Időzített bomba az európai projektben

A polgárok európai éve (2013) egyre erőteljesebb támadásokat hozott az unió egyik fő vívmánya, a mozgás szabadsága ellen. 2013 áprilisában Ausztria, Hollandia, Németország és az Egyesült Királyság belügyminiszterei közös levelet írtak, amelyben többek között ezt állították: "új migránsok jelentős számban − gyakran valódi jogosultság nélkül − folyamodnak szociális juttatásokért a fogadó országokban, megterhelve ezzel a fogadó társadalmak jóléti rendszerét". Ez a levél fektette le az alapjait annak a "csatatervnek", amelyet David Cameron novemberben ismertetett, és amely azt célozza, hogy a személyek szabad mozgása "kevésbé legyen szabad" és hogy az "uniós migrációt" korlátozzák. Decemberben a konzervatív német Keresztényszociális Unió (CSU) ehhez meglehetősen hasonló diskurzust kezdeményezett.

Miután Románia és Bulgária esetében 2014. január 1-jén lejárt az átmeneti korlátozás ideje, a vita folytatódott. Chuka Umunna (Brit Munkáspárt) azt javasolta, hogy a mozgás szabadsága csak a magasan képzett EU-polgároknak, illetve azoknak legyen osztályrésze, akik biztos állásajánlattal rendelkeznek. Angela Merkel bejelentette, hogy bizottság áll fel, amely a "szegények migrációját" vizsgálja Németországban. Ebben a hangnemben folytatta David Cameron is, amikor annak a törekvésének adott hangot, hogy újra kellene tárgyalni az uniós jogot annak érdekében, hogy lehetővé tegye a gyermekek utáni támogatások megvonását az Egyesült Királyságban dolgozó EU-állampolgároktól, példaként említve a szigetországban dolgozó lengyel állampolgárokat. Rados?aw Sikorski lengyel külügyminiszter ezt a lengyel lakosok megbélyegzésének nyilvánította és "elfogadhatatlannak" minősítette Cameron kijelentéseit. A mozgás szabadságának korlátozásáról folytatott vita folyamatosan durvul és immár aggasztó szintre jutott. A májusi európai parlamenti választások közeledtével ráadásul valószínű, hogy a dolgok még rosszabbra fordulnak.

"Migráns"-beszéd: homályos kép, csökkenő jog

A European Policy Centre már korábban felhívta a figyelmet arra a kockázatra, amit az idéz elő, ha az uniós állampolgárokat a közbeszédben "migránsoknak" kezdik nevezni. Hangsúlyoznunk kell: az uniós jog szerint amennyiben az uniós polgárok eleget tesznek az alapszerződésben és a másodlagos jogforrásokban szereplő feltételeknek, joguk van bármelyik EU-tagállamban tartózkodni, illetve dolgozni. Ez abból ered, hogy a személyek szabad mozgása az Európai Unió szabadságelveinek egyike és az uniós polgárság alapvető eleme. Ezek a kiterjedt jogok ugyanakkor a mobil EU-polgárokat csak addig illetik meg, amíg nem jelentenek terhet a szociális ellátórendszernek vagy nem fenyegetik az őket fogadó tagállamot.

Egy "valódi" migránsnak − az unió zsargonja szerint "harmadik országbeli állampolgárnak" −, aki valamelyik tagállamban él, státusától függően joga van ahhoz, hogy az adott tagállamban tartózkodjon. Joga van szociális juttatásokra is, amelyek azonban bizonyos tekintetekben korlátozottabbak, mint az adott állam vagy más uniós államok polgárait megilletők. Jogi értelemben tehát különbség van a két kategória − a "migráns", illetve a "másik uniós ország polgára" − között. A különbség elmosása azt a célt szolgálja, hogy elültesse az "EU-állampolgárok mint migránsok" gondolatot. Ha ez sikerrel jár, könnyebben lehet majd az uniós polgárok jogait korlátozni − az "idegenek" szintjére.

Mítoszok és tények 1.: a mobil polgárok nem juttatáspotyázók

Az EU-polgárok jogainak megkurtítására újabban azzal tesznek kísérletet, hogy a mobil polgárokat juttatáspotyázókként állítják be. Az állítólagos "szociálisjuttatás-turizmus" azonban a legkevésbé sem fedi a valóságot. Az Európai Bizottság nemrégiben kiadott jelentése szerint a mobil uniós polgárok többsége azért költözik másik tagállamba, hogy ott egy állást töltsön be. A University College London migrációval foglalkozó szakemberei szerint a jelenleg az Egyesült Királyságban tartózkodó külföldiek 45 százalékkal kisebb valószínűséggel kapnak állami támogatást vagy részesülnek adókedvezményben. A külföldi munkavállalók kedvező hatást gyakorolnak a fogadó ország gazdaságára: az OECD-tagállamokban a migráció 2007 és 2009 között átlagosan 0,3 százalékponttal járult hozzá a GDP növekedéséhez.

Az ilyen, nyilvánvaló − és más adatok által is megerősített − tények ellenére és hogy az EU-polgárokat (mindenekelőtt a románokat és a bolgárokat) eltántorítsák attól, hogy országaikba induljanak, az Egyesült Királyság kormánya és a német CSU újra akarja tárgyalni az EU mozgás szabadságára vonatkozó jogait, hogy a szociális juttatásokhoz való hozzáférést a tartózkodás első három hónapjában fel lehessen függeszteni. A javaslat mögötti motiváció mindazonáltal megkérdőjelezhető, maga a javaslat pedig alaptalan: a lehetőség ugyanis a jelenlegi uniós szabályozás szerint is fennáll (2004/38/EC-direktíva). A tagállamok nem kötelesek szociális juttatásokat nyújtani a gazdaságilag nem aktív polgároknak a fogadó országban való tartózkodásuk első három hónapjában. Ezen felül nem kötelesek ilyen juttatásokat adni azoknak sem, akik első ízben próbálnak elhelyezkedni.

