Az eurózóna kétéves recesszióját követően, 2014-ben Görögország, Olaszország, Portugália és Spanyolország gazdasága várhatóan növekedésnek indul − bár az ütem valószínűleg lassabb lesz, mint 1 százalék −, a munkaerő-piaci helyzet pedig valószínűleg nem romlik tovább. A legfiatalabbak körében riasztóan magas a munkanélküliség, és a válság által leginkább sújtott országokban a 25−35 évesek foglalkoztatási helyzete is rendkívül bizonytalan.
Az eurózónában 2008-ban 7,6 százalék volt a munkanélküliségi ráta, ami 2013 közepére 12 százalék fölé emelkedett, és magas szinten stabilizálódott. Írországban tavaly már kissé csökkent a mérték, és a jelek szerint időközben Spanyolország és Görögország − ahol a legnagyobb mértékben emelkedett a munkanélküliség − szintén fordulóponthoz ért. Másutt kevésbé egyértelmű a helyzet. François Hollande francia államfő nem tudta beváltani ígéretét, amely szerint 2013 végére megállítja a munkanélküliség növekedését, Olaszországban pedig − a politikai instabilitás és az elmaradt reformok miatt − a 2013-as választás óta tovább nőtt az álláskeresők aránya.
A jó hír az, hogy az eurózónában valószínűleg nem emelkedik tovább az átlagos munkanélküliség. A rossz hír ugyanakkor az, hogy csupán nagyon lassan fog csökkenni. Ahhoz, hogy a munkaerőpiacon lényegesen javuljon a helyzet, a GDP-nek legalább 1,5 százalékkal kellene növekednie, márpedig a prognózisok szerint a közös pénzt használó országok gazdasága az előrejelzések szerint 2015-ben sem biztos, hogy eléri ezt az értéket (a Deutsche Bank Research és az IMF 1,4 százalékos, az Európai Bizottság 1,7 százalékos növekedést valószínűsít). A bizottság legutóbbi prognózisa 2015-re 11,8 százalékos átlagos munkanélküliséggel számol.
Arra a kérdésre, hogy az eurózóna perifériáján kit érint legsúlyosabban a válság, a válasz az: mindenekelőtt a fiatal munkásokat, közülük is elsősorban azokat, akik kevés munkaerő-piaci tapasztalattal és alacsony képesítéssel rendelkeznek. Semmi különös nincs abban, hogy recesszió idején a fiatalok körében erőteljesebben növekszik a munkanélküliség − amikor a gazdaság dübörög, ebben a korosztályban gyorsabban is csökken a ráta −, de a Görögországban és Spanyolországban 50 százalék, Olaszországban és Portugáliában pedig 40 százalék körüli fiatalkori munkanélküliség nyugtalanító, és politikai témává vált. A 15−24 évesek körében tapasztalható munkanélküliség mindazonáltal csak módjával hasonlítható össze más korcsoportok rátáival, hiszen a 25 év alatti fiatalok többsége még iskolában vagy egyetemen van, a munkaerőpiacra ilyen fiatalon többnyire az alacsony képzettségűek lépnek be.
A görögországi vagy spanyolországi 50 százalékos ráta tehát nem jelenti azt, hogy a 25 éven aluliak fele munkát keres. A többségük különböző képzésekre vagy egyetemre jár, és közvetlenül nincs jelen a munkaerőpiacon. Az Eurostat éppen ezért megad egy alternatív adatot is, a "fiatalkori munkanélküliségi arányt", amely a munkanélküli fiatalok számát a korosztály teljes létszámához viszonyítja. Ez a mutató Spanyolországban és Görögországban csupán 20 százalék, de ez a pozitív adat is megtévesztő. A szóban forgó ráta ugyanis a többi között azt sem veszi figyelembe, hogy a válság által sújtott országokban éppen a borús munkaerő-piaci kilátások késztetik arra a fiatalokat, hogy − a munkanélküliséget elkerülendő − egyetemre vagy szakmai továbbképzésekre iratkozzanak be. A statisztikában azok sem jelennek meg, akiket hivatalosan nem regisztrálnak munkanélküliként.
Mivel a fiatalkori munkanélküliségről nehéz helyes képet kapni, célszerű megvizsgálni az érem másik oldalát, a foglalkoztatás alakulását is. A 25 év alattiakról ennek alapján is hasonló kép rajzolódik ki. Feltűnő ugyanakkor, hogy a foglalkoztatottak aránya a 25 és 30 év közöttiek körében is meredeken csökken. Görögországban például a 25−29 évesek rátája a 2008-as 71 százalékról 49 százalékra, a 30−34 éveseké pedig 79 százalék közeléből 62 százalékra esett. Spanyolországban a foglalkoztatottság a 25−29 évesek körében a válság kezdete óta szintén több mint 20 százalékponttal csökkent, és jelenleg a 60 százalékot sem éri el. A válság előtt Spanyolországban a 30−34 éves korosztályban volt a legmagasabb a foglalkoztatás (meghaladta a 80 százalékot), azóta azonban kétszer annyit esett, mint az idősebb korosztály mutatója. Olaszországban szintén nem a 15−24 évesek, hanem a 25−34 évesek körében csökkent a legnagyobb mértékben a foglalkoztatás.
