Miből lehetett tavaly pénzt csinálni? Ezt a kérdést tettük fel a lapunk 100-as listáján szereplőknek − és azoknak is, akik idén nem kerültek a leggazdagabbak közé. A válaszok és vélemények meglehetősen visszafogottak voltak. Nem elsősorban azért, mert igazán kényes üzleti titkokról van szó, hanem mert sok esetben a magyar üzleti élet "gurui" sem igazán ismerik a "tutit", vagyis a gazdagodás, további gyarapodás felé vezető utat. Néhány ötlet azonban mégiscsak összejött, ami − talán − működik a gyakorlatban is.
Bálában a pénz
A belső fogyasztás évek óta tartó drasztikus csökkenése eddig elsősorban azokat a cikkeket érintette, amelyek nélkül az átlagember hosszabb-rövidebb ideig meg tud lenni. Az újautó-, hűtőszekrény- vagy tévévásárlás elhalasztható − a régi eldöcög még egy ideig. Meredeken zuhant a ruhaboltok forgalma is, mert az embereknek már erre se nagyon van pénzük. Viszont felfelé ível a gazdagabb országokban kidobott, nálunk viszont bálában értékesített ruhák forgalma. Évente 20 milliárd forintot is kitesz ez a szektor − miközben a hagyományos ruhaboltok forgalma stagnál vagy csökken. Még a közismerten olcsó kínai boltok is megérzik az új "versenytárs" előretörését, hiszen a bálás ruhák egy része kifejezetten márkás − sok esetben luxus − termék és nem "egyszer használatos" távol-keleti tucatáru. A bálás boltok előretörését jelzi, hogy a külvárosokból a plázákba is betörtek, sőt van olyan is, amelyik önálló márkaként is hirdeti magát. Ebben az iparágban is érvényesült azonban a first come first served - vagyis az elsőké a dicsőség és pénz - alapelve. A piacon most megjelenni kívánók nagy pénzt ebből biztos nem tudnak csinálni, de akik idejében "ébredtek", úgy tűnik, megfogták az isten, pontosabban a "rongyospiac" lábát...
Ingatlant vegyenek!
Ha nem is azonnali, de hosszú távon − mondjuk öt-tíz év múlva − jelentős bevételt és nyereséget lehet elérni a padlón lévő hazai ingatlanpiacon is − és itt nem számít a méret. Akár kis lakótelepi lakások felvásárlásával, akár több száz milliós villák megvételével lehet jelentős profitot elérni. Az ingatlanpiacon akár már évek óta kint lévő lakások és házak ára fokozatosan csökkent, tavaly pedig az optimista ingatlanosok szerint elérte a mélypontot. Főleg a nagy területű budai és agglomerációs (Telki, Solymár, Remeteszőlős, Érd) ingatlanokat lehetett és lehet most is fél vagy negyed áron megvenni, hiszen alig van rájuk igény.
Még ennél is jobb vételi lehetőséget jelentenek a banki ingatlanok. A kereskedelmi bankoknál a bedőlt hitelekből száz- és ezerszám jelennek meg ingatlanok, s ha valaki jó kapcsolatokkal rendelkezik, remekül bevásárolhat belőlük, akár az értékük töredékéért. A nagy kérdés csupán az, hogy mikor és milyen nyereséggel lehet ezekből kiszállni. Ebben még a nagy tapasztalattal rendelkező szakértők véleménye is megoszlik. Van, aki szerint az ingatlanpiac mélyrepülése tovább folytatódik, míg mások szerint már csak pár év, és ismét itt a Kánaán. Nekik legyen igazuk...
Adóamnesztia - óh!
Tavaly év végén zárult az eddigi utolsó adóamnesztia. A médiában is sikertörténetként emlegetett akció során a magyarok külföldön tartott pénzeit akarták "hazaterelni" kormányzati illetékesek. A korábbi években meghirdetett sikertelen akciókból tanulva úgy, hogy garantálták, a kereskedelmi bankok az ügyfél nevét nem küldték meg az adóhatóságnak, a hazahozott pénz után a 10 százalékos adót a kereskedelmi bank vonta le, s egyben igazolást is készített és küldött a tőketulajdonosnak arról, hogy repatriált pénze után megfizette az adót. A hazatérő személy inkognitóját ezzel a módszerrel garantálta a törvény.
A néhány száz milliárd forintos hazatérő tőke azonban egészen kivételes lehetőséget nyújtott az amúgy feketepénzek tisztára mosására. Hogy miért? A válasz roppant egyszerű. A hazahozott és azonnal leadózott pénzt akár a következő órában tovább lehetett utalni − bármilyen számlára, és immár patyolatfehéren! Ennek pedig igazán nagy értéke van, mivel a feketepénzek tisztára mosásának "költsége" nemzetközi becslések szerint is eléri, sőt meghaladja a 30 százalékot. Ha tehát tavaly valaki "bérmunkában" más tehetős számára végzett "bérmosást", ezzel igazán jelentős pénzt kereshetett a lebukás legkisebb esélye nélkül. Mindehhez csak egy számlanyitásra és persze megfelelő kapcsolatokra − értsd: megbízó − volt szükség...
