Az eurózónában szinte minden a jó irányban halad. A fontosabb gazdasági indikátorok szerint a közös pénzt használó blokk idén tavasszal visszatér a trendszerű növekedési ütemhez. Az országok túl vannak a megszorítások nehezén, a spanyol, a portugál és az ír gazdaság elkezdi learatni a fájdalmas reformok gyümölcseit. Biztató, hogy Matteo Renzi, Olaszország új, energetikus balközép vezére munkaerő-piaci reformokat szorgalmaz, amelyekre az országnak valóban szüksége van. Végül még a reformok ellenzőinek utolsó bástyája, Franciaország is felismerte bizonyos intézkedések szükségességét. Az euróövezetet a kedvezőbb esetet feltételező kötvénypiacok is segítik.
Miközben az eurózóna perifériáján számos mutató még saját optimista előrejelzéseinknél is jobb, mindezek alól egy kivétel maradt: Görögország jelenleg több gonddal küzd, mint azt korábban feltételeztük.
Görögország sokat elért. Az OECD "Going for Growth" elemzése szerint a fejlett világban ott vezetik be a strukturális reformokat a leggyorsabb ütemben. Herkulesi teljesítmény, hogy 2013-ban Athénnak feltehetően sikerült felülmúlnia a trojka által kitűzött célokat, és a költségvetés nagyjából 1 milliárd euró elsődleges többlettel zárta az évet. Az idegenforgalom rekordszezont tud maga mögött: tavaly az első három negyedévben Görögországba érkező turisták száma 15,2 százalékkal haladta meg az egy évvel korábbit. Novemberben a kiskereskedelmi forgalom volumene éves összevetésben 2,9 százalékkal nőtt, ez 2010 eleje óta az első pozitív adat.
Más adatok azonban aggasztóak. Az ipari termelés, a feldolgozóipari rendelésállomány és az export, amely tavaly tavasszal és nyáron stabilizálódott, októberben és novemberben újra visszaesett. A nem EU-tagállamokba irányuló görög export volumene például novemberben 28,6 százalékkal csökkent év/év alapon.
Ezek az adatok azt mutatják: Görögország továbbra is a gödör alján van ahelyett, hogy megkezdte volna a kilábalást. Ha ez túl sokáig tart, veszélyes lehet. Miután a görög lakosság többé-kevésbé jól fogadta azt a megszorítássorozatot, amelyben nyugati államnak békeidőben még sohasem volt része, politikai türelme a végéhez közeledhet. Az ellenzéki Sziriza a legfrissebb közvélemény-kutatások szerint már kissé megelőzte Szamarasz miniszterelnök pártját, az Új Demokráciát. A fénynek még az idén fel kellene tűnnie az alagút végén − miként Spanyolországban, Portugáliában és Írországban, ahol már csökken a munkanélküliség.
Véleményünk szerint négy oka van annak, hogy a görög gazdaság nem tud lendületet venni.
Első: Törökország. A dübörgő török gazdaság 2013 közepéig nagyban segítette Görögországot. Míg 2009-ben a Törökországba irányuló export a teljes exportvolumen 4,2 százalékát adta, az arány 2013 elején − becslések szerint − elérhette a 12 százalékot. Törökország jelenlegi problémái azonban komoly negatív hatást gyakorolhatnak a görög gazdaságra.
Második: a politika. Miközben a pénzügyi befektetők erősen érdeklődnek Görögország iránt, a tényleges üzleti befektetések szintje továbbra is alacsony. A befektetők azt kérdezik: mi lesz, ha a reformok mellett elkötelezett kormány elveszíti szűk, a 300 fős parlamentben 153 képviselőt jelentő többségét. A politikai kockázat és a trojkával való tárgyalások elhúzódása az oka annak, hogy sok befektető habozik, mielőtt valódi befektetésbe vágna, azaz nem csak forró pénzt fektetne be Görögországban.
