Fél évvel a bejelentést követően immár hivatalosan is "nyugdíjba ment" Steve Ballmer, a Microsoft vezérigazgatója, és ezzel egyidejűleg − nem kis meglepetést okozva − az alapító Bill Gates is lemondott elnöki pozíciójáról. (Igaz, vezető fejlesztési tanácsadóként a házban marad.) Ezzel nemcsak a Microsoft életében, hanem a tech univerzumban is véget ért egy korszak. Ami azonban ennél is fontosabb: elkezdődött egy új. Ha ugyan nem vagyunk már benne nyakig.
A Microsoft − amely épp Ballmernek köszönhetően ma már nemcsak szoftvercég, hanem "kütyü"- és szolgáltató nagyhatalom is − magyarországi vezetőjeként nem akarom kisajátítani a hírt: a Gates−Ballmer-korszak lezárulta messze többről szól, mint egyetlen márkáról. Ezt az emberöltőt több nagy tech celeb neve fémjelzi Steve Jobstól Larry Page-en át Mark Zuckerbergig. Ha sorra vesszük őket, a szabálytalan Ki kicsodából az emberiség egyik legizgalmasabb és legfontosabb korszakának története is kirajzolódik, amelyben néhány évtized leforgása alatt több forradalmi változás ment végbe, mint korábban egy-egy évszázadban.
Ballmerre elsősorban a hittérítőket jellemző, szenvedélyes és megingathatatlan hittől sugárzó prezentációi miatt fog emlékezni a nagyközönség. Arra, ahogy ez a kopasz, szinte világító tekintetű férfi átizzadt ingben futkározik és üvölt a színpadon − ha nem azt, hogy "developer, developer, developer!" (fejlesztők, fejlesztők, fejlesztők!), akkor azt, hogy "I looooove this company!". Vicces adalék, hogy híres 2006-os beszéde után egy interjúban elismerte: a színfalak mögött maga öntött vizet az ingére, hogy a hatást így is fokozza. A helyzet azonban az, hogy néhány éve magam is részt vettem egy prezentációján, és biztosíthatom az olvasót: külső segítség nélkül is képes volt verejtékezni a sikerért, egymaga lázba tudott hozni akár egy 16 ezer fős arénát is. Elképesztő energiával evangelizált, magyarázott vagy éppen zrikálta a versenytársakat, miközben műanyag flakonból itta a mézet...
Topmenedzseri életművéről a szakemberek alighanem sokáig fognak még vitatkozni, két dolog azonban egészen bizonyos. Az első üzletemberek egyike volt, akik − részvényopcióiknak köszönhetően − úgy lettek dollármilliárdossá, hogy ők maguk nem voltak cégük alapítói. Ballmeren kívül − aki persze az első 30 alkalmazott közé tartozott, és még maga Bill Gates vette fel − kevesen tudtak alkalmazottként is olyan magasra jutni, mint egy alapító. Ballmer 18 milliárd dolláros vagyonra tett szert, amivel az Egyesült Államok 21. és a világ 51. leggazdagabb embere lett. Másfelől: aligha vitatható érdeme, hogy a klasszikus pc-piac összeomlása ellenére képes volt megőrizni a Microsoft vezető szerepét az iparágban, illetve elindította azt a ma zajló transzformációt vagy "portfólió-újratervezést", ami ezt a szerepet a következő évtizedekre is garantálhatja a márka számára.
Kétségtelen, a trendek iránti látnoki képessége egyszer bizonyosan cserbenhagyta. Az iPhone-ok piacra lépésekor nem vette komolyan az okos telefonok új nemzedékében rejlő lehetőséget (és veszélyt). Hosszú búcsúja során többször is utalt arra: megbánta, hogy a korai kétezres években nem szentelt annyi figyelmet az induló Windows Phone-projektnek, mint kellett volna, így a brand kedvezőtlenebb pozícióból, csupán a harmadik helyről volt kénytelen bekapcsolódni a versenybe (igaz, lemaradását hatékonyan dolgozza le).
