgoznak magas készpénz állománnyal.
Oszkó Péter, a Deloitte vezető adópartnere: A költségvetési hiány lefaragása érdekében már a közeljövőben, tehát 2006 folyamán drasztikusan emelkedik az elvonások, s így az újraelosztás mértéke, mely lakosságot, vállalkozásokat, jövedelmet és fogyasztást egyaránt érinti. A módosítások és így maga az adórendszer is az eddigieknél is bonyolultabbá, ellentmondásosabbá és kevésbé átláthatóvá válik, az adójog azon elemei, amik nem a bevételek beszedését, hanem az egyéb gazdaságpolitikai célkitűzések megvalósulását segítenék, még kisebb hatékonysággal fognak célt érni. A változások kedvezőtlenül érintik a versenyképességet, a vállalkozások növekedési kilátásait és a foglalkoztatottságot, így az adórendszer ezen formájában csak átmenetileg lesz fenntartható.
Erdős Gabriella, a PricewaterhouseCoopers adópartnere: Az adóváltozásokat egy költségvetési szükséghelyzet generálta. Ezért remélhetőleg az adóterhek növelése egy átmeneti intézkedés, nem pedig egy ilyen irányú trend kezdete. Ha a program szándékai megvalósulnak, akkor a jelenleg nem, vagy csak keveset adózó csoportok adózóvá tétele és az újraelosztási rendszer reformja megteremti az alapját annak, hogy az adópolitika két év múlva visszatérjen a versenyképesség fokozásának eredeti célkitűzéséhez. Amennyiben a megnövekedett adóterhek tartósnak bizonyulnak, a külföldi befektetők egy része Magyarországtól elfordulhat és ez a gazdasági növekedés további lassulásához vezethet.
Renz Botond, az Ernst&Young adópartnere: Általánosságban helyesnek tartjuk, hogy a kormány komoly lépéseket próbál tenni a költségvetési hiány visszaszorításának érdekében. Ennek egy része lehet az adók emelése - természetesen a költségek jelentős visszafogása mellett, kiegészítésképpen. Azonban véleményünk szerint ideálisan a jelenleginél még nagyobb hangsúlyt kellene fektetni az adófizetők körének növelésére és kiegyenlítettebb teherviselésre. Emellett a csomag nem csökkenti vagy nem eléggé azokat a közgazdaságilag nem igazán indokolt kedvezményeket, amelyek segítségével eddig is sokan mentesültek az adók fizetése alól, vagy jóval alacsonyabb adót fizettek(EVA, EKHO), mint mások hasonló jövedelmi helyzetben akik pl. munkabért kaptak. Továbbá az adócsalások, jövedelem eltitkolások visszaszorítására is inkább csak jelképes lépések születtek, az adórendszerben nem látunk olyan változást, ami igazán teszi érdekelté a vállalkozásokat, magánszemélyeket az ilyen tevékenységek kiszűrésében. A terhek növelése pedig az adóelkerülés irányába sodorja az adózókat.
A másik lényeges elem az adórendszer kiszámíthatóságának további csökkenése. Az, hogy például a kormány először a bizalom növelése miatt törvényekben rögzíti a társadalombiztosítási járulékok csökkentéséről és a helyi iparűzési adó eltörléséről szóló rendelkezéseket, majd néhány hónap múlva visszacsinálja a változásokat, szavahihetőségét ássa alá. Ez a befektetők számára azt jelenti, hogy Magyarországon az adórendszer kockázatokat rejt, nem lehet vele előre tervezni. Márpedig minél nagyobb a kockázat, annál kevésbé fognak befektetni. Ha nincs befektetés, nincsenek új munkahelyek sem. Az adótörvények folyamatos változása már az utóbbi pár évet végig jellemezte mint a számvevőszék múlt havi jelentése írja. A harmadik lényeges elem, hogy a törvény szembe megy az európai versenytársaink adó csökkentő trendjével.
Melyiket tartja a legmeghökkentőbb változásnak?