Az újonnan mobillá vált polgárokról mint "juttatáspotyázókról" kialakított sztereotipikus koncepció különösen elítélendő, ha − bármilyen közvetetten − a roma népességre alkalmazzák. Azok a romák, akik valamely tagállam polgárai, egyúttal uniós polgárok, a mozgás szabadsága ennélfogva őket is megilleti. Az európai értékek fényében a roma kisebbség démonizálása szégyenfolt az európai társadalom szövetén. Ez az attitűd ráadásul a romákat a teljes román és bolgár társadalom reprezentánsaiként állítja be, alkalmazva ezzel a "naming and shaming" praktikákat. Az első- és másodosztályú uniós állampolgárok megkülönböztetése ellen az Európai Bizottság elnöke is felemelte szavát nemrégiben Strasbourgban.

Mítoszok és tények 2.: nincs román és bolgár áradat

A 2004-ben az Egyesült Királyságba költöző lengyelek számát valóban rosszul becsülték meg, a mozgás szabadságát ellenző politikusok pedig erre hivatkoztak, amikor azt állították, hogy országukat 2014 elején románok és bolgárok árasztják majd el. A jelenlegi helyzet azonban nagyban különbözik a 2004-estől, és nem valószínű, hogy ugyanaz történne meg. 2004-ben csupán három tagállam − az Egyesült Királyság, Írország és Svédország − nyitotta meg munkaerőpiacát az akkori nyolc új tagállam polgárai előtt, míg 2014 elején kilenc tagállam tette lehetővé a román és a bolgár állampolgárok munkavállalását. De még a korlátozásokat 2014 januárjáig fenntartó kilenc ország között is voltak, amelyek időközben könnyítettek feltételeiken. Franciaországban például közel 300 szakmát neveztek meg, amelyekben románokat és bolgárokat előzetes engedély nélkül is foglalkoztathatnak. Nem kell tehát attól tartani, hogy a munkaerőpiacukat januárban kinyitó tagállamokat románok és bolgárok tömegei lepik el.

Azokba az országokba ráadásul, amelyek már korábban megnyitották munkaerőpiacukat a románok és a bolgárok előtt, Spanyolország kivételével szintén nem érkeztek tömegek a két új tagállamból. A jelenlegi félelmek pedig összehasonlíthatók azokkal az aggodalmakkal, amelyeknek az EU vezetői adtak hangot az arab tavaszt követően a Tunéziából Olaszországba érkező menekültáradattal kapcsolatban. A retorika az EU-polgárokkal kapcsolatban hasonló ahhoz, ahogy a harmadik országbeli polgárokat emlegetik − ez pedig nem jó jel.

Kísérlet az újratárgyalhatatlan újratárgyalására

A mozgás szabadságát szkepszissel szemlélők újra akarják tárgyalni az uniós polgároknak ezt az alapvető jogát. Ez a reform azonban súlyos jogi akadályokba ütközik. Ha például korlátozzák azoknak az uniós polgároknak a számát, akik jogosultak az Egyesült Királyságban tartózkodni, az csak úgy lehetséges, ha felülvizsgálják az EU alapszerződéseit is. Mivel a mozgás szabadságához több tagállam ragaszkodik, és mivel a változtatáshoz egyhangú döntés szükséges, ez nem valószínű, hogy bekövetkezik.

A másik lehetőség a szociális juttatásokhoz való jog megnyirbálása, amihez a másodlagos jogforrásokat kellene megváltoztatni. Ebben az esetben az uniós jogszabályokat is felül kellene vizsgálni. Az Európai Parlament ennek akadálya lehet, ugyanis már jelezte, hogy vonakodik olyan javaslatokat megvizsgálni, amelyek a mozgás szabadságának korlátozását célozzák. Mindezeken túl az Európai Tanácsban sem érezhető egységes szándék a revízióra.

A szélsőséges hang és az EU alapjainak rombolása

Az említett politikai nyilatkozatok által keltett feszültség több aggasztó következménnyel is járhat. Először, az efféle populista megfontolások népszerűsége a szavazókat arra késztetheti, hogy a "főáramba" tartozó pártoktól megvonják támogatásukat. A szélsőséges eszmék elterjedése ugyanakkor azzal fenyeget, hogy a szélsőjobboldali és unióellenes pártok a közelgő európai parlamenti választásokon előretörnek.

Másodszor, a személyek szabad mozgásának elve az európai integrációs folyamat egyik alappillére. Ha ezt aláássák, azzal a politikusok egy több mint hatvanéves folyamat eredményeinek lerombolásában vesznek részt. Most, hogy a mozgás szabadságát időzített bomba fenyegeti, fontos, hogy világossá tegyük: az egyre szorosabb unió alapjai egyikének lerombolása olyan negatív hatások tovaterjedését indíthatja el, amelyek az európai projekt egészét befolyásolhatják.

Yves Pascouau, a European Policy Centre európai migrációval foglalkozó programjának vezetője,
Andreia Ghimis és Alex Lazarowicz, ugyanezen program elemzői

Forrás: EPC

Szerző: Csaba Ferenc