Ez a piaci szegmens átvezet minket a 2011-ben elhunyt kreatív géniuszhoz, Steve Jobshoz, aki az Apple első embereként, sőt arcaként − és még sok más iparág meghatározó figurájaként − nemcsak a személyi számítógépek világát újította meg, hanem sok szempontból a filmek vagy a zene(hallgatás) iparát is. Jobsról a halálát követő globális gyászban sokan sokfélét meséltek, a helyszűkére való tekintettel ezért hadd idézzek fel csupán egyetlen dolgot. Azt a bizonyos RDF-et (reality distortion field), magyarul valóságtorzító mezőt, amely a kollégái szerint körülvette őt, és amivel képes volt arra, hogy olyan teljesítményt hozzon ki környezetéből, amely rácáfolt minden józan számításra. Erről elsősorban fejlesztői (developers, developers, developers) tudnának sokat mesélni, akik időnként három hét alatt voltak kénytelenek − és végül képesek − elvégezni azokat a módosításokat, amelyekre szerintük három hónap sem lett volna elegendő...
De tulajdonképpen mesélhetnének róla Önök, fogyasztók is: Steve Jobs ugyanis az új termékeket bemutató, fekete garbós prezentációkkal is új műfajt teremtett. Ezeken sokak szerint képes volt az RDF-et a piacra is kiterjeszteni és varázsütésre vágyottá-keresetté tenni azokat a termékeket, amelyeknek az akarása még meg sem fogant a fogyasztókban. Mi sem írja le jobban a holnapi és holnaputáni trendekkel kapcsolatos jövőbelátó képességét, mint kedvenc idézete, amelyet a jégkorongozó Wayne Gretzkytől kölcsönzött: "Nem oda korizom, ahol a korong van, hanem oda, ahol lesz..."
Tulajdonképpen ez történt a napjainkban zajló új korszak egyik legfiatalabb alapító atyájával, a facebookos Mark Zuckerberggel is: egyszer csak ott találta magát, ahol a jövő formálódott. Csak éppen − és ezt ő maga sem meséli másként − korántsem tudatosan. A Harvard Egyetem social networkje szórakozásnak és szórakoztatásnak indult, igaz: az "okos évkönyv" fejlesztői hamar rájöttek, hogy aranyat találtak. Az idén tízéves Facebook piaci értéke pedig − dacára a lufi kipukkanásáról szóló pletykáknak és a vetélytársi "wishful thinkingnek" − töretlenül 100 milliárd dollár körül alakul, ami pedig ennél is fontosabb: a Facebook és a mintájára fejlődő social media platformok alapvetően határozzák meg az iparági trendeket.
Sok pionír nevét lehetne még említeni a Google-t alapító Larry Page-től és Sergey Brintől kezdve Michael Dellen át az amazonos Jeff Bezosig. Sokféle ember, sokféle képességgel és vízióval. Egyvalami azonban közös bennük: cégeiken, fejlesztéseiken keresztül alapvetően újították meg azt a bináris kódokból felépülő virtuális világot, ahol ma már több időt töltünk, mint a valódiban.
E virtuális világ egyik legnagyobb ütemben fejlődő régiója pedig nem más, mint a felhő, ahol a felhasználók − magánemberek, cégek és intézmények − ma már nem csupán adataikat, hanem képességeiket, virtualizált infrastruktúrájukat is tárolják, illetve ahonnan a napi szinten használt programjaikat, szolgáltatásaikat veszik igénybe. A cloud egyik legjobb ismerője pedig történetesen épp az a Satya Nadella, aki a Microsoft élén most Ballmer utódja lett.
A tech világ legfontosabb brandjeinél ugyanis az utódlási kérdések megoldásakor is életbevágó szempont, hogy a cég − vezetőinek köszönhetően − mindig oda tudjon korizni, ahova a korong majd érkezni fog...
Papp István, a Microsoft Magyarország Kft. ügyvezető igazgatója
Szerző:
