Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
A BÁV tavaszi aukciójának első napján ékszerekre lehetett licitálni, összesített kikiáltási áruk 13 millió 897 ezer forint volt, a leütési pedig 11 millió 921 ezer forint lett. A 270 indított tételből 57 maradt vissza, ami önmagában jó aránynak számít, de épp a nagy értékű ékszerek nem keltek el. Így járt a legmagasabbról indított ékszertétel, a másfél karátnyi pezsgőszínű briliánst tartalmazó gyűrű 850 ezer forintért meg a két fehérarany szoliter is, 660 ezer, illetve 450 ezer forintos kikiáltási árakon. A legdrágább ékszer az a gyémántdíszítésű garnitúra lett, amely egy melltűfüggelékből és egy fülbevalópárból állt: 180 ezer forintos kikiáltási ára 280 ezres leütési árig emelkedett. A nap sztárja azonban nem ékszer, hanem egy bécsi ezüst palackdugó volt 1900-ból, mesterjeggyel ellátva, jó állapotban. Tízezer forintról 400 ezer forintig szaladt - ez a negyvenszeres áremelkedés alighanem rekord a maga nemében. Az érmék közül az 1909-es veretű 4 dukátos 70 ezer forintért kelt el, 60 ezres indítás mellett, a ritkaságnak számító Szent Száva kitüntetést 40 ezres kikiáltási árán ütötték le. (Vannak olyan tárgytípusok amelyek rendre a kikiáltási áron, illetve annak környékén kelnek el vagy megmaradnak; tipikusan ilyen a briliáns ékszer és az érme. Szinte pontosan be lehet lőni ezek árát, kérdés, eljön-e aznap a vevőjük vagy sem.) A második napon a festmények, bútorok, szőnyegek kerültek sorra. Az összesített kikiáltási ár 34 millió 515 ezer, a leütési pedig 16 millió 910 ezer forint volt. Az összes leütött tétel kikiáltási ára 12 millió 660 ezer, tehát az elkelt tételek áremelkedése átlagosan 134 százalék körüli. A 265 tételből 143 talált gazdára. A bútorok közül továbbra is nehezen eladhatóak a nagyméretű, sokrészes ebédlő- és szalongarnitúrák, nagy szekrények - nem férnek el a mai lakásokban, kényelmetlenebbek, restaurálni kell őket és manapság nem is divatosak. A kisebb darabok viszont - varróállvány, asztalka, zsúrkocsi, kottatartó - stabilan vevőre találnak. A festményanyag nem volt igazán izmos, pedig a cég tervei között szerepel ezen ágazat erősítése. A képek közül leginkább a "tengeresek" mentek - kikötői jelenet Kárpáthy Jenőtől, tengerparti kisváros, illetve Velence Herrer Cézártól -, ezek sem vagyonokért: 260, 300, illetve 600 ezer forintot adtak értük, 60-150 ezres kikiáltási árak mellett. A legmagasabb leütési árat (850 ezer forintot) Böhm Pál Táborozó cigányok című vászna érte el, a legnagyobb áremelkedést pedig egy ismeretlen festő Itáliai jelenete, amelynek 95 ezres induló ára 550 ezerre nőtt. László Fülöp portréjára 1,9 millió forintért nem akadt jelentkező. A szőnyegkínálatból kiemelkedett a XIX. század közepéről való karapinár szőnyeg. A nem tökéletes állapotú darab párja az Iparművészeti Múzeum kiállításán látható, 68 ezer forintos kikiáltási ára 160 ezres leütésire emelkedett. A legdrágább szőnyeg azonban mégsem ez lett, hanem az a kaukázusi sirván szőnyeg, amely 65 ezerről indult és végül 280 ezernél koppant a kalapács. A harmadik napon a műtárgyak következtek. A gazdag kínálatban ezüstök, porcelánok, fegyverek, keleti régiségek, kerámiák, üvegek gyűltek össze, mindenből jó anyaggal. Az ezüstök mindig jól mennek, közülük most a legtöbbet egy az 1940-es évekből származó hólyagos teás- és kávéskészletért adtak, 800 ezer forintot. A keleti tárgyak vásárlóköre érezhetően gyarapodik és most jó darabokra lehetett licitálni. A XVIII. századi tibeti Man-Yu-Sri Bódhiszattva aranyozott bronzszobor ára 65 ezerről 420 ezerre emelkedett. Sok elszánt licitharc volt, látszott, sokan jöttek el úgy, hogy mindenképp megszerzik a kiszemelt tárgyat. Erre példa az a bécsi ezüst fűszertartópár, amely 120 ezerről 420 ezerre drágult. A katalógus címlapján is reprodukált cseh pohár 600 ezerért ment el, ugyanennyit adtak egy berlini porcelánmanufaktúrából származó rokokó stílusú kertészlánykáért.