A legtöbb válság sújtotta országban a foglalkoztatottság a 30 év körüli fiatal felnőttek körében nagyobb mértékben csökkent, mint a többi korcsoportban. Az ő helyzetük sok esetben még súlyosabb is, hiszen a legtöbb 30 éves már nem képes a munka nélkül töltött időszakot egyetemi tanulmányokkal vagy szakmai továbbképzéssel kitölteni. Ezen felül ennek a korosztálynak már komoly − ingatlanvásárlással vagy családalapítással kapcsolatos − pénzügyi kötelezettségei vannak, amelyeket gyakorlatilag lehetetlen teljesíteni, ha valaki hosszú ideig munkanélküli. Érthető, hogy Spanyolországban, Olaszországban és Görögországban is csökken a születési arány. Ki gondolkodik családalapításon, ha nincs stabil állása?
Aggasztó jelenség, hogy a fiatalok körében gyorsan növekszik a tartósan munkanélküliek száma. Igaz, már a válság előtt is sok fiatal csupán átmeneti állásokban tudott elhelyezkedni, de akkoriban a 20−35 éves korosztályban sokkal alacsonyabb volt azoknak az aránya, akik 12 hónapnál tovább voltak munkanélküliek, mint az idősebbek körében. A válság kirobbanása óta azonban a 35 év alattiak körében is meredeken emelkedni kezdett a tartósan munka nélkül lévők aránya. Amikor a gazdasági helyzet jó, e korosztály közép- vagy felsőfokon képzett tagjai általában viszonylag gyorsan találnak új állást maguknak. A mostani magas munkanélküliség mellett viszont már a jó képesítéssel rendelkezők is nehéz helyzetben vannak. Érdekes ugyanakkor, hogy míg Írországban és Spanyolországban a magasabb fokú képzettséggel jelentősen csökken a munkanélkülivé válás kockázata, Görögországban, Olaszországban vagy Portugáliában ez a korreláció csekély.
Spanyolországban a munkanélküliség − a súlyos recesszió miatt − az 1990-es évek elején is meghaladta a 20 százalékot, és több mint egy évtizedbe telt, amíg a ráta 10 százalék alá csökkent. Senki nem ringathatja tehát magát abba az illúzióba, hogy Spanyolországban, Görögországban vagy Portugáliában ezúttal lényegesen gyorsabb lesz a kilábalás. Amellett tehát, hogy nagyobb figyelmet kell szentelni a fiskális konszolidáció munkaerő-piaci következményeinek, átfogóbb strukturális reformokra is szükség van. A fiatalabb és idősebb dolgozók lehetőségei döntően azért különböznek, mert a határozatlan idejű munkaszerződések sokkal erősebb védelmet jelentenek, mint a határozott idejűek. Az előbbiek erős bástyái miatt a válságban a vállalatok a határozott idejű szerződéseket kezdték felmondani, ami döntően a fiatalabb alkalmazottakat érintette. A krízis által leginkább sújtott országokban már elkezdtek lépéseket tenni annak érdekében, hogy a vállalatok is érdekeltek legyenek abban, hogy több hosszú távú állást ajánljanak. A munkába állást a munkajövedelem adóterheinek csökkentésével is ösztönözni kell, ami növelné a nők és az idősebbek foglalkoztatási arányát. Figyelembe véve, hogy Spanyolországban, Portugáliában és Olaszországban európai összevetésben sokkal több alacsony képzettségű fiatal marad ki az iskolákból, a képzési lehetőségek bővítésére is égető szükség van.
A jelenlegi helyzetben tehát válságspecifikus intézkedésekre és foglalkoztatáspolitikára van szükség. Ez a célja a 25 éven alattiak "foglalkoztatási garanciájának" is, aminek lehetőségeit az Európai Bizottság keresi. Bár nem valószínű, hogy tényleges garanciákat lehet bevezetni, a válság által sújtott országok pénzügyi segítséget kaptak olyan intézkedésekhez, amelyek fiatalok vagy munkanélküliek alkalmazását támogatják − például a vállalatok által fizetett társadalombiztosítási hozzájárulás csökkentésével. Nem helyes azonban, ha a 25 éven alattiakra koncentrálnak, mivel a foglalkoztatás a 25−35 évesek körében is jelentősen csökkent. Különösen fontos, hogy ez a korcsoport, amelynek tagjai már többéves tapasztalattal rendelkeznek, ne váljon tartósan munkanélkülivé. Ennek érdekében elképzelhető például a határokon átnyúló munkahelykeresés "mobilitási segéllyel" való támogatása, akárcsak új, határozott idejű álláshelyek létrehozása olyan kulcsfontosságú szektorokban, mint az oktatás vagy az egészségügy.
Stefan Vetter, a Deutsche Bank elemzője
Szerző: Csaba Ferenc
