Több mint három év után az Európai Bizottság és a Google közeledik a közös megegyezéshez az internetes céggel szembeni, a verseny korlátozásával kapcsolatos vádak ügyében. Az utóbbiak közül a legfontosabb és legsúlyosabb, hogy a Google keresője a találatok között a versenytársak linkjeit szándékosan hátrébb sorolta. A bizottság 2010 novemberében kezdte meg a vizsgálatot, a megegyezésre így 38 hónap után kerül sor; ez 60 százalékkal hosszabb az átlagos időtartamnál. A csúszás oka valószínűleg az, hogy a felek álláspontja nagyon eltért a potenciális jogorvoslat módját illetően. A Google három javaslata közül az elsőt még 2012 júliusában nyújtotta be. A panasztevők ugyanakkor még mindig elégedetlenek, mondván: a probléma súlyos, a javasolt orvoslat pedig puszta kozmetika.
A Google-ügy a hosszát tekintve nem mondható tipikusnak, a kimenetele azonban nagyon is összhangban van az Európai Unió versenyjogi rendeleteinek irányvonalával. Joaquín Almunia versenyjogi biztos mandátumának kezdete óta piaci erőfölénnyel való visszaélés ügyében 11 döntés született, és közülük mindössze egy zárult formális szankcióval. A többi esetben a cégeknek és a bizottságnak sikerült megegyezniük: a bizottság elállt a szankcióktól, az érintett vállalat pedig elkötelezte magát a kifogásolt gyakorlat megszüntetése mellett. A büntetés éppúgy elmaradt, mint a cégek részéről a helytelen gyakorlat elismerése. A bizottság kifogásainak jellegéről nem tettek közzé részletes információkat.
A formális büntetés elengedése az az ár, amit a bizottság − úgy tűnik − hajlandó megfizetni annak érdekében, hogy a piacot a lehető leggyorsabban visszatérítse a "normális üzletmenet" keretei közé. A fogyasztókat a magasabb árak vagy a gyengébb minőség miatt jelentős károk érhetik. Ha az eljárások elhúzódnak, akkor előfordulhat, hogy a termék már nincs is forgalomban, mire a visszaélést megszüntetik és a céget példásan megbüntetik. Nem kétséges, hogy a bizottság a döglött oroszlán és az élő kutya közül az utóbbit választja: az elhúzódó eljárásoknál előbbre tartja, ha a cégek kötelezettséget vállalnak a kifogásolt gyakorlat megszüntetésére. Különösen áll ez azokra a szektorokra, amelyekben − mint például a digitális termékek piacán − a termékek életciklusa rövid, a kereslet és a kínálat pedig gyorsan változik.
A "kötelezettségvállalásos" döntések másik fontos előnye, hogy a bizottság alakítani tudja a jogorvoslat módját. Azokban az esetekben, amikor a kifogásolt gyakorlatot tiltó döntést hoznak és a céget hivatalosan megbüntetik, a jogorvoslatot nem tesztelik a piacon. A bizottságnak nagyobb esélye van a jó eredményre és a megfelelő intézkedésre akkor, ha az ajánlott jogorvoslatról − a közös megegyezéshez vezető tárgyalásokon − folyamatos visszajelzéseket kap. A tárgyalások útján kialakuló jogorvoslat ráadásul sokszor túlmegy azon, ami a jogellenes gyakorlat egyszerű megszüntetéséhez feltétlenül szükséges lenne. A múltban például a bizottság kötött olyan megállapodásokat − például az E.On ügyében −, amelyek csökkentették a piacra lépés előtt álló akadályokat.
A megegyezéssel záruló döntések ára azonban néha nagyobb lehet a vártnál, különösen a piacok és a fogyasztók számára.
Amikor egy céggel megegyezik, a bizottság elveszíti annak lehetőségét, hogy erőteljes jogi precedenssel rettentsen el a jövőbeni helytelen gyakorlattól. A céget valójában nem büntetik meg. A visszaélésből származó extra profitot megtarthatja, és annak az esélye is nagyon csekély, hogy egy harmadik fél jogi lépéseket tesz az elszenvedett károk miatt. A megegyezéses döntések semmiféle alapot nem szolgáltatnak a visszaélések károsultjainak ahhoz, hogy kompenzálják őket.
A legfontosabb, hogy a megegyezéses döntéseket csak ritkán támadják meg az Európai Unió bíróságain. Amikor mégis megtörténik, a felperesekre újabb hosszadalmas és költséges eljárás vár, amelynek a kimenetele felettébb bizonytalan. A felperesek nem tekinthetnek bele a bizottság irataiba, így a siker esélyeit sem tudják megítélni. Végső soron ez azzal jár, hogy a megegyezéses esetekben a bizottság kevésbé érdekelt abban, hogy olyan döntés szülessen, amely egy bíróság előtt is megáll. Ilyenkor az átlagos határozat 21 oldalból áll, amelyek közül csak kevés foglalkozik magával a kifogásolt gyakorlattal. Az eltiltó határozatok ezzel szemben átlagosan 160 oldalasak, a kifogásolt gyakorlatot részletesen ismertetik, példákkal illusztrálják, bizonyítékokkal támasztják alá. Amikor az Intelt 1,33 milliárd euróra büntette, a bizottság 518 oldalas határozatot tett közzé.
A Google ügyében a megszokottnál nagyobb az esélye, hogy a döntést bíróság előtt támadják meg. Mégis, mindenki számára előnyös lenne, ha a bizottság a szokásosnál részletesebb határozatot tenne közzé, amelyben részletesen leírná a Google gyakorlatával kapcsolatos előzetes kifogásait is. A károsultak és a fogyasztók így megítélhetnék, hogy a tárgyalásokon kialkudott jogorvoslat elégséges-e, és hogy szükség van-e esetleg erőteljesebb lépésekre is. Az utóbbi esetben előfordulhat, hogy bírósági felülvizsgálatot kérnek majd. Ha viszont az derül ki, hogy a megállapodásban szereplő jogorvoslat megfelelő, akkor nem lesz szükség arra, hogy az ügyet bíróság elé vigyék − és hogy újabb háromévnyi bizonytalanságnak nézzenek elébe.
Mario Mariniello, a Bruegel kutatója.
Szerző: Csaba Ferenc