Harmadik: az adók. Görögország komolyan veszi az adóelkerülés elleni harcot, több esetben valóban drákói szabályokat bevezetve. Az igazságosság és a fiskális lyukak betömése szempontjából ez szükséges és helyénvaló. De megvan az ára is. A hatékonyabb adóbeszedés úgy hat a gazdaságra, mint az adóemelés, és extra bizonytalanságot jelent. Bármilyen szomorú, a jelek szerint ez sok kisvállalkozást visszatart a beruházástól.
Negyedik: nincs hitelezés. A legnagyobb bankokat, amelyek a görög államkötvényeken jelentős veszteségeket könyveltek el, már újratőkésítették. De az eszközvizsgálat és a stresszteszt előtt továbbra is vonakodnak hitelt nyújtani a kis- és középvállalatoknak. A jegybank szerint a nem pénzügyi vállalatoknak nyújtott hitelállomány tavaly decemberben éves szinten 5 százalékkal zsugorodott.
De nem a gazdasági lendület hiánya az egyedüli rossz hír. A fogyasztói árak meredeken esnek − 2013 utolsó negyedévében 2,4 százalékos volt az éves defláció −, ami a nominális GDP-t a prognózisokhoz képest is jobban csökkenti. Így a GDP-arányos államadósság nő, ami azzal járhat, hogy a trojka újraszámolja, mire van szükség ahhoz, hogy a ráta 2020-ra elérhesse a megállapodásokban szereplő 124 százalékos szintet.
Azóta, hogy az első görögországi program 2011-ben elindult, újra és újra amellett érveltünk, hogy Görögországnak nincs szüksége további megszorításokra. Egykulcsos és alacsonyabb adók kellenek − amelyek adminisztrációja és beszedése is könnyebb −, továbbá a bürokrácia csökkentése és munkaerő-piaci reformok. A kereslet lenyomása helyett Görögországnak a kínálatot kellene stimulálnia. Egy idő után a mindezek által elindított növekedés és a politikai stabilitás a hosszú távú fenntarthatóságot sokkal inkább segítené, mint a bármilyen újabb adóemelés vagy kiadáscsökkentés.
Mivel azonban a kormány többsége igen szerény, az egykulcsos adóhoz hasonló radikális reformok politikailag nemigen támogathatók. Az alapelv azonban továbbra is érvényes: a növekedést serkentő reformok mellett − az újabb megszorítások erőltetése helyett − a görög kormánynak politikai tőkéjét, a trojkának pedig befolyását kell latba vetnie.
Véleményünk szerint a trojkának el kell fogadnia a költségvetési mérleg azon eltéréseit, amelyeket a török válság vagy a GDP-deflátor előre nem látott mértékű csökkenése okoz. Az ezekből eredő hiány fedezetét, illetve az adósság fenntarthatóságának biztosítását egy harmadik görögországi programnak kellene biztosítania, még 2014-ben.
Javasoljuk ezen felül, hogy Görögország
− kapjon két további évet, hogy elérje a GDP arányában 4,5 százalékos elsődleges többletet;
− a hatékonyabb adóbeszedés nyomán csökkentse az adókat, ezzel is mérsékelve az adóelkerülésre való késztetést;
− vezesse be az OECD által javasolt 329 reform legalább 90 százalékát, rendkívül óvatosan megválasztva a politikailag indokolt kivételeket, valamint
− oldja meg a bankrendszer fennmaradt problémáit, lehetőség szerint elegendő tőkét injektálva, még a hivatalos stresszteszt és eszközvizsgálat előtt.
Figyelembe véve, hogy a görög államadósság jelenleg a GDP mintegy 175 százalékát teszi ki és nagyobbrészt a "hivatalos" hitelezők kezében van, az országnak további könnyítésre van szüksége. Ez a könnyítés azonban nem lehet a görög kötvényekre vagy a nemzetközi szervezetek által adott hitelekre vonatkozó "haircut". A hitelezőknek ehelyett inkább fokozatosan meg kell hosszabbítaniuk a visszafizetési határidőket, és − amennyiben Görögország kitart a reformok útján − csökkenteniük kellene a kamatokat. Igazából ez lenne ösztönző.
Holger Schmieding, a Berenberg Bank vezető közgazdásza
Szerző: Csaba Ferenc
