Mindkét oldal egyre eltökéltebb Ukrajnában. A Janukovics-adminisztráció az eseményeket a túlélésért − vagy legalábbis a börtön elkerülése érdekében − folytatott harcnak tekinti. A börtönbüntetés esélye akkor jelent meg, amikor Julia Timosenkót − az igazságszolgáltatás "szelektív alkalmazásával" − elítélték. Az államfő és kormánya ragaszkodik a hatalomhoz, és irányításuk alatt tartják a jól kiképzett, lojális fegyveres erők kemény magját. Tudják, hogy egy előrehozott választáson vereséget szenvednének, hiszen a közvélemény-kutatások 60−30 arányú ellenzéki előnyt mutatnak. Ez pedig "a győztes mindent visz" típusú játszma lenne.
Az ellenzék ugyanilyen eltökélt. Az Ukrajna által követett hosszú távú irányvonal a tét: a Nyugat, Európa, az európai normák és értékek állnak szemben a Kelettel, az orosz befolyással, egy nagyon eltérő fejlődési modellel és egy olyan ázsiai hatalmi struktúrával, amelyben Ukrajna provinciává válhat. Nemcsak Európáról van szó: a lakosság többsége valódi jogállamban kíván élni, ahol az elit nem tekinti őket puszta "adottságnak", nem zsákmányolja ki őket, és az állami vagyonra sem teszi rá a kezét, valahányszor erre lehetősége kínálkozik.
Nem hiszem, hogy teljesen helyénvaló lenne azt állítani, hogy Ukrajnában két, nagyjából hasonló méretű tábor áll egymással szemben. A rezsim népszerűtlen, a Régiók Pártjának támogatottsága, amely az elmúlt évtizedben 40 százalék körül alakult, mostanra 20-30 százalékra csökkent, és nagyon sokan elégedetlenek azzal, ahogy a gazdaságot − a keleti orientációt követve − irányítják.
A helyzet bonyolultságát fokozza a gazdaság lehangoló helyzete. Ukrajna recesszióhoz közelít, az ikerdeficit a GDP 7-8 százalékára rúg, a devizatartalék csak valamivel több mint két hónapnyi importot képes fedezni. A hrivnya jelentősen túlértékeltnek tűnik és 30−50 százalékkal gyengébbnek kellene lennie − ez azonban a bankszektor összeomlásával és adósságspirál kialakulásával fenyegetne. Könnyen elképzelhető, hogy az ország adósságkötelezettségeinek átstrukturálására kényszerül. Ukrajnának külső segítségre van szüksége, de az orosz közreműködésnek olyan feltételei lehetnek, mint a vámunióhoz való csatlakozás, a függetlenség feladása és a gáztranziteszközök eladása. A nyugati támogatás viszont valódi gazdasági és politikai reformokhoz kötött, amelyekben a Janukovics-rezsim nem bízik, mivel attól tart, hogy a reformokkal elveszítené a hatalom és a pénz egy részét.
Megoldásként sokan egy technokrata/koalíciós kormány felállítását javasolják. De vajon miért csatlakozna ehhez az ellenzék, amíg nem élvezi a parlament támogatását − egy évvel a választások előtt, súlyos gazdasági helyzetben? Ez politikai öngyilkosság lenne. Az ellenzék előrehozott választásokat és alkotmányos reformot követel − ezt viszont a jelenleg hatalmon lévők ellenzik, hiszen uralmuk végét jelentené.
Vannak, akik szerint egy ilyen összetett belpolitikai helyzetben a külső erők szintén rombolóak; úgy véljük, ebben van valami. Oroszország számára a tét nagy, Ukrajna ugyanis kulcsszerepet játszik a Nagyobb Oroszország − és egy, az Európai Unióval versengő Eurázsiai Unió − putyini víziójában. Valóban, a 46 milliós Ukrajna nélkül nincs Eurázsiai Unió. Putyin feltehetően soha nem fogadta el Ukrajna függetlenségét, és most megpróbálja közelebb vonni Oroszországhoz: az anyácskához vagy a nagy testvérhez.
Ukrajnához való viszonyában az Európai Unió is megosztottnak tűnik, vagy talán csak nem értette meg, mi forog kockán. Ukrajna fontos európai ország az EU határán, jelentős kereskedelmi partner, a zavargások így gazdasági és politikai tekintetben egyaránt sokba kerülhetnek. Az ukrán helyzet emellett a Nyugatot Oroszország ellen fordítja, ami − a Moszkvától való energiafüggőség miatt − bizonyos európai gazdaságokat erősen aggaszthat. De nem szabad félvállról venni azt a tényt sem, hogy Ukrajnát már közvetlenül fenyegeti egy polgárháború, ami hasonló szörnyűségeket hozhat, mint amit az egykori Jugoszláviában láttunk. A kockázat Ukrajna és Európa számára egyaránt roppant nagy. Európának lépnie kell, Ukrajnának és az ukránoknak valódi európai perspektívát kell kínálnia.
Az erőszak elfajulása miatt nyugati szankciók várhatók, amelyek további negatív hatást gyakorolhatnak a gazdaságra. Úgy látjuk mindazonáltal, hogy mégis hatékonyabbak lehetnek, mint Fehéroroszország esetében voltak. Az ukrán elit Nyugaton él, ott fektet be és gyerekeit ott taníttatja. Befektetéseik sérülékennyé válnának, üzleteik finanszírozása pedig sokkal nehezebbé, ha a külföldi bankoknak és a befektetőknek szigorúbb körültekintéssel kellene eljárniuk. Az ukrán elit Oroszországtól való függősége ezzel nőne, nem pedig csökkenne. Ettől pedig még az oligarchák is tartanak, és azok is álláspontjuk újragondolására kényszerülhetnek, akik ez idáig rendületlenül kitartottak a rezsim mellett.
Timothy Ash, a Standard Bank vezető elemzője
Szerző: Csaba Ferenc