LCS: Az erre vonatkozó törvényjavaslat végül is még nem került a parlament elé, de az adómorál szempontjából a külföldről hazautalt pénzekre vonatkozó amnesztia nagyon sok kételyt vet fel.
OP: Az adócsomag megalkotásának folyamata maga okozta a legnagyobb meghökkenést, amely ahelyett, hogy kihasználta volna a szakma és az érdekképviseletek által felkínált segítséget és azt a lehetőséget, hogy a gazdaság szereplői készek voltak elfogadni egy konszenzusos alapon nyugvó és a jövőbeni növekedés lehetőségét megteremtő megszorítócsomagot, minden véleményt elutasítva hozott létre egy ellentmondásos, kizárólag a bevételek növelése által motivált, s így az adórendszer strukturális problémáit tartósító javaslatcsomagot. Ráadásul a jogalkotó láthatóan nem csak a szakma véleményét, hanem uniós előírásokat és alkotmányos szabályokat sem tett megfontolás tárgyává, amikor megalkotta az ún. elvárt társasági adót, a szolidaritási adót, vagy meghosszabbította az iparűzési adó létét.
EG: A helyi iparűzési adó jövő év végével történő megszüntetésének visszavonása rövid távon semmilyen költségvetési bevétel növekedést nem eredményez. Van esélye annak is, hogy a jövő év folyamán az adót EU ellenesnek minősítik és akkor mindenképpen meg kell szüntetni. Ebben a helyzetben egy korábban törvénybe foglalt adóváltozás megváltoztatása csak a kormány szavahihetőségét csökkenti, pénzügyi előnyökkel nem jár. Melyik módosítás hajtja a legnagyobb hasznot a vállalkozásoknak?
RB: A társasági minimumadót. Egyre inkább a bevétel adóztatása felé haladunk. Nem volt elég az iparűzési adó bevétel központúsága, most még ezzel is számolni kell. Nem maga a minimumadó helytelen, hanem az, ahogy ezt a kormány meg akarja valósítani. Nem feltétlenül lenne gond például egy olyan minimumadóval, ami korlátozza a vállalkozások által igénybe vehető kedvezmények összegét. Ez azonban egy teljesen más megoldás. A törvényjavaslat szerint a bruttó bevétel arányában kell megfizetni az adót. Ez azt jelenti, hogy a veszteséges cégeknek, vagy az éppen a nullszaldó körül működőknek is meg kell fizetni ezt az adót. További hátrányos eleme a minimumadónak, hogy nem szektorsemleges, ami pedig általában egy adónemtől elvárható lenne. Még annyira sem, mint az iparűzési adó. Az adóalapot ugyanis csökkenti a kereskedelmi céllal beszerzett áruk értéke - de a kereskedelmi céllal beszerzett szolgáltatások értéke nem csökkenti. Ezáltal a szolgáltatószektor hátrányosabb helyzetbe kerül (shared service centerek, bankok, biztosítók). Ez ellentétes a kormány céljával, hogy növelje a befektetéseket a szolgáltatószektorban. Kimondottan hátrányos lehet magyarországi vállalkozások regionális szerepvállalásában.
A javaslat magyarázata szerint a minimumadó célja, hogy az adóelkerülés lehetőségét csökkentsék, azonban a javaslatnak nincs olyan eleme, amely megpróbálná megkülönböztetni a valóban veszteséges cégeket azoktól, amelyek a társasági adóalapjukat a törvényhozó által elítélt módon csökkentik. Véleményünk szerint helyesebb lenne, ha törvénymódosítás helyett az Apeh a társasági adóalap túlságos csökkentése ellen már eddig is meglévő, kifinomultabb és igazságosabb eszközöket hatékonyabban alkalmazná (mint például a vállalatcsoporton belüli elszámolások, az un. transzferárak alaposabb ellenőrzése).
- Melyik módosítás hajtja a legnagyobb hasznot a vállalkozásoknak?