Építsünk a fiatalokra!
Üzleti angyalként repkednek a teli pénztárcával rendelkezők a külhoni "légtérben". Olyan induló − start-up − cégeket keresnek, amelyek kellő mennyiségű tőke és marketingismeret híján tapasztalt befektetőket keresnek. Mert az ötlet, a szabadalom, az üzleti modell megvan, csak éppen sikerre nem tudják vinni a vállalkozást. A kockázati tőkealapok éppen erre "utaznak", de egy sor magánbefektető is kész arra, hogy vagyonának egy részét kockázatos, ám igen nagy profittal kecsegtető befektetésre fordítsa. Számukra a garanciát a cégek tulajdonrésze és a jól kidolgozott szerződés jelenti. Ennek következtében, ha a céget eladják, találmányát értékesítik, akkor a befektetésnél jóval nagyobb nyereséget tehetnek zsebre. Persze egy csiraállapotban lévő cégről, találmányról, ötletről biztonsággal megállapítani, hogy bombasiker lesz, körülbelül olyan, mint a lottóötöst egy szelvénnyel megnyerni. Ezért a tapasztalt üzleti angyalok nem egy, hanem legalább fél tucat cégbe fektetnek, s ha ezek közül egy bejön, akkor már szinte biztos, hogy nyereséggel szállnak ki a "kalandból". Az elmúlt években azonban − éppen a hitel- és pénzszűke miatt − felértékelődött az angyalok szerepe, és ezzel együtt megnőtt az utóbbiak kockázata is. Nemegyszer bebizonyosodott ugyanis, hogy a bombasztikusnak látszó ötlet valamilyen okból nem valósítható meg, vagy ha igen, akkor sikere közel sem akkora, mint első pillantásra látszott. Angyalnak lenni tehát cseppet sem életbiztosítás − legalábbis az üzleti életben nem...
Éljen a zaci!
Az utóbbi négy évben felfutottak a közepes méretű zálogházláncok, különösen az ország keleti felében. 2012 közepéig folyamatosan felfelé ívelt az arany ára, a ki nem váltott aranytárgyak − arányuk a válság éveiben akár 25 százalékkal is nőtt − értéke emelkedett, így extraprofitot hozott a cégeknek. Egyes becslések szerint havi 30−50 kilogramm (évi 4−7 milliárd forint értékű) tört arany hagyhatja el legálisan az országot, hogy az Ögussa bécsi aranyfinomítójában tömbaranyként végezze. (Amelyet aztán más honfitársaink szívesen megvesznek, bár nem biztos, hogy fizikai valójukban mindig haza is hoznak...) A zálogházi üzlet sajátossága, hogy az ország szegényebb felében megy jobban, itt előny a tiszántúli elhelyezkedés. Kulcskérdés a folyamatos finanszírozás, ebben kisebb bankok, takarékszövetkezetek járnak élen, nemritkán 12-15 százalékos kamatszinten. Ezt persze a zálogüzlet bruttó 40 százalék feletti kamatszintje bőven elbírja, bár igaz, hogy az utóbbi időben többen is beszámolnak a forgalom csökkenéséről. Egyrészt fogy az arany, másrészt az elmúlt fél év aranyárcsökkenése miatt a bent ragadt tételek néhol már veszteséget is okoznak.
Kivonulók kérték
Ha nem verik is nagydobra, de az elmúlt évben egy sor külföldi cég döntött úgy, hogy elhagyja a magyar piacot. (Legutóbb például a Banco Popolare, a nagy hagyományú olasz bank magyar vállalatát egy magyar tulajdonban lévő pénzintézet, a Magnet Bank vásárolta meg.) A kivonulás során sok esetben minimális vételáron kerülhetnek magyar tulajdonba cégek, hiszen a "menekülés" oka éppen az, hogy a magyar leányvállalat nem termel nyereséget − pont fordítva: a veszteség akár milliárdokat is kitehet. A külföldi tulajdonos ezért úgy dönt, hogy kerül, amibe kerül, nem finanszírozza a magyar "leányt", és inkább lenyeli a veszteséget, semmint elszenvedje ennek növekedését. Az ilyen cégfelvásárlás kifejezetten előnyös lehet a kockázatvállalásra hajlandó magyar cégeknek, hiszen az esetek döntő többségében a piacon jól bejáratott márkanevet, értékesítési hálózatot, jól képzett munkatársakat vesznek át − fillérekért. Az új tulajdonos − bízva saját szakértelmében és az átalakítás sikerében − úgy számol, hogy kisebb "vízfejjel" hatékonyan és nyereségesen tudja üzemeltetni a céget, vagyis nyereségessé tudja tenni az addig veszteséges gazdálkodást − és ez úgy tűnik, bejön.
