Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
A kormány adócsökkentési programja az adórendszer kiszámíthatóságát célozta meg 2010-ig, előre lefektetett és megfogalmazott sarokpontok által. Az adócsomag azonban nem érinti az adórendszer struktúráját, így annak hiányosságait és anomáliáit is csak felszínesen, „tünetileg” kezeli, ráadásul apró és távoli lépésekben. Ilyen értelemben a tervezet nem tekinthető klasszikus értelemben vett, a kezdeményezők által gyakran hivatkozott adóreformnak, annak több eleme mögött inkább egy választási kampány előszelét jelző politikai indíttatás (a nyáron meghirdetett 100 lépés köszön vissza benne) mintsem gazdasági megfontolások húzódnak meg. Erre utal az a tény is, hogy az előkészítésből kimaradtak a gazdasági szereplők és a politikai felek is, így hiányzik a kiszámíthatósághoz szükséges konszenzus.
Az adócsomag inkább semleges, a legtöbb változás inkább a lakosságot érinti, mint a vállalkozókat. Ugyan csökken az szja-kulcs, de csökkennek az adókedvezmények is és jövőre még mindig a legmagasabb kulccsal adóznak az átlagjövedelmek.
A luxusadó gondolata is inkább népszerűségnövelő felvetésnek tűnik – hiányzik ugyanis a kormány által remélt 1(!) milliárd forintos bevétel behajtásához szükséges számos adminisztratív feltétel. Nincs még kidolgozott koncepció az ingatlanok értékének megállapítására, az adóhatósági nyilvántartásba vételre, az adatok informatikai és ellenőrzési rendszerének kiépítésére, valamint a hatékony adóellenőrzésekre és -behajtásokra.
Az áfa körében a legmagasabb kulcs 20 százalékra csökkentése a leglényegesebb elem, ami mindenképpen üdvözlendő lépés, ennek a döntésnek a motivációja azonban ugyancsak inkább tekinthető közhangulat-javító, társadalmi indíttatásúnak, mint a vállalkozások versenyképességének javítását előmozdító intézkedésnek. Az iparűzési adó 2008-ra bejelentett eltörlésének versenyképességet javító hatása is csak akkor ítélhető meg, ha világos koncepció készül az önkormányzati bevételkiesés pótlására. Valószínűleg a nyári törvénykezési dömping fergetegében elsiklott a szakma azon új „akadálymentesítő” törvény felett, amely jövőre a munkáltatók korábban éves, munkavállalói adókkal és járulékokkal kapcsolatos adatszolgáltatási kötelezettségét havi kötelezettségre módosította, és ezzel hatványozott adminisztrációs terhet rótt a munkáltatókra.
Az adócsomag nem tartalmazza az uniós irányelvnek ellentmondó, szakmai körökben régóta kritikát kiváltó, a telefonköltségek áfatartalmának levonási arányát korrigáló módosítást, és a benzináfa csökkentése is inkább ötletszerű, mint az uniós szabályokat szem előtt tartó kezdeményezés.
Ebben az évben messze több változás történt az adótörvényekben, mint az előző években, ami az adórendszer kiszámíthatóságát jelentősen megkérdőjelezi. Összegezve tehát a tervezet semlegesnek mondható mind a vállalkozások, mind a magánszemélyek viszonylatában: nem történt egyszerűsítés egyetlen adónemnél sem, a szabályok nem lettek átláthatóbbak és nem lett könnyebb a vállalkozások helyzete.