LCS: Érdemben nincsen olyan változás, amely az adóterhelés szempontjából kedvező lenne a vállalkozások számára. Talán egy dolgot érdemes mégis megemlíteni. A telefonáfa levonhatóságának az EU szabályozásával ellentétes szigorítása, amelyre annak idején a KPMG hívta fel a figyelmet, végül is visszavonásra kerül. Mindenesetre ez a lépés is jelzi, hogy az EU szabályok már a magyar adóztatásban is érvényesülnek. Azért nem lehet teljesen felhőtlen a vállalkozók öröme, mert egy új szabállyal, az szja-ban a természetbeni juttatások adóztatásánál, még jobban megadóztatja majd az állam a telefonhasználatot.
OP: Néhány egyedi problémát rendező szabály akár kedvező megítélést is biztosíthat egyes vállalkozásoknak. A környezetvédelmi termékdíj szabályozás eddig példának okáért egyszerűen nem vett tudomást nagyobb exportőrök speciális helyzetéről, melyet a módosítások végül teljes egészében rendeznek. Ugyancsak jelentős hasznot hajthatna nem csak a vállalkozásoknak, hanem hazánk régiós szerepvállalásán keresztül a teljes gazdaságnak, ha a társasági adózásban a bejelentett részesedések értékesítéséhez kapcsolódó adómentesség ténylegesen képes lenne szolgáltató holdingokat Magyarországra vonzani. Ehhez nyilvánvalóan arra lenne szükség, hogy a megszületett mentesség a szolidaritási adóban is igénybe vehető legyen, azaz azt a motivációs célú kedvezményt, amit az egyik adótörvény biztosít, a másik adótörvény ne vonja vissza.
EG: Nem sok olyan változás található a csomagban, amelyet a vállalkozások kedvezőnek éreznének. Talán a legfontosabb, előremutató változás a bejelentett részesedések elidegenítéséből származó jövedelem mentesítése a társasági adó alól. Ez elősegíti a magyarországi cégcsoportok kialakulását, holding társaságok létrejöttét, amivel Magyarország regionális szerepkörre és az ehhez kapcsolódó jövedelemre tehet szert. Üröm az örömben, hogy a megkövetelt minimum társasági adóalapba a kapott osztalék is beletartozik, vagyis a kapott osztalékok adómentessége a társaságok szintjén részlegesen elveszett, ami viszont a holding funkciók Magyarországra telepítése ellen hat.
RB: A leányvállalatokon elért árfolyamnyereség társasági adómentességét. Ez fontos az ország versenyképessége szempontjából, az ország regionális központi szerepét erősítheti. Ráadásul hasonló szabályok az EU országok több, mint felében vannak, így erre már csak azért is szükség volt, hogy le ne maradjunk a többi versenytárssal szemben. Azonban sajnos ezt a helyes lépést aláássa, hogy az új "szolidaritási" adó nem nyújtja ugyanezt a kedvezményt. Így tehát a leányvállalatok értékesítésén a "szolidaritási" adó miatt lesz egy 4 százalékos adó, míg a többi EU államban vagy nincs adó, vagy a mértéke 1 százalék körül van.
- Melyik módosítás eredményezi a legnagyobb kárt a vállalkozásoknak?
LCS: Számszerűen valószínűleg a társasági adóterhet növelő pótadó, amely egyértelműen csökkenti a magyar adórendszer versenyképességét. Talán ennél is nagyobb gond, hogy a hazai és külföldi befektetők nehezen tudnak hosszú távra tervezni az adóterheket illetően.
OP: A csomag számos elemét fel lehetne sorolni, nyilvánvalóan ide tartozik például az elvárt társasági adó, amely leegyszerűsítő filozófiájával és szabályaival számos egyedi helyzetben lévő vállalkozás életét fogja megnehezíteni. Ugyancsak ellehetetleníthet éves pénzügyi és üzleti tervben gondolkodó vállalkozásokat az év közben hatályba lépő szolidaritási adó. De megemlíthető az iparűzési adó fenntartása, a tételes egészségügyi hozzájárulás eltörlésének visszavonása, illetve minden, a foglalkoztatás költségeit tovább növelő változtatás. Végezetül a módosításokról általában elmondható, hogy újabb, az eddigiektől eltérő szabályozási alapokon nyugvó adónemek (pl. házipénztáradó, illetve a legkülönfélébb különadók) bevezetésével tovább növelték a vállalkozások adminisztrációs terheit, az adóbeszedés, ellenőrzés és hatósági nyilvántartás költségeit és csökkentették egyszersmind azok hatékonyságát.
EG: A gazdasági versenyképességre legközvetlenebbül az élőmunka adóterhének növekedése hat. A magánszemélyek 4 százalékos szolidaritási adója, az egészségbiztosítási járulék 3 százalékpontos növekedése, a munkavállalói hozzájárulás emelkedésével és a tételes EHO fennmaradásával az adóterhek növekedése mind a munkáltató, mind a munkavállaló számára nehezen viselhető többletterhet jelent. Ezzel párhuzamosan az eddigi alternatívának tartott vállalkozási formák részben kevésbé előnyössé részben törvényellenessé váltak. A vállalkozások számára a minimum társasági adó bevezetése is nehezen elfogadható terhet jelent, hiszen a teljes bevétel alapján meghatározott elvárt adóalap nem veszi figyelembe a gazdasági valóságot (meg nem termelt nyereséget adóztat) és a szektorsemlegesség követelményét sem valósítja meg.
RB: Mint az eddig leírtakból is látható, több káros eleme is van az adócsomagnak, de talán legfontosabb,a lépések iránya, valamint következményeik megfelelő átgondolása. A módosításoknak inkább arra kellene összpontosítani, hogy szélesítse az adófizetők körét, megszüntesse az aránytalan kedvezményeket, valamint hogy kevésbé tegye érdekelté az embereket és a vállalkozásokat az adókikerülésben, illetve megnehezítse az ilyen tevékenységet. Amennyiben egy konkrét dolgot kell megnevezni, a társasági elvárt minimum adóra voksolnék.
- Mi a változások utáni adórendszer legnagyobb hiányossága?
LCS: A magas munkáltatói járulékok, az iparűzési adó és most már nem hagyható ki a társasági adó régión belüli relatíve magas szintje.
OP: Továbbra sem elfogadható, hogy a foglalkoztatás költségeire eső, egyébként igen magas közterheket csak egy szűk réteg állja, s kizárólag adóhatósági ellenőrzéseknek kellene biztosítaniuk, hogy az adóterhet elkerülők is részt vállaljanak a jövőben a közteherviselésben. Szükséges lenne a személyi jövedelemadóztatás jogszabályi rendszerének felülvizsgálata, a formai szemléletű szabályozás átalakítása és számos nyilvánvaló kiskapu bezárása ahhoz, hogy ki lehessen szélesíteni az adófizetők körét és ezzel egyidejűleg racionális mértékűre lehessen csökkenteni az adóterhelést. Egy korszerű, nemzetközi tapasztalatokat és gyakorlatot is figyelembe vevő személyi jövedelemadó rendszer mellett szükségtelen lenne például a házipénztár adó fenntartása, de akár az adóhatóság sem munkajogi jogszabályokat, hanem az adójog kellően zárt és világos rendelkezéseit kellene, hogy értelmezze adóellenőrzései során.
EG: Az adóváltozások legnagyobb hiányossága, hogy nem mondja ki az adóemeléseknek a költségvetési hiány csökkenéséhez kötött felülvizsgálatának az ígéretet.
Nem ad eléggé részletes szabályokat az adómorál növekedésének kikényszerítésére és nem ösztönzi a gazdaság teljesítőképességének növekedését eredményező adózói magatartásokat.
RB: A kiszámíthatóság hiánya. Jelentős előkészítés után egy olyan javaslatcsomag lett bemutatva, amiben több belső ellentmondás van, ezért már eddig is jelentős módosításokra szorult, lásd például a bankadó körüli többszörös változtatást. További hiányosság az ország regionális szerepének háttérbe szorítása, valamint a jelentős profittal kecsegtető tevékenységek elriasztása.